Színpompás túraszeánsz a Nagy-Fátra sziklavilágában I. rész
A Kárpátoknak vannak olyan szegletei, ahol a hegyek minden különösebb figyelmeztetés nélkül emlékeztetik az embert arra, a természet birodalmában csupán átutazó. A Nagy-Fátra környezete is ilyen hely, ahol a leghangulatosabb bakancskoptatásokat a hulló falevelek havában, azaz októberben lehet levezényelni. Két teljes túranapot szenteltünk a tót atyafiaktól hangos és a medvéktől hemzsegő régióban. Barangolásunk első napján a Nagy-Fátra turóci oldalát vettük célba. Terveinkben szerepelt, a Gáder-völgyből csapatunk sikeresen átverekedve magát, fejszellőztetős panorámára jelentkezzen az Ostrá csúcsán.
Mielőtt belevetettük volna magunkat az erdő sűrűjébe, meleg levessel és étellel pakoltuk tele bendőnket. Utána nem volt más hátra, avagy tempósan szedni a lábunkat. Nem véletlenül néztük ki magunknak a Nagy-Fátra világát. Hatalmas mészkőszirtjei, meredek hegyoldalai és sűrű erdőségei olyan környezetet alkotnak, amelynek szépségét elsősorban nyers, helyenként zord karaktere adja. Itt a Kárpátok kevésbé hivalkodó, mégis rendkívül tekintélyes arcával találkozhatunk, mindezt megbolondítva a mindenkori őszi időszak színpompás látványromantikájával.
A csúcsra a Gáder-völgyön és annak egyik vadregényes mellékvölgyén, a Konsky-völgyön keresztül vezetett utunk a Murány környékére, majd az 1264 méter magas Ostrára. A választás nem volt véletlen, mivel a csúcs különleges formavilágával és látványos panorámájával mindazt megtestesíti, ami miatt ez a vidék sajátos helyet foglal el a Kárpátok vonulatai között. Fel kell kötnünk a gatyát és szorosabbra fűzni a túrabakancsainkat, hiszen errefelé az izzadságszagú kaptatókból és elnyúló emelkedőkből nincsen hiány.
A verejtékes órák közepette ügyeltünk arra, a genius loci magával ragadjon bennünket. Az erdők között haladva a völgy fokozatosan tárta fel változatos arcát. A bükkösök lombkoronája alatt hatalmas kőtömbök és mohával borított felületek bukkannak elő, a magasabban fekvő oldalakon pedig különálló sziklatornyok emelkednek a fák fölé. A gazdag növény- és állatvilág kialakulásában a változatos domborzat, a különböző kitettségű lejtők és az eltérő mikroklimatikus viszonyok egyaránt szerepet játszottak. A Gáder-völgyből továbbhaladva utunk a Konsky-völgy felé vezetett, ahol a Nagy-Fátra már jóval zártabb, vadabb arcát mutatta.
A Konsky-völgy különlegessége abban rejlik, hogy a Gáder-völgy viszonylag kényelmesen járható szakaszai után fokozatosan átvezet a Nagy-Fátra nehezebb terepviszonyai közé. Az ösvény mentén a mészkőszirtek és az erdőkkel borított meredélyek egyre határozottabban rajzolják ki a környező magaslatok szerkezetét. A Murány környékére érkezvén a terep karaktere ismét megváltozott. A magasabb szakaszokon mindinkább előtérbe kerültek a jellegzetes mészkőalakzatok. Eddig is ömlött rólunk a víz, de ezután tapasztaltuk meg, a java még hátravan. Éreztük, túránk legnehezebb, egyúttal legizgalmasabb része következik.
Szépen közeledtünk az Ostrá magaslatához. A csúcs közelében található az egyik legismertebb természeti különlegessége, a mészkőbe vájt természetes sziklaablak. A meredekebb terepszakaszokon láncok segítik az előrejutást, a keskeny párkányok és hasadékok pedig különleges karaktert adnak a hegynek. Ezeken a részeken a természetjárás már komolyabb összpontosítást kívánt a részünkről. Erőfeszítésünk nem volt hiábavaló. Sikeresen felértünk a csúcsra és szippantottunk jókorát a friss levegőbe. A folyékony elixír felhörpintése sem váratott sokat magára, utána a pihenésé és a kilátásé volt a főszerep.
Innen fentről a vidék egészen más értelmet kap. A hegyoldalak, völgyek és települések összefüggő földrajzi egységgé rendeződnek, miközben a távolságok is új arányokat öltenek. A Turóci-medence falvai apró pontokként jelentek meg a magaslatok lábánál, az erdőségek egybefüggő színpompás tömbökké olvadtak, miközben a távoli gerincek az egymás mögött sorakozó bástyaként keretezték a horizontot. A príma fotók összekatingatása nem volt nehéz feladat, ráadásul a tömegturizmus sem döngetett aznap a Nagy-Fátra ezen részén. Minden a helyén volt, hogy nyugodtan élvezhessük az ott eltöltött időt.
A csúcs elérésével a teljes túraszakasznak a fele volt meg. Bizony innen muszáj volt lejutni, ha nem szerettük volna, hogy ránkesteledik. A térd és egyéb izületek megérezték lefelé a terhelést, de visszafelé tudatosítottuk igazán, ide elkél a megfelelő kondi, mert bizony felfelé azok az emelkedők elkérik izzadságcseppekben a vámot. Szerencsére sötétedés előtt sikerült a Gáderi-völgy bejáratáig visszaérni és még medvével sem szemeztünk össze, nem úgy, mint két éve ilyenkor a Sztrázsó-hegységben. A guruló verdánk a helyén, behuppantunk belé és gurultunk innen a turócszentmártoni szállásunkra.
Második napunk szintén a mindenható természetjárásról szólt. A Nagy-Fátra további ikonikus helyeit fedeztük fel, de azokat tervezetten a következő heti írásomban fogom elhozni a tisztelt olvasó számára. Addig mindenki menjen és koptassa a saját kilométereit.
