Száz éve született a Csupasz pisztoly sztárja
Száz éve, 1926. február 11-én, ezen a napon született Leslie Nielsen kanadai-amerikai színész, az Airplane! és a Csupasz pisztoly című filmek sztárja.
A kanadai Saskatchewan állambeli Reginában látta meg a napvilágot, apja a kanadai királyi lovasrendőrség tagja, meglehetősen rabiátus és bántalmazó ember volt. Nielsen két fivére közül az egyik, Erik politikusi pályára lépett, 1984 és 1986 között Kanada miniszterelnök-helyettese is volt. Egy gyerekkori súlyos betegség szövődményeként Nielsennek halláskárosodása lett és egész életében hallókészüléket kellett viselnie. Ez sem akadályozta meg azonban abban, hogy 1943-ban erőszakos apja elől menekülve jelentkezzen a kanadai királyi légierőhöz, ahol lövésznek képezték ki, de túl fiatal volt ahhoz, hogy kivezényeljék igazi küldetésre.
Leszerelése után egy ideig lemezlovasként dolgozott Calgaryban, majd beiratkozott a legendás kanadai rádiószemélyiség, Lorne Greene akkortájt létrehozott torontói művészeti akadémiájára.
Később ösztöndíjat kapott a Neighborhood Playhouse-ba, és New Yorkba költözött. Karrierje kezdete egybeesett az amerikai televíziózás aranykorával, olyan nagysikerű műsorokban tűnt fel, mint a Studio One, a The Clock vagy a Suspense. 1956-ban debütált filmben a Michael Curtiz rendezte The Vagabond King című musicalben. Bár az alkotás nem aratott kritikai sikert, a Metro-Goldwyn-Mayer producerei felfigyeltek a közel 190 cm magas, mély hangú Nielsenre, és szerepet kínáltak neki a Tiltott bolygó című sci-fiben.
A film sikerét követően sorra kapta a filmszerepeket, egyebek közt a Váltságdíj és a Forró nyári éj című bűnügyi filmekben, majd Debbie Reynolds partnere volt a Tammy and the Bachelor című romantikus komédiában.
Ebben az időszakban rendszeresen feltűnt televíziós sorozatokban is, 1959 és 1961 között az Amerikai Függetlenségi Háború egyik hősét, Francis Marion-t alakította a Swamp Fox című Disney minisorozatban, A The New Breedben (1961-62) Price Adams karakterét játszotta. Emellett rendszeresen feltűnt a korszak népszerű krimijeiben, köztük a Columbo, a Kojak és a San Francisco utcáin című sorozatokban. Emellett főleg komoly karaktereket alakított olyan mozifilmekben, mint a Night Train to Paris (1964) című thriller, a Harlow (1965) életrajzi dráma, a Buffalo Bill visszatér (1966) című western és a Beau Geste (1966) történelmi film. Karrierje legjobb drámai alakítását nyújtotta az 1972-es A Poszeidón katasztrófában Harrison kapitány szerepében. Karrierje fordulópontját jelentette, amikor elvállalta Dr. Rumack szerepét a Jim Abrahams, Jerry és David Zucker által jegyzett Airplane! című katasztrófa-vígjátékban.
A film hatalmas siker lett, 2008-ban az Amerikai Filmintézet minden idők tíz legjobb vígjátéka közé sorolta, 2010-ben a Kongresszusi Könyvtár megőrzésre felvette a Nemzeti Filmnyilvántartásába.
Nielsen parádés alakítása után a Zucker-Abrahams-Zucker trió őt választotta a Nagyon különleges ügyosztály (1982) című sorozat főszerepére. Bár csak hat epizódot forgattak le, Nielsent Frank Drebin szerepéért Emmy-díjra jelölték. E sorozatból született hat évvel később a Csupasz pisztoly című vígjáték, amely hatalmas kereskedelmi siker lett, és további két folytatása készült 1991-ben és 1994-ben.
Az ötödik rész tavaly került a mozikba, amelyben a főszerepet ezúttal Liam Neeson játszotta. Nielsen ezt követően szinte csak vígjátékokban szerepelt, többek közt Drakulát alakította Mel Brooks Drakula halott és élvezi című horrorvígjátékában (1995), a James Bond-filmek és a Drágán add az életed paródiájában, a Drágám, add az életed! (1996) című filmben Dick Steele, a WD-40-es ügynök bőrébe bújt, míg az 1998-ban bemutatott Sziki-szökevényben az 1993-as A szökevény című filmet parodizálta. Nagy sikert aratott a Horrorra akadva 3. részében Harris elnökként, szerepét megismételte a három évvel későbbi folytatásban.
A kilencvenes években három humoros oktatóvideót is készített a golfról, 2007-ben pedig David Lawrence-szel a Doktorológia Leslie Nielsen-módra című sorozatban bevezette a nézőket az orvostudomány világába.
Az Airplane! sikere után komoly arcát csak a színpadon mutatta meg: az 1990-es években lépett színpadra a Darrow című, egyszemélyes drámában, amely a legendás amerikai ügyvéd, Clarence Darrow történetét mesélte el. 1993-ban David Fisherrel együtt megírta fiktív, humoros életrajzát A meztelen igazság címmel, amelyben a többi közt két Oscar-díjáról és Elizabeth Taylorhoz fűződő romantikus kapcsolatáról is írt.
A színész 1958-ban lett amerikai állampolgár, de kanadai származására mindig büszke volt. 1988-ban a hollywoodi, 2001-ben a torontói Hírességek Sétányán kapott csillagot, 2002-ben a Kanadai Rend (OC) tiszti kitüntetésével ismerték el a film- és televízióiparhoz való hozzájárulását.
A humorista 84 éves korában, 2010. november 28-án halt meg a floridai Fort Lauderdale-ben tüdőgyulladás következtében.
A nagy nevettető imádta az altesti humort, több talkshow-ban is használta a kezébe rejtett, hangos szellentést imitáló gépet. Poénja a síron túlra is elkísérte, fejfáján a következő szöveg áll: "Let 'er rip", amely egy angol szójáték a gázok kieresztésére.