Százhetven éve született Déri Miksa, a transzformátor egyik feltalálója
Százhetven éve, 1854. október 27-én született Déri Miksa mérnök, aki Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly társaságában a transzformátor egyik feltalálója.

Gazdag kereskedőcsalád sarjaként Deutsch Miksa néven látta meg a napvilágot (egyes források szerint október 24-én vagy 26-án) a ma Szerbiához tartozó vajdasági Bács községben. A középiskola után a budapesti József Műegyetem mérnöki karán kezdte felsőfokú tanulmányait, majd 1877-ben a Bécsi Műegyetemen szerzett vízépítő mérnöki oklevelet.
Dolgozott Mechwart Andrással is, akivel közösen alkották meg azt a gépet, amely a budapesti Keleti Pályaudvar világítását szolgálta. A villanyáramot sokáig csak világításra használták, de az első gyakorlatban is használható izzólámpát feltaláló Thomas A. Edison és a német Ernst Werner von Siemens is az egyenáramra esküdött, de ennek nagyobb távolságra történő gazdaságos szállítását nem sikerült megoldaniuk.
Az 1884-es torinói világkiállítás egy részét már így világították meg, és a Ganz-gyárat képviselő Bláthy Ottó Titusznak feltűnt, hogy a rendszer nem alkalmaz zárt vasmagot. Próbaként - természetesen titokban - vasrúddal rövidre zárta az induktor pólusait. Hazatérve Zipernowskyval vizsgálták, hogyan lehetne egy áramforrásról egyszerre több lámpát táplálni. A párhuzamos kapcsolást Déri vizsgálta és új elosztórendszert dolgozott ki.
Déri és Zipernowsky 1885. január 2-án nyújtották be szabadalomkérelmüket párhuzamos kapcsolású, 1:1-től eltérő, tetszőleges áttételű váltóáramú induktorok alkalmazásán alapuló (akkor még nyitott vasmagú) elosztórendszerre.
Márciusban Bláthyval kiegészülve már hárman adták be a zárt, pólus nélküli vasmagú trafó szabadalmát, mely a köpeny- és magtranszformátort, továbbá a szigetelt vashuzalból vagy lemezből készült vasmag különböző változatait is magában foglalta - ekkor használták először a transzformátor szót.
A feltalálók a fontosabb ipari országokban szabadalmaztatták a rendszert, amelyet sokan mégis jogtalanul utánoztak, s a Ganz általában megnyerte az emiatt indított pereket. Déri 1889-ben az újonnan alakult bécsi Internationale Elektrizitäts-Gesellschaft (IEG) alkalmazásába lépett, igazgatóként ő szervezte meg és rendezte be a bécsi villamos erőművet. 1897-ben szabadalmaztatta örvényáramú (eredeti nevén: Foucaultáramú) fékkel kiegészített fékszerkezetét, amelyet akkor vasúti kocsikhoz fejlesztettek ki.
A találmány jelentőségét mutatja, hogy még ma is lehet találkozni olyan korszerű megoldásokkal, ahol fékekben, tengelykapcsolókban az örvényáramú erőhatás adta lehetőséget használják ki.
1898-tól kompenzált egyenáramú gépén dolgozott. Egyfázisú repulziós motorként induló felvonómotort is készített, kétféle pólusszámú tekercseléssel. A világszerte Déri-motor néven megismert találmány nagy hiányt töltött be: a felvonókat ugyanis a használatban lévő egyetlen motortípussal sem tudták biztonságosan üzemeltetni. A világhírű mérnök összesen 15 szabadalmaztatott találmányt hagyott az utókorra.
Tiszteletbeli, illetve levelező tagja volt a bécsi és a berlini elektrotechnikai egyesületnek, 1900-ban elnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját.
1938. március 3-án, 84 éves korában hunyt el az olaszországi Meranóban, ahol visszavonultan élt. Tiszteletére a budapesti Józsefvárosban utcát neveztek el róla, több iskola viseli nevét, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület emlékére 1960-ban díjat alapított, a fővárosban, Baján és Pécsen emléktáblája található.