Szigorúbban védenék a házi kedvenceket

Az Európai Parlament legutóbbi állatjóléti rendelete a tagállami szabályozások helyett egységes, kötelező érvényű jogi keretet teremt a kutyák és macskák jólétére és nyomonkövethetőségére vonatkozóan az egész Európai Unióban. A központosításra Brüsszel szerint azért volt szükség, mert a tagállami szabályozások töredezettsége súlyos piaci torzulásokhoz és rendszerszintű állatjóléti problémákhoz vezetett. Aki kettőnél több tenyésztőt ismer, valószínűleg hallott már róla, hogy a Csallóközből is rendszeresen indulnak furgonok, általában Olaszországba vagy Németországba, hogy az itt „megtermelt" kisállatokat busás haszonnal értékesítsék. Persze, az eddigi szabályozások is elég szigorúak voltak, és a szürke, vagy annál sötétebb színű piacon némi hatósági állatorvosi hálózati bekötöttség nélkül már egyre nehezebb volt talpon maradni. A nyomonkövethetőségre és a tagállami rendszerek összekapcsolására épülő új direktíva lehet az, ami véget vet annak, hogy sokan kihasználták a lazább helyi szabályokat, és minimális jóléti beruházások mellett, alacsony áron értékesítettek állatokat, ami tisztességtelen versenyhelyzetbe kényszerítette a felelős, magas szakmai színvonalon dolgozó tenyésztőket. A gyermeküknek a jó bizonyítványért kisállatot vásárlók pedig gyakran csak a vásárlás után szembesültek azzal, hogy kedvencük genetikai rendellenességekkel, egészségi vagy viselkedési problémákkal küzd a rossz tartási körülmények miatt.

A rendelet előírja, hogy minden kutyát és macskát mikrochippel kell azonosítani és be kell vezetni a nemzeti adatbázisba. Fontos újítás, hogy ez a kötelezettség nemcsak a kereskedelmi célból mozgatott állatokra vonatkozik, hanem minden tulajdonosra kiterjed. Már látom, ahogy ennek az intézkedésnek a gútai Dankó Pista telepen érvényt szereznek...

Akik régóta tartanak kutyát, emlékezhetnek rá, hogy hasonló törekvés már 2011-ben megfogalmazódott, akkor a chippel való azonosítás az ebek mellett a cicákra, mi több, a görényekre is kiterjedt. Az intézkedés viszonylag nagy lakossági és politikai antipátiát váltott ki. Összességében elmondható, azok jártak jól, akik az utolsó pillanatra hagyták volna, Iveta Radičová kormánya ugyanis megbukott, az utána következő Smer-kormány pedig a kötelező határidő előtt úgy módosította a törvényt, hogy a „magáncélból" tartott kutyák esetében nem volt kötelező. Nagymama tehát fellélegezhetett, mert Buksit, aki a portát ritkán hagyja el, nem kellett chipelni. Persze, külföldi út esetén már más volt a helyzet, de hát a nagymamák nagy része ritkán jár külföldre, s ha megy is, Buksit általában nem viszi magával, hanem a szomszédot kéri meg, hogy etesse. Ezen a területen érdemi változás 2018-ban, a sajtóban „Az állat nem tárgy" néven ismertté vált módosítás nyomán állt be, amely az ebek esetében bevezette a kötelező chipelést 12 hetes korig, a macskák azonban – eddig! – a szürkezónában maradtak. Az előbbi példánál maradva, Cirmi, aki a nagymama udvarában fogja az egereket, és az országhatárt nem lépi át, maradhatott chip nélkül. Ennek a „parttalan liberalizmusnak" most vaskézzel vetett véget az uniós központ: Cirmi chipet kap, és kész.

Miután azonban a házi kedvencekbe az állatorvos belerakta a chipet, a benne tárolt információk a továbbiakban nem maradnak meg a szlovákiai Társállatok Központi Nyilvántartásában (Centrálny register spoločenských zvierat – CRZP). Tagállami ebként és cicaként Buksit és Cirmit természetesen eddig is védte az uniós jog, a jövőben azonban egy nagy, közös európai uniós adatbázisba is bekerülnek. Idézzük az uniós rendelet pontos szövegét: „Minden olyan személy számára, aki kutya vagy macska tulajdonosa, beleértve az üzemeltetőket, a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosait és más természetes vagy jogi személyeket is, elő kell írni, hogy azonosítsa kutyáit és macskáit és vetesse nyilvántartásba őket az e célból létrehozott interoperábilis nemzeti adatbázisokban."

A kulcsszó az interoperábilis. Azaz a jövőben az egyes, tagállami adatbázisok között létre kell hozni az akadálymentes információcserét és a funkcionális együttműködést.

