Szél hozott, szél visz el
Jönnek a hírek Kaliforniából, bozóttűzből szétterjedt nagyarányú pusztító tűz tombol már jó ideje. Megfékezni, megszüntetni eddig nem sikerült, mert mindig új helyen lobban fel a láng, elsősorban az élénk szél és a csapadékhiány miatt.

Lehet, hogy ha nem fújna intenzíven, könnyebb dolguk lenne a tűz ellen harcoló embereknek. A média által megkérdezett szakemberek szerint Los Angelesben a tűzvésznek számos oka van, pl. a szárazság, a növények csökkent víztartalma, a levegő nagyon alacsony páratartalma, és más tényezők, köztük az intenzív, erős szél. Az egyik negatív tényező tehát a szél...
Nálunk eddig a tél viszonylag csendesen zajlott, nem üvöltött viharos szél sem, (bár pár napig volt egy kis élénk, csípős szél, de mi ez anyáink, nagyanyáink gyerekkorához képest!), hó is csak mutatóba jelent meg, mire a földre ért el is tűnt a gyerekek nagy bánatára, mert a hóemberépítés megint csak álom marad. A szél sem hetvenkedett, ami általában jó is, mert így elviselhetőbb az esetleges fagy. S ha netán egyszerre érkezne a hó, a szél meg a fagy, vigasztalódhatunk egy gömöri szólással, mely szerint: „sz_r a hideg szél nélkül”. S ha már itt tartunk, maradjunk továbbra is a szélnél. Megnéztem a Magyar szólások és közmondások kötetében, gyűjteményében, vajon ez a vaskosságában „középsúlyú” szólás benne foglaltatik-e? Rengeteg szólás, közmondás van a szélről, de ezt nem találtam. Szélről pedig annyi van, hogy bárki kapásból mondani tudna párat, például: Tudja, honnan fúj a szél, ami azt jelenti, hogy „ismeri valaki magatartásának vagy valamely dolog megtörténtének a rejtett okát”, olvasható a gyűjteményben. De mi tudjuk-e, honnan fúj a szél, s milyen fontos, hogy fújjon? Már a Hetvenhét magyar népmese egyik története is a szél körül forog. Mint tudjuk, volt egyszer egy király, aki végül megnősül és egy szép lánya születik. Közben felbukkan Kalamona, aki elkéri a királyoktól a lányukat, s ha nem adják, bosszút áll. Szóban forgó királyunk azt mondta Kalamonának:
Mint a meséből tudjuk, így is történt, „fújt az északi szél, a hideg állhatatlan volt, akinek volt kutyája, ölbe vitte ki ugatni.” A királynak még csak volt más esztendőről való kukoricája meg búzája, ő nem éhezett. De nagyon bántotta az ország népének az állapota, és tovább nem tudta titkolni, hogy mi az oka a szűk világnak. Ezért kihirdette az egész országban, hogy aki elengedi a szeleket, annak feleségül adja a lányát. A hosszú mese vége persze az lett, hogy egy bátor fiú, nevezetesen Rontó elvágta a szelet tartó béklyót és az egész világon fújni kezdett a szél. „ Lett nemsokára eső is. Mire eljött a vetés ideje, a föld is megpuhult.” Persze Rontó is jól járt, övé lett a királylány.
Los Angelesben nem kötötték béklyóba a szelet, esőt mégsem hozott, sőt, arrafelé még Kalamonát sem ismerik. Pedig nálunk a legutolsó paraszt is tudta, kell a szél, mert esőt hoz. „Tavaszi szél vizet áraszt…”
De vajon tájainkon általában milyen a széljárás? Nem politikai értelemben persze, mert az igen változó. A Met.hu szerint „Magyarország szélviszonyainak kialakításában két lényeges tényező játszik szerepet: az általános cirkuláció által meghatározott alapáramlás, valamint a domborzat módosító hatása.
A szél iránya és sebessége alapvető éghajlati paraméterek. A szél irányán mindig azt az égtájat értjük, amerről fúj. A mérsékelt éghajlati övben, nagyobb magasságokban a nyugatias szelek az uralkodóak, de alacsonyabb szinteken a domborzat ezt jelentősen befolyásolja. Magyarország területén – elhelyezkedéséből következően – , az uralkodó szélirány, más szóval a leggyakoribb szélirány az északnyugati, míg a délies szeleknek másodmaximuma van. Az általános cirkuláció északnyugatias irányú fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti az uralkodó szélirány. A mérsékelt öv szelei azonban a cirkuláció különböző fázisai következtében nem állandók.” Magyarországon (és a határ mentén, feltehetően errefelé, a Csallóközben is) „a leggyakoribb szélirány relatív gyakorisága általában csak 15-35% között ingadozik. A 2001–2020 időszak országos átlaga szerint az esetek 17,4%-ában volt jellemző az uralkodó, ÉNy-i szélirány. Az esetek 65-85%-ában tehát nem az uralkodó irányból fúj a szél.” Tehát nehéz ezt megnyugtató módon előre jelezni, akár a politikában. Mindig történik valami váratlan esemény.
