Szpartakiád
A minap a kezembe került egy általam mélyen tisztelt és nagyra becsült közéleti szereplő írása, amelyet pár évvel ezelőtt jelentetett meg a napi sajtó. Kiollóztam, eltettem, hogy majd egyszer visszatérek rá, és írok neki a saját tapasztalataimból merítve.
Emlékszem, már akkor is sokat mosolyogtam rajta, hogy lám-lám, ugyanarra a dologra mennyire másképpen emlékeznek az emberek és másként gondolkodnak róla. Ő tehernek és nyűgnek, én klasszdolognak és fantasztikus bulinak tartottam. Ez volt az Országos Szpartakiád. Az elsőt 1955-ben, a második világháború befejezésének 10. évfordulójára szervezték meg, majd ötévente (1960, 1965, 1970, 1975, 1980, 1985) újabb és újabb gyakorlatokat tanultak és mutattak be.
Én 1980-ban másodikos iparista voltam Komáromban, amikor elkezdtük a gyakorlatok betanulását az ifi lányok kategóriában. Főleg a diákotthonban lakók és a komáromiak vettek részt benne, mivel esténként, az iskola tornatermében gyakoroltunk. A téli hónapok bezártsága után tavasszal már a magyar gimnázium sportpályáján folytak az összpontosítások a többi iskola tanulóival együtt. Szép, lila-fehér tornaruhát kaptunk, kezünkben két szivacsgolyó, amelyet vékony fehér kötélen lóbáltunk. Mivel a zene, amelyre egyszerre mozogtunk, nagyon fülbemászó volt, ezért hamar elsajátítottuk a lépéseket és alakzatokat. A júniusi járási, majd a kerületi bemutatók után a csúcsot Prága jelentette, ahová már nem mindenki juthatott el. A Strahovi Stadionban egyszerre 200 ezer gyakorlatozó tornázott szinkronban, látványos figurákat kialakítva.
1985-ben már a munkahelyünkön, másokkal karöltve vállaltuk ugyanezt immár a nők kategóriájában. Zöld szoknyában, fehér blúzban, kezünkben fehér karikával és színes selyem szalaggal szórakoztattuk magunkat és a közönséget. A családtagok itthon, a tévékészülék előtt ülve szurkolták végig a prágai bemutatókat. Az akkor készült fényképeket nézegetve hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a közös gyakorlatozásban részt vehettem. Fiatalok voltunk, vidámak és gondtalanok. Életre szóló barátságok jöttek létre, s idén amikor „szpartakiádos évet” írunk, használjuk ki a világháló adta lehetőségeket, keressük és nézzük meg az egyes kategóriák megőrzött gyakorlatait.
Mi pedig, akik emlékezünk, ne féljünk újfent nosztalgiázni !
Szerző: Halgas Ildikó
