Szurdoktúra Árva és Liptó határán - KÉPEKKEL
A múlt hétvégi anyaországi kitekintésünk után javaslom, rontsunk ismét neki a fenséges felvidéki tájnak. A festői természet és a tót atyafiak álmos falvai között megbúvó völgyekben, szurdokokban fogjuk ezen írásomban dögönyözni a kilométereket, miközben sokadszorra villan belénk azon megállapítás, a mi Felvidékünk a maga sokszínűségével, bájával és minden bajával igazán príma hely tud lenni. Eme sorokban vesszünk el a Prószéki- és Kvacsányi-völgyekben, ahol látványos szurdokaival rabol el minket egy frankó túra.
Durván öt évet szükséges visszarepülni ahhoz, hogy ezt a túrát felevenítsem a tisztelt olvasónak. Az a hírhedt 2020-as év, mikor minden a feje tetejére állt és próbára tette bizonyos esetekben a társadalom tűrőképességét. Én azt mondom, a feszültség levezetéséhez és a mindenkori szürke hétköznapokból való kiszakadáshoz a természetjárást tudom javasolni. Mi szintén ehhez folyamodtunk, és napokra a természet szándékos fogjaivá váltunk. Ezen túrasorozatunk egyik szakasza a már pár sorral feljebb említett Prószéki- (Prosiecká dolina) és Kvacsányi-völgyekbe (Kvačianská dolina) vezetett.
A Kócs-hegység két legismertebb szurdokáról van szó, amely keskeny, sziklás völgyeivel, mészkőszikla formavilágával elbűvöli a csavargót.
Azon a napon lógott az eső lába, amit nem bántunk, mivel készültünk rá. Egyébként a szurdoktúra folyamán végig hűvös, nedves időnk volt. Ez az itteni mikroklímának tudható be. Ennek a klimatikus jelenségnek köszönhetően a völgy több mozaikos növény- és állatvilág otthona, amelyek környezetével együtt fokozottan védett. Jégkorszaki reliktum növényei miatt vonták védelem alá 1967-ben, de a hűvös és nedves klímájú sziklavilág számos havasokra jellemző puhatestű, rovar és madár menedéke is. A Prószéki-völgyet láncok segítségével haladva, fapallókon, létrákon átkelve csodáltuk meg.
A Prószékiről ezután váltottunk a Kvacsányi-völgyre, ami szintén a Kócs-hegység területén fekszik.
A csodás hátteret a hegyi vízesései és meredek sziklafalai biztosították. Mesébe illő ez a völgy, ráadásul két felujított, ma is működő vízimalom található a területén, ami izgalmasabbá teszik a látványban egyébként sem szűkölködő völgyet.
Mindkét malom a 19. század első felében épült a Liptó, Árva és Lengyelországot összekötő úton. Később az egyik 1936-ban fűrészteleppé lett átalakítva. Miután a tulajdonosai sorozatban elhagyták őket, 1980-ban a Szlovák Természetvédelmi Egyesület lelkes tagjai felújították.
A völgy nedvesebb részén él a keresztes vipera, a falakon költ a hajnalmadár, és több nagy ragadozó is járja a védett hegyoldalakat: hiúz, medve és átvonulóban szürke farkas is jelen van a területen.
Szerencsénkre semmilyen csúcsragadozó nem jött velünk szembe, avagy szégyen a futás, de hasznos produkciónkat itt szintén elnapoltuk.
Felvidék ezen szegletében megtaláljuk a természetjárás minden zamatát. Számunkra ez nem pusztán szabadidős tevékenység, hanem visszatalálás egy ősi, bensőséges elményhez. Tengernyi tapasztalatot szerezhetünk ezen alkalmakkor, mert bár a kilométerek taposása közben feszülnek azok az izmok, így a test karbantartása is megmarad, de a lelki oldala sem elhanyagolható.
Alázat, hála, csend, türelem - ezt tudja hosszútávon nyújtani a természetjárás és az országunk szenzációs terep erre.
Felvillanyozó érzés túrázni és ezt akkor csinálni, amikor éppen úgy van kedvünk. Mens sana in corpore sano, ahogy a közismert mondás állítja. Tegyünk így és húzzunk túrabakancsot minél gyakrabban!
