Szenvedélyesen törekedett a tökéletességre: harminchat éve hunyt el Máté Péter
Sikerének titkát sokan abban látják, hogy hihetetlen átéléssel tudta átadni a dalszövegeket. Sokan az énektehetségét dicsérik, ahogy több hangszínben egyetlen hamis hang nélkül dalolt. Megfejtés nincs. De az biztos, hogy zenei ikonná válásában nagy szerepe volt annak, hogy ilyen fiatalon, pályája zenitjén érte a halál. 1984. szeptember 9-én mindössze 37 éves volt. Dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek.
1947. február 4-én született Budapesten. Gyermekkorától kezdve tanult zongorázni, kezdetben magánúton, majd zeneiskolában, s ismerős muzsikusok, köztük a zeneszerző Geszler György, a Magyar Rádió Stúdiójában Balassa P. Tamás és Bágya András tanították énekelni, gitározni is.
1965-ben érettségizett, ugyanabban az évben megalapította első kísérőzenekarát a Máté együttest, amely később Főnix együttes néven működött tovább. Első dalait a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában, az Illés-együttes kíséretével készítette. 1967-ben készítette el első saját felvételeit, az „Úgy várom, jössz-e már?” és a „Mondd már”-t. Később Szocsiban egy nagyszabású fesztiválon első lett A néger zongorista című dala, és elnyerte a legjobb férfi szólista díját is.
Az 1970-es évek elején rendszeresen fellépett a Műegyetem Ezres Klubjában volt feleségével, Dékány Saroltával, akivel a házassága két évig sem tartott.
Az egész ország szívébe zárta 1973-ban, amikor Hull az elsárgult levél című dala első lett Made in Hungary táncdalszemlén. Ekkoriban az Express együttessel lépett fel, többek között a Drezdai Dalfesztiválon is, ahol megnyerték a fődíjat. 1976-ban meghívták az írországi Castlebar Song Contestre, ahol csak új szerzemények szerepelhettek, s Tárd ki karjaidat című dalával harmadik díjat nyert.
Egyik legjobb barátja, a szövegíró S. Nagy István mesélte, hogy útban hazafelé azt tárgyalták, elfogadják-e az egyik legnagyobb amerikai kiadó, az RCA ötéves szerződésajánlatát. A menjünk vagy maradjunk fontolgatása közben született meg az Elmegyek című sláger, amely a francia Sylvie Vartan előadásában, Nicolas címmel világsiker lett.
Máté Péter a Metronóm'77 fesztiválon második lett Együttlét című dalával, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon, 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját. Szerzeményeit általában saját zongorakíséretével, egyéni stílust kialakítva adta elő.
Dalai ma is népszerűek, köztük az Azt súgta a szél, a Hazám, az Azért vannak a jó barátok, az Ott állsz az út végén, az Egyszer véget ér, az Ez majdnem szerelem volt, az Egy darabot a szívemből, a Zene nélkül mit érek én és főként az Elmegyek több generáció kedvence.
Az 1980-as évek elején már a legnépszerűbb magyar előadók közé tartozott. Számtalan duettet is énekelt, többek között Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával.
Rengeteget dolgozott, életmódja rendszertelen, egészségtelen volt. Sokat dohányzott és az alkoholt sem vetette meg, jóllehet ő is tudta, hogy gyönge a szíve.
