Szent Vencel 1090 éve halt meg

I. Vencel (csehül Václav) fejedelem 907 körül született, apja Csehország második keresztény hercege, I. Vratiszlav volt, a Premysl-dinasztiából származott, amely már hosszú ideje a csehek legmeghatározóbb törzsének élén állt Közép-Csehországban, Prága környékén. Anyja, a sok tekintetben még pogány gondolkodású Drahomira hercegnő egy törzsi főnök lánya volt.

Cirill és Metód bizánci hittérítők korábbi tevékenységének köszönhetően Vencel családja már áttért a keresztény hitre, de az alattvalók többsége ebben az időben továbbra is a pogány isteneknek hódolt.

Vencel gyermekéveit a prágai fejedelmi udvarban töltötte és jámbor nagyanyja, a később szentté avatott Ludmilla révén korán megismerkedett a keresztény vallás gyakorlatával. Remekelt latinból, valamelyest görögül is megtanult. Egy régi szláv legenda szerint a latin olvasáshoz olyan jól értett gyerekként, mint egy püspök vagy pap; de ha egy-egy görög vagy szláv könyv akadt a kezébe, olvasás után azokból is egész részeket el tudott mondani kívülről.

921-ben, Vratiszlav herceg korai halála után anyja, Drahomira anyósa, Ludmilla ellen fordult, rosszul viselte, hogy fiát kivonják befolyása alól.

Tekintélyét és befolyását féltve orgyilkosokat küldött anyósa, a régens után, akit tetíni várában saját fátylával fojtottak meg. Ezt követően Drahomira átvette fia nevelését, és ezzel együtt a hatalmat is. Rövid uralkodása azonban erőszakos volt, csakhamar országos zavargásokhoz vezetett, ezért a trón átadására kényszerült. Vencel 925 körül vette át az ország irányítását, és anyját Budecbe száműzte. Fejedelemként legfőbb céljának a kereszténység megerősítését tekintette.

Csatlakozott a burgundiai clunyi apátságból indult új mozgalomhoz, amely a pogányság felszámolása mellett a keresztény hit és az erkölcsös élet megtisztítását és elmélyítését tűzte ki céljául.

Nevéhez fűződik a latin rítusok használatának elterjesztése (az ószlávval szemben), továbbá annak a román stílusú Szent Vitus-templomnak a megépítése, amelyből a későbbi átépítések során a ma is látható prágai Szent Vitus-székesegyház épülete jött létre. A vár (Hradzsin) területén álló katedrális a gótikus építészet kiemelkedő példája, ma a Világörökség részét képező prágai történelmi központ része, az ország legnagyobb és legfontosabb temploma, amely számos cseh uralkodó sírját, szentek ereklyéjét és a koronázási ékszereket is őrzi.

Egyik legszentebb helye a féldrágakövekkel kirakott Szent Vencel-kápolna, ahol a fejedelem 14. században készült síremléke látható. Vencel uralkodóként számos nyugati - elsősorban bajor és sváb - papot és szerzetest gyűjtött maga mellé, akik a német államszervezés metodikáját is magukkal hozták az udvarba.

Az ifjú uralkodó rengeteget áldozott új templomok építésére és méltó felszerelésére s nagylelkűen gondoskodott a szegényekről és szűkölködőkről.

Aszketikus módon élt, valószínűleg nem nősült meg. Fejedelmi ruhája alatt szőrből font vezeklőinget hordott és éjszakánként akárhányszor mezítláb rótta a templomokat, zsoltárokat énekelt. Az általa alapított templomok szentelési évfordulóját rendszerint a helyszínen ünnepelte. Ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú ember volt; uralkodóként is személyesen gondozta a betegeket. Az Oltáriszentség iránti tiszteletből apródaival maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek, ő szüretelte, préselte és gondozta a bort, ami az oltárokra került. Németbarátságát sokan nem tudták neki megbocsátani, Vencel ugyanis éppen a kereszténység megerősítése érdekében hűbérurául fogadta I. Henrik királyt.

A hűbéri fogadalommal, egyes főurak visszaéléseivel szembeni fellépésével maga ellen hangolta a cseh urakat, és saját öccse, Boleslav lépett fel vele szemben. Boleslav 935. szeptember 28-án kíséretével orvul meggyilkolta a szent életű fiatal fejedelmet Altbunzlauban (ma Stará Boleslav). Halála után vértanúként tisztelték nemcsak Csehországban, hanem egész Európában is. Boleslav fivére holttestét a prágai Szt. Vitus-templomba vitette, amely a cseh keresztények híres zarándokhelye lett.

A legenda szerint ha nagy veszély közeledik, a lovas szobor megelevenedik, a fejedelem ellovagol és felébreszti a hosszú álmukat alvó lovagokat, hogy aztán a cseh nép segítségére siessenek. A híres prágai Károly hídon lévő szobra imára kulcsolt kezekkel ábrázolja, a zászlós kopját és címeres pajzsot tartó alakja másfél méteres hasáb alakú talapzaton áll. 1853-ban John Mason Neale és Thomas Helmore egy 13. századi dallamra alapozva megírta a "Good King Wenceslav" ("Jó Vencel Király") című karácsonyi énekét, amely a mai napig közismert az angolszász területeken. Szent Vencel Csehország és Morvaország patrónusa, továbbá a serfőzők védőszentje is.

A legendák szerint uralkodása alatt került sor a cseh államalapításra, ezért is szeptember 28-i ünnepe 2000 óta a cseh államalapítás ünnepe.