Szemmel hallani

A napokban 29. életévét betöltő Kilácskó Viktória tulajdonképpen halláskárosodásának köszönheti azt, hogy ma már szenvedélyesen járja a világot. Kicsi korától kezdve napi, majd heti szinten járt külföldi kezelésekre. Az utazások olyannyira a vérévé váltak, hogy ma már egyedül, félelem nélkül kel útra a világ bármely pontjára.

Mit jelent az, hogy hallássérült vagy? Mi az, amit még hallasz, és amit már nem?

Születésem óta halláskárosult vagyok, a szüleim 8 hónapos koromban vették észre, hogy nem reagálok az ébresztésre, ha háttal vagyok nekik és szólítanak, nem hallom meg. 100 fölötti decibeleket hallok (szerkesztői megjegyzés: Az emberek 0 és 140 decibel között hallják a hangokat. A 140 decibelt ugyan halljuk, de túl fájdalmas a füleinknek. A 100 decibel rendkívül kellemetlen: gyári gépek, kompresszor, vadászgép 300m magasban), de szerencsére az érzékelő sejtekből (szőrsejtek) még maradt pár, így a halláskárosodásom még kezelhető hallókészülékkel.

A hallókészülék segít szabályozni a  saját hangomat, segíti értelmezni a beszédet a szájolvasáshoz.

Mikor tudatosítottad, hogy a többséghez képest különleges vagy, és milyen érzések dolgoztak benned? Milyen volt feldolgozni?

Különlegesnek mondhatom magam azért, mivel nem hallok, de mindent le tudok szájról olvasni, 24 órában használom a  szememet. A legfontosabb érzékszervem a látás, ezzel mások érzéseit is képes vagyok megérezni. Ez hasznomra válik az ismerkedés során is, az emberismeretben. Eddig ritkán csalódtam az emberekben, rögtön látom, érzem az igazságot.

Inkább a munkavállalás terén vannak negatív élményeim. Rengeteg megválaszolatlan kérdés van a fejemben, de most már megtanultam magam motiválni, és hiszek magamban.

Milyen akadályokkal kell szembenézned a mindennapokban? Mi jelenti a legnagyobb gondot, amire mi, halló emberek talán nem is gondolnánk?

Amikor iskolában jártam, többször éreztem magam kényelmetlenül, mert amikor a tanárok előadtak, magyaráztak, vagy hátulról diktáltak, nagyon idegesen kezeltem a  helyzetett, mert lemaradtam, de aztán idővel mindig megoldottam. Problémát jelentettek az angol órákon a hangfeladatok, mert nem hallottam, miről van szó.

Szerencsére nem éltem át traumát óvodában, az iskolában a halláskárosultságom miatt. Igaz, sokkal többet tanultam az átlagnál,

mert iskola után még magántanárral tanultam. Magyarországon is tanultam, szurdopedagógushoz (szerkesztői megjegyzés: hallássérültek: siketek és nagyothallók pedagógiája) jártam kiskoromtól.

További gond, hogy amikor nagyobb, halló társaságban vagyok, akkor nem tudok mindent megérteni, mert lehetetlen egyszerre több ember szájáról olvasni. Amikor részt veszek egy konferencián, ott sajnos többnyire semmit nem értek, mert messziről szájolvasni nagyon nehéz, az előadók beszédtempója sem mindegy, és a  mikrofon is eltakarja a szájukat. Ennek ellenére nagyon szeretek konferencián részt venni, mert eddig mindig fantasztikus emberekkel voltam körülvéve, nem baj, hogy nem értem, de átérzem a légkört, a szünetek alatt pedig lehet új emberekkel ismerkedni több országból.

Hogy látod, milyen a siketek, hallássérültek közmegítélése? Mennyire tudnak beilleszkedni a társadalomba a hallássérültek, és mennyire kezelik őket teljes értékűnek?

Szerencsém van a családommal és a barátokkal, akik teljesen helyénvalóan viselkednek velem. Ám amit én tapasztaltam, sajnos az, hogy a kollégák távolságtartóak, és

Fogyatékosságuk miatt a siketek gyakran elszigetelődnek a halló többségtől, ezért leginkább egymással töltik a szabadidejüket. Ez egy külön kultúra, a siketkultúra kialakulásához vezetett, aminek az is része, hogy tagjai épnek érzik magukat.

