Sziklakórház a budai várhegy alatt - KÉPEKKEL
A budai vár alatt számtalan barlang található. Ezek hossza mintegy 10 km és az 1931-es kutatás alátámasztotta, hogy a barlangokból egy összefüggő járatrendszert lehet kiépíteni. Miután ez részlegesen megtörtént, 1939-ben elsősegélynyújtó helyet hoztak létre, majd ebből épült ki – 8-16 méterrel a föld alatt – a Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház, amelyet a második világháború, illetve az 1956-os forradalom idején életek mentésére használtak.
Elsőként a riasztóközpont készült el, ahonnan a budai Várnegyed légoltalmi szirénáit működtették. Ezt egészítették ki az elsősegélynyújtó hellyel, végül a város polgármestere, Szendy Károly elrendelte a sziklakórház kiépítését. A munka 1941 és 1943 között zajlott, és 1944. február 20-án megnyílt a három kórteremből és egy műtőből álló Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház. Mivel működésének elsődleges feladata az általános sürgősségi ellátás volt, így a légitámadásokban megsebesült civileket és katonákat egyaránt fogadták. A kórház főápolója Andrássy Ilona grófnő lett, de gróf Széchenyi Ilona és özvegy Horthy Istvánné is dolgozott itt ápolóként. A munkát a Vöröskereszt önkéntesei segítették.
A sziklakórházat intenzíven az 1944-es amerikai légitámadások után kezdték használni. Kezdetben a kórház 60 fekvőbeteget tudott fogadni, ahol külön generátorral biztosították a szellőztetést, az áramellátást, a műtőben szabályozták a levegő hőmérsékletét, rendelkeztek külön éléskamrával és egy kis gyógyszertárral is, de volt röntgengép és gipszelőhelyiség is. Az intézmény üzemeltetője a Szent János Kórház volt.
40 orvos dolgozott itt váltásban, s mivel egyre nőtt a sebesültek száma, a sziklakórházat idővel mintegy 300 ember befogadására tették alkalmassá. Végül Budapest ostroma idején teljesen megtelt sebesültekkel, 650-700 embert is ápoltak itt egyidejűleg. Kialakítottak egy női kórtermet is. A sebesültek összetolt emeletes ágyakon feküdtek, akinek nem jutott ágy, az az ágyak között elhelyezett hordágyon, vagy szalmazsákon kapott helyet.
Sok ezer ember életét mentették meg az itt dolgozó orvosok, akik között néhány munkaszolgálatos is volt. Az 1945 februári kitörés után a járóbetegek elhagyták a sziklakórházat, a többieket folyamatosan szállították el, mert júniusban végleg megszűnt a kórház működése.
A kórház felszerelését elszállították, a létesítményt pedig a Vírus Oltóanyagtermelő Intézet vette bérbe, és kiütéses tífusz elleni oltóanyagot gyártottak, nagyrészt jugoszláv exportra. 1948-ban azonban a céget előbb államosították, majd felszámolták. Az 1950-es évek elején a kórházat ismét felszerelték, majd 2002-ig titkosították. Közben egy újabb kórteremmel is bővítették.
Az 1956-os forradalom idején a kórház újra megnyílt és gyógyított. Vezetője Máthé András lett. Ezekben a napokban hat fiú és egy leány is itt látta meg a napvilágot. A működése egészen pontosan 1956. október 24-étől december 22-éig tartott.
1958 és 1962 között a létesítményt tovább építették, ekkor kapta meg mai méretét. Az volt a cél, hogy egy esetleges vegyi, illetve atomtámadás esetén alkalmas óvóhelyként működjön. Ekkor épült például az egészségügyi áteresz rész, a lég- és vízkezelő rendszer, még légkondicionálóval is ellátták. Bár a kórház műszakilag és orvostechnikailag nagyon korszerűnek számított, a hidrogénbomba megjelenése miatt már az 1960-as évek végére elavult. Bezárni ugyanakkor senki sem akarta, helyette a polgári védelem raktára kapott benne helyet. Egy család lakott a szolgálati lakásban 2004-ig, akik titoktartási kötelezettség mellett gondoskodtak a takarításáról és karbantartásáról. Ezt követően két éven át a Krétakör Színház tartott benne előadásokat. Végső felújítására csak 2007-ben került sor.
Magyarország legnagyobb viaszbábu-kiállítása mutatja be a kórház történetét, amely a civil látogatók számára 2008-ban Sziklakórház Múzeum néven nyílt meg. Rádi Gábor 70 figurájának egy részét valóban egykor élt emberekről mintázta. Láthatjuk itt dr.Seibriger András egykori műszereit, a kórház műtőjét, amelyben altatógép is helyet kapott, vagy a röntgentermet, amelynek röntgenje egy ideig a város egyetlen működő röntgenje volt. De elénk tárul egy orvosi rendelő is a ’40-es években használt gyógyszeres szekrénnyel. Megnézhetjük a civileket és gyerekeket fogadó kórtermet, majd a sebesült katonákét, és megismerkedhetünk a hadiorvoslás fejlődésével.
A megnyitás óta bővült a látnivalók kínálata, a Budapest ostroma című tárlattal, az atomfegyverek veszélyére fókuszáló kiállítással. Az egyik nagyobb teremben látható egy MIG 2-es mentőhelikopter, amelyet alkatrészeire szedve tudtak bevinni a barlangrendszerbe. A létesítmény 2014-ben tematikus múzeumi rangot kapott, nevét Sziklakórház és Atombunker Múzeumra módosították.
A teljes sziklakórház megtekintése több mint egy kilométeres sétát jelent 16-18 fokos hőmérséklet mellett. Látogatói számára szeretné bemutatni a háború igazi arcát, illetve felhívni a figyelmet a béke értékére, ugyanakkor emléket is állít azoknak az embereknek, akik a 20. század legvéresebb eseményei idején is becsülettel végezték munkájukat.
A múzeum csak tárlatvezetéssel látogatható, fényképek készítése tilos, de a média kérésére küldenek fényképeket.
Megjelent a Magyar7 2025/27. számában.
