Szókereső a köbön
Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, függő lettem. Szerencsére nem annyira káros ez a szenvedély.
A szókereső játékok bűvkörébe kerültem. Észre sem veszem, és fél-egy órákat töltök rácsba rakott betűk értelmes szavakba öntésével. Nagyon félek az öregkori elbutulástól, ezért agytornaként használom, de már több annál. Képes vagyok még egy mentálisan kimerítő nap végén is szókeresőzni.
Olyan ez, mint a sportedzés. Csak itt gondolkodni kell. Törekszem a gyorsaságra, elvégre az agyamat tréningezem.
Első ránézésre sokszor el sem tudom képzelni, hol bújhat meg az a fránya 30-40 kifejezés. De aztán beindul a szóáradat… S van úgy, hogy rögvest a legértékesebb és leghosszabb szót olvasom ki a betűkből. Meg persze olyan is, hogy az istennek sem találom az utolsó három- vagy négybetűst…
Megjelent a MAGYAR7 24. számában.