A siketek nehezen tudnak beilleszkedni a hallók világába, mert a kommunikáció blokkolva van. A hallássérültek ebből a szempontból jobban beilleszkednek, főként akik tudnak szájról olvasni, vagy tudnak beszélni olyan szintén, hogy a hallók megértsék.

Hogyan éled meg, mikor valaki olyannal találkozol, aki akkor tudja meg, hogy hallássérült vagy?

Sajnos erről tudok negatívumot mondani. Én nagyon nyitott vagyok, amikor szórakozni megyek itthon, az ismerkedés mindig rosszul sül el, már rögtön az elején csúnya szavakkal illetnek, próbálnak lerázni. Ha sikerül abban pillanatban összeszednem magam,

Ufónak érzem magam olyankor, hisz egészséges testem van, csak nem hallok. Őszinte vagyok, és érzékenyebben fogadom a negatív kritikákat.

Nagyon érdekes, hogy külföldön még egyetlen ilyen rossz élményem sem volt. Rengeteget utazom, és ha külföldi turistákkal angolul kommunikálok, soha nem éreztetnek velem semmit, ha először nem értem, szívesen elmondják még egyszer. Ha a szórakozóhelyen elmondom, hogy hallássérült vagyok, pozitívan állnak hozzám, még meg is dícsérnek, hogy milyen jól csinálom. Olyankor a halló barátaimnak mondják, és ők szépen fordítanak nekem.

Számodra mennyire tabu ez a téma?

Nekem nem okoz problémát a téma, szívesen beszélek róla, és vállalom, mert úgy érzem, szükség van arra, hogy eloszlassuk a tévhiteket és az előítéleteket.

Mit ne mondjunk egy hallássérültnek?

Negatívumot, ne bunkózzuk le őket, hisz mi is emberek vagyunk. Ne nyomjatok félre minket.

Mit mondjunk egy hallássérültnek?

Csakis pozitív dolgokat, én ezt várnám az hallóktól.

Mi az a hallássérültségedben, ami szerinted előnyt jelent számodra?

Én tudok hallókkal kommunikálni, és tudok jelelni is. Így végülis egyik világban sem veszem el. Az angol nyelvet is elsajátítottam olyan szinten, hogy ha utazok külföldön, könnyen tudjak boldogulni.

Mi a hátránya a hallássérültségednek?

Nagyon nehezen találok munkát, vagyis, inkább munka van bőven, csak a kollegákkal nagyon nehéz együtt dolgozni. 

Azt látom, a hallók nagy része azt hiszi, mi nem akarunk dolgozni, de ez nem igaz. Nálam például azt kifogásolták, hogy nem tudok telefonálni. Igen, problémát okoz nekem, hogy nem tudok telefonálni, tévét se nagyon nézek, mert a  feliratok nincsenek mindenhol, vagy hibásan van írva, rádiót hallgatni tárgytalan, a zenét hallom, de csak úgy szeretem hallgatni, ha érzem a ritmust is.

A folyamatos koncentráció a főiskolán, a konferenciákon, a szájról olvasás vagy jelelés fáradtsághoz és fejfájáshoz vezethet. Ha azt érzem, hogy a koncentrációm csökken, és eluralkodik rajtam a fáradtság, az agyam leblokkol, más világban találom magam.

Mit üzennél a halló embereknek?

Legfontosabb dolog, hogy legyenek türelmesek, vegyék a bátorságot a velünk való kommunikációhoz. Régebben nehezebben ment, de mivel modern világban élünk, vannak elektronikus eszközök (mobil, tablet, nyelvfordító applikáció), úgyhogy bőven van segítség a  kommunikációhoz. Senki sem tökéletes, nagyon szeretném ha mindenkiben lenne elfogadás. Ne alacsonyítsatok le minket, mert azért bennünk is van különlegesség, adjatok több időt a  megismerkedéshez. Az elfogadás nagy ajándék lenne a hallók részéről.

Mit üzennél a hallássérült embereknek?

Legyetek bátrak, és higgyetek magatokban, mert képesek vagyunk mindenre. Ne adjuk fel!