Száz éve született Angela Lansbury brit-amerikai színésznő

Angela Brigid Lansbury felső-középosztálybeli családban született Londonban, apja üzletember és politikus, anyja ír származású színésznő volt. Kilencéves volt, amikor apja gyomorrákban meghalt, és a család nehéz helyzetbe került. Középiskolásként kezdett érdeklődni a színészet iránt, zongorázni és táncolni tanult, majd 1940-ben a Webber Douglas

Drámaművészeti Iskolában kezdett tanulmányokat, ám nem sokkal később anyjával és testvéreivel London bombázása elől az Egyesült Államokba emigráltak.

New Yorkban ösztöndíjjal került be a neves Feagin Drámaiskolába, ahol az Így él a világ és a Lady Windermere legyezője című darabokban is fellépett. Családjával végül Los Angelesben telepedett le, ahol Lansbury hétéves szerződést kötött a Metro-Goldwyn-Mayerrel, miután George Cukor rá osztotta a szobalány szerepét a Gázláng című filmjében, amelyért 1944-ben első Oscar-jelölését kapta a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

A következő évben ismét jelölték a díjra a Dorian Gray képe című Oscar Wilde-filmadaptációban nyújtott alakításáért, és ugyanekkor elnyerte első Golden Globe-díját is.

Kezdeti sikerei után az MGM további 11 filmben szerepeltette Lansburyt, amíg 1952-ben le nem járt szerződése a céggel. Feltűnt többek közt A Harvey lányokban Judy Garland mellett, A három testőrben Lana Turner és Gene Kelly oldalán, valamint A vörös Duna című drámában. Az MGM azonban a B-listás sztárok között tartotta, és kevesebbet foglalkoztatta őt, mint más, hasonló korú színésznőket, és Lansbury maga is elégedetlen volt a szerepeivel, ezért az ötvenes évek második felében főleg televíziós sorozatokban szerepelt (General Electric Theatre, Playhouse 90, Four Star Playhouse).

Filmes karrierjében fordulópontot jelentett az 1958-ban bemutatott Hosszú, forró nyár Paul Newman és Joanne Woodward oldalán, valamint a Vincente Minelli által rendezett The Reluctant Debutante című komédia, amelyek után sorra kapta a jobbnál jobb mellékszerepeket. A következő évben nagy sikert aratott Summer of the Seventeenth Doll című filmben, majd Elvis Presley karakterének anyját alakította a Kék Hawaii-ban. 1962-ben John Frankenheimer rá osztotta Mrs. Eleanor Shaw Iselin szerepét A mandzsúriai jelölt című alkotásában, amelyért a Filmakadémia újfent a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára jelölte, és megkapta érte a második Golden Globe-díját is.

A filmek mellett a színházban is sikert sikerre halmozott.

Az ötvenes évek végétől lépett fel rendszeresen a Broadway-n, 1964-ben egy Stephen Sondheim-musicalben játszott, majd két évvel később hatalmas sikert aratott Jerry Herman Mame című darabjának címszerepében, amelyért elnyerte első Tony-díját. A rangos színházi elismerést további öt alkalommal is megkapta: 1968-ban Jerry Herman Dear World című darabjáért, az 1974-ben bemutatott Gypsy-ért, 1979-ben Stephen Sondheim Sweeney Todd című darabjában nyújtott alakításáért, 2009-ben Noel Coward Vidám kísértet című darabjában Madame Arcati szerepéért, 2022-ben pedig Tony életműdíjjal ismerték el.

Emellett szülőhazájában is színpadra lépett, 1975 és 1976 között Gertrúd királynőt alakította a National Theatre Company Hamlet című darabjában. A hetvenes-nyolcvanas években játszott filmszerepei közül jelentősek az 1978-as Halál a Níluson című és A kristálytükör meghasadt című Agatha Christie-adaptációkban, valamint a Londoni randevú című Hitchcock-remake-ben nyújtott alakításai.

Lansbury 1984-től televíziós sztár lett, amikor elvállalta Jessica Fletcher, a bestseller krimiszerző és amatőr nyomozó szerepét a Gyilkos sorok című sorozatban. A 12 évig futó szériának hatalmas nézettsége volt, befejezésekor az egyik legsikeresebb és leghosszabb ideig játszott televíziós műsorként tartották számon.

Lansburyt, aki 1991-től executive producere is volt a sorozatnak, tíz Golden Globe-díjra jelölték, amelyből négyet el is nyert, valamint 12 alkalommal nominálták Emmy-díjra, amelyekből egyet sem sikerült díjra váltania.

Karrierje során szinkronszínészként is dolgozott, ő volt például az éneklő teáskanna, Mrs Potts hangja az 1991-es Disney-animációban, A szépség és a szörnyetegben, és az özvegy császárné hangját is ő kölcsönözte az 1997-es Anasztázia című animációs filmhez.

Élete végéig dolgozott, a 2018-as Mary Poppins visszatér című filmmusicalben a lufis hölgyet alakította, majd a 2022-es Tőrbe ejtve: Az üveghagyma című krimiben cameo szerepben tűnt fel. A számos rangos szakmai díj mellett Lansburyt 1982-ben beiktatták az Amerikai Színházi Hírességek Csarnokába, 2002-ben a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) életműdíjjal tüntette ki, 2013-ban pedig tiszteletbeli Oscar-díjat kapott. II. Erzsébet brit uralkodó 2014-ben a lovagi cím női megfelelőjének számító, Dame előnév viselésére jogosító legmagasabb rangra emelte.