Ugyanezen jogforrásból idézve: „Ezért a tagállamoknak kell felelniük azért, hogy ezen állatok nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében adatbázisokat hozzanak létre és tartsanak fenn a területükön található kutyákról és macskákról. Biztosítani kell ezen adatbázisok interoperabilitását is. Ez Unió-szerte megkönnyíti a kutyákra és a macskákra vonatkozó információk megtalálását, valamint lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy hatósági ellenőrzéseket végezzenek az állatjóléti szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében. A nemzeti adatbázisok interoperabilitásának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak létre kell hoznia egy indexadatbázist.” Azaz a jövőben egy koppenhágai állatorvos is meg tudja majd nézni egy zágrábi Morzsi adatait, és viszont.

Az állatvédők szerint a rendelet legnagyobb előnye, hogy először hoz létre közös minimumszabályokat az EU egész területén. Az állatvédő szervezetek régóta azzal érveltek, hogy – ahogy fentebb már utaltunk rá – az eltérő nemzeti szabályozások miatt a szaporítók és kereskedők könnyen kihasználhatják a joghézagokat: a gyengébb szabályozású országokban tenyésztett állatokat gyakran magasabb árszinten értékesítették Nyugat-Európában.

Az EP által elfogadott csomag több konkrét tiltást is tartalmaz. Korlátozza a túltenyésztést, valamint az olyan genetikai tulajdonságokra irányuló tenyésztést, amelyek bizonyítottan egészségkárosodást okoznak az állatoknak. A vita során gyakran említették a rövid orrú kutyafajtákat vagy az extrém testfelépítésű macskákat, amelyeknél légzőszervi, mozgásszervi vagy egyéb krónikus problémák fordulnak elő.

A módosítást támogatók különösen fontosnak tartják az online kereskedelem szigorítását is. Az állatvédő szervezetek szerint az illegális állatkereskedelem jelentős része internetes platformokon zajlik, sokszor hamis dokumentumokkal vagy oltási igazolásokkal. Az új rendszerben a regisztráció és a mikrochip összekapcsolása elvileg lehetővé teszi majd az állatok eredetének ellenőrzését.

A rendelet hangsúlyozza a személyzet képzettségét is. Nem elegendő csupán az állatok szeretetére alapozni. A létesítményekben dolgozóknak – beleértve a menhelyi önkénteseket is – rendelkezniük kell a feladataikhoz szükséges állatjóléti ismeretekkel, ismerniük kell a fajspecifikus viselkedési mintákat és a pozitív megerősítésen alapuló technikákat.

Bár az új szabályozás az állatok jóléte terén komoly előrelépés, a szakmai szervezetek, a gazdasági szereplők és a tagállami hatóságok részéről azért felmerültek aggályok is.

Az Európai Parlament és az állatvédő szervezetek szerint a rendszer alapja a nemzeti adatbázisokból épülő, uniós szinten összekapcsolt nyomonkövetés, ám a tényleges ellenőrzés és szankcionálás zöme tagállami kézben marad. Ez azért problémás, mert az EU-ban eddig is nagyon eltérőek voltak a gyakorlatok, vagyis a szigorúbb országok mellett könnyen kialakulhatnak lazábban végrehajtó tagállamok. A bírálók szerint a kivételek – például egyes gazdasági vagy különleges használatú állatok esetében – tovább gyengíthetik a hatást, így a rendelet inkább keretszabály marad, mint valóban egységes pajzs.

Voltak, akik azt bírálták, hogy a szabályozás szinte teljesen a kutyákra és macskákra koncentrál, miközben más, kereskedelemben gyakori hobbiállatfajok – rágcsálók, hüllők, madarak és más kisállatok – kimaradnak a részletes uniós védelemből. A szervezetek szerint ez önmagában logikus, mert a legtöbb illegális szaporítás és online visszaélés valóban erre a két fajra épül, de épp ezért felmerül a kockázat: a szigorítás a kereskedelmet egyszerűen más állatfajok felé terelheti.

A kritikus vélemények szerint a rendszer nem a fekete szereplőket sújtja először, hanem a szabálykövető kis- és közepes tenyésztőket, akiknek az új adminisztráció, az adatkezelés, az ellenőrzések és a megfelelési költségek érezhetően megdrágíthatják a működést. A kisebb tenyészetek egy része ugyan mentesül bizonyos kötelezettségek alól, de épp ez mutatja a vita lényegét: a jogszabály a fegyelmezett szereplőknél könnyen többletbürokráciát, az illegális piacon viszont csak korlátozott visszatartó erőt jelenthet.

Megjelent a Magyar7 2026/20. számában.