Százhetvenöt éve távozott örökre Mary Shelley írónő, Frankenstein "szülőanyja"

Nem mindennapi londoni családban született 1797. augusztus 30-án. Apja, William Godwin kiugrott lelkész, újságíró, író, szabadgondolkodó, az angol jakobinusok vezére volt, aki tanulmányaiban, cikkeiben radikális nézeteket vallott az anarchizmusról, az ateizmusról, feleslegesnek ítélte az államhatalmat, a hadsereget, s a házasság intézményét is, a szabad szerelem híve volt. Nem kevéssé volt meghökkentő jelenség élettársa, majd felesége, Mary Wollstonecraft sem, aki előbb egy amerikai férfival élt vadházasságban, lányuk is született, majd Godwin élettársa lett.

Godwin hamarosan megnősült, de új felesége, az írónő Mary Jane Clairmont nem igazán kedvelte Maryt. Godwin gyakori vendége volt a kor egyik neves költője, Percy Bysshe Shelley, aki időnként anyagilag is segítette a családot. Így ismerkedett meg Maryvel, aki hamarosan mutatós ifjú lánnyá serdült, s a költő beleszeretett. Vonzalmuk kölcsönös volt, az sem állt útjában, hogy Shelley éppen nős volt, s később felajánlotta feleségének, hogy éljenek hármasban, de a nő ezt érthető okokból elhárította. Shelley és Mary 1814-ben Franciaországba szöktek, ahonnan néhány hét múlva üres erszénnyel tértek vissza. Időközben a költő nagyapja meghalt, s kisebb összeget hagyott örökül unokájára - ugyanakkor Mary apja, aki elméletben a szabad szerelmet hirdette, a gyakorlatban hallani sem akart a fiatalokról. Shelley-ék 1816 tavaszán ismét felkerekedtek, s meglátogatták a Svájcban időző Byront.

Frankenstein és szedett-vedett emberi testrészekből összetákolt teremtményének véresen szomorú története meghódította az olvasókat. Azt már csak kevesen tudják, hogy az eredeti mű ízig-vérig romantikus regény volt, szerelemmel, szenvedéssel, s csak a filmfeldolgozások csináltak belőle horrortörténetet. Míg Mary könyve hódító útjára indult, környezetükben több tragédia is történt: Mary féltestvére és Shelley felesége is öngyilkos lett. A megözvegyült költő feleségül vette Maryt, s 1818-ban kétéves William fiukkal Itáliába utaztak. Egy évvel később William meghalt, nem sokkal utána kislányukat is elveszítették. Mary búskomor lett gyermekei halála miatt, Shelley pedig más nők társaságát kereste. Csak kisfiuk, Percy Florence megszületése hozta őket újra közel egymáshoz, ám ekkor újabb tragédia történt: 1822. július 8-án a költő csónakbalesetben meghalt. A magára maradt Mary fiával visszatért Angliába, ahol ettől kezdve minden idejét férje költői hagyatékának gondozására s az írásra fordította. Soha nem ment újra férjhez, noha kedvesei között tudhatta például a nagy nőfaló hírében álló ifjú Prosper Mérimée-t is.

E korszakának írásai közül - noha egyik sem érte el a Frankenstein színvonalát - kiemelkedik a 21. században játszódó és az emberiség pusztulásának apokaliptikus vízióját rajzoló Az utolsó ember című fantasztikus regénye, amelynek főszereplőiben Shelley-re és Byronra ismerhet az olvasó. Életének utolsó időszakában sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el férje költői munkáit, s egy életrajzot is elkezdett róla, amit aztán nem fejezett be. Utolsó időszakában egyre súlyosbodó agydaganatával kellett megküzdenie, ami végül 1851. február 1-jén bekövetkezett halálához vezetett.

Leghíresebb műve és iszonyú teremtménye először 1931-ben tűnt fel a filmvásznon, a szörnyet a valóban rémisztő külsejű Boris Karloff játszotta először. Azóta számos feldolgozása készült, amelyeknek vajmi kevés közük van az eredeti műhöz. Ennek filmre vitelével utoljára Kenneth Branagh próbálkozott 1994-ben, Frankensteint ő maga, míg a monstrumot Robert De Niro játszotta.

A Netflix 2025-ben tűzte műsorára Guillermo del Toro adaptációját, amely a rendező szerint nem horror, hanem a családi fájdalom örökségéről szól: Victor Frankenstein (Oscar Isaac) az elutasító apa, a teremtmény (Jacob Elordi) pedig a magára hagyott gyermek. Az írónő életéről, Shelley-vel való kapcsolatáról készült 2017-ben a Mary Shelley - Frankenstein születése című film, Haifa al-Manszúr, az első szaúdi rendezőnő alkotása, Elle Fanning főszereplésével.