A Csallóköz szélviszonyairól nem sokat tudtam megállapítani, tehát laikusként arra jutottam, hogy talán a Kis-Kárpátok vonulata valamelyest felfoghatja a nagyobb intenzitású légáramlatot, de a térség, s talán Pozsony is elég szelesnek tűnt, mondjuk egy gömöri tartózkodás után. Már Cselényi is „belekódolta” versébe a csallóközi szelet: „Fúj, fúj a csallóközi szél...”. S hogy milyen volt Magyarországon, esetleg a határ menti tájakon, mondjuk a Csallóközben az átlagos szélsebesség? „A szélsebesség aktuális értékét nagymértékben befolyásolják a lokális tényezők. A szélsebesség a makroléptékű tényezőkön kívül a domborzattól, a felszínborítottságtól és az adott hely környezetében levő egyéb akadályoktól (épületek, fák, fasorok stb.) függ.”
Mióta mérik a szélsebességet és milyen fokozatai vannak a szél sebességének, kérdezhetnénk. Fontos kiindulópont e vonatkozásban a Beaufort-skála. Francis Beaufort egy brit hajóskapitány volt, aki egy skálát, osztályozást dolgozott ki a tengeri szél erősségének a mérésére. A szélerősség-skála 12 szintet határoz meg, és 3 viharjelzési fokozatot különböztet meg. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, egy avatott szakember bonyolultabb magyarázattal szolgálna a mérésekre vonatkozólag is. Elégedjünk meg tehát azzal, hogy aki bővebb információra vágyik, lapozza fel mondjuk a Természettudományi kisenciklopédiát vagy a net megfelelő oldalait, s beleszédülhet a sok tudnivalóba. Mert ugye a szél, a széljárás, a légmozgás, az éghajlat stb. rengeteg bizonytalansági tényezőt hordoz, s itt még nem is említettük a klímaváltozással járó jelenségeket.
Mindenesetre itt, nálunk, mondjuk a Csallóközben még nem dühöngött a téli vihar, de ami késik, nem múlik. Magyarországi adatok szerint a legszelesebb hónap 2001 és 2020 között a február és a március volt, a szél átlagos sebessége nem haladta meg a 3m/s sebességet. Persze vannak, voltak kivételek szép számmal, viharos szelek is bőven, hogy legyen mire emlékezniük a nagyszülőknek. (Bezzeg a mi gyerekkorunkban olyan szél volt, hogy egyszer majdnem elvitte a háztetőt… Télen meg kétméteres hóban törtünk utat iskolába menet.) A szélsebességnek is jellegzetes évi menete van, tájainkon is, bár, mint fentebb szó volt róla, kivétel erősíti a szabályt. Mindenesetre, ahogy írva vagyon, a tudós emberek megfigyelése és mérései alapján elmondható, hogy átlagban a legszelesebb időszak a tavasz első fele, a legkisebb szélsebesség pedig általában nyár végén és ősz elején tapasztalható. Magyarországon országos átlagban 131 szeles nap fordul elő, ezek közül 33 nap viharos. De visszatérve fentebb már emlegetett szélerősségi skálánkhoz, amely a Természettudományi kisenciklopédiában egy táblázatban szerepel… Megtudhatja belőle a mindenkori olvasó, hogy mi a szélcsend, vagyis „amikor a füst függőlegesen száll fel”. Pl. a skála 4. helyén feltüntetett mérsékelt szél akkor észlelhető, amikor „az árbocszalag kiegyenesedik.” A 6. az erős szél, jellemzője, hogy „zúgó hangot ad”. A sorban a 10. az erős vihar, amely „fákat csavar ki.” A 12. az orkán, amely a „teljes pusztulás”. Az enciklopédia a Beaufort és Köppen szerinti skálán még az orkánok további szélerő fokait is jelzi, 13 és 17 között. Korábbi cikkeimben néhányszor már szóba hoztam Karel Čapeket. Nos, „rajtakaptam”, hogy bizonyára, sőt egészen biztosan ismerte Beaufort szélerősségi skáláját, amikor a Szelek fonetikája című írásában a következőképpen emlegeti:
Ugyan hol olvashatott Francis Beaufort szélerősség skálájáról 1932-ben, amelyet az egykori brit flotta ír sorhajókapitánya (később admirális) 1805-ben dolgozott ki? A Beaufort-fokozatok leírása, jellemzése a szélerősség feltüntetésén túl is meglehetősen „lírai”, hiszen pl. a 8. fokozatú viharos szél jellemzése a következő: „vastagabb fatörzsek hajladoznak, nehéz gyalogolni”. Mindenesetre ezzel a skálájával Beaufort „a szélerősség-skála atyja” lett. Persze Čapeknek is feltűnhetett a skálán szereplő légmozgások pár szavas jellemzése, amikor leírta:
jegyzi meg, miközben papírra veti a maga „definícióit” az egyes szelek erőssége vonatkozásában, miközben hozzáfűzi:
Leírja azt is, hogy az egyes szeleknek milyen a hangja. Például
Visszatérve a tudományos skálához és a legerősebb szelek gyakoriságához az egyes hónapokban, megállapíthatjuk, a szelesebb időszak még előttünk van, tél végére, tavasz elejére várható, de reméljük, nem éri el a szél az orkánná fajulást.