Szabadság és szerelem a Nagykárolyi-homokháton – VIDEÓVAL
Már csak ősi krónikáink mesélik, milyen is lehetett a régi időkben az Alföld legnagyobb mocsárvilága, a Kraszna öntözte Ecsedi-láp. Ma már se vár, se csodás vízi világ nincs itt. A lecsapolt, álomba szenderült láp hűlt helyén termőföldek sorakoznak. Időnként mégis „felhorkan”: ahogy nagy szárazságok idején meggyullad a tőzeg, úgy lengik be a vidéket a lápvilágba süllyedt legendák.
Borovszky Samutól tudjuk: „Régebben a lápot inkább képzelték, mint ismerték; ami természetes is, mert járhatatlan lévén, csak egyes részei voltak megközelíthetők.
A képzelet azután csudálatosan borzalmas képet alkotott róla. Megnépesítette sárkány-kígyókkal. Így a Báthoryak címerében levő sárkány-kígyóról azt hitték, hogy egyik ős az ecsedi lápban lakó kártékony sárkányt megölvén, innen nyerte címerét.” Ebben a határral szabdalt, megváltozott tájban egy-egy mozaikdarabka maradt csupán a hajdan gazdag élővilágból.
Ilyen a Nyírség homokbuckáin megtelepedett egykori erdőségek egyik utolsó foltocskája, a Fényi-erdő is. Az Ecsedi-láp felszívódott, a sűrű erdők kikoptak, de az elsüllyedt világ nem rántotta magával a mellékén ücsörgő öreg településeket.
A Rákóczi-szabadságharc idején megcsappant lélekszámú falut a 18. században a környező falvakból és Erdélyből érkezett telepesek népesítették be újra.
A többség református, de a 20. században beköltöző katolikusok kicsi közössége is büszke az 1937-ben felszentelt templomára. Mélyre kell ásnia a gyökerekben annak is, aki a szomszédos Kaplony történelmét szeretné megismerni. Kond vezér leszármazottai, a Kaplony nemzetségből származó Károlyiak ősi birtoka átvészelte a középkor megpróbáltatásait, fennmaradása a búvóhelyül szolgáló Ecsedi-lápnak is köszönhető.
A mai Szent Antal-templom helyén már 1000 évvel ezelőtt bencés monostort és templomot emeltek a Kaplonyok. Hét évszázad telt el, amikor a kuruc szabadságharc után Károlyi Sándor gróf a romossá vált templom alapjaira új templomot épített. Ezt viszont 1834-ben földrengés döntötte romba. De a Károlyiak mindig felvették a „kesztyűt” az elmúlás ellen: Károlyi György Ybl Miklós tervei alapján újabb templomot építtetett, és hozzá a grófi család mauzóleumát, amelynek őrzését és lelki gondozását a ferences testvérekre bízta.
A család nemes sarjai, akik annyit áldoztak a haza oltárán, itt kaptak végső nyughelyet. Itt őrködik a rend felett a Rákóczi-szabadságharc hadvezére, Károlyi Sándor is. Neki mérte ki a gondviselés, hogy miután a szabadságharc helyzete reménytelenné vált, 1711-ben a Nagymajtény melletti síkon kuruc seregével letegye a fegyvert a császáriak előtt.
A szatmári béke tárgyalásai már Nagykárolyban kezdődtek. Az Érmellék és az Ecsedi-láp közti homokhátságon fekvő város a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok bázisa volt. A szatmári béke után Károlyi Sándor telepítette újra az elnéptelenedett vidéket. Nagykároly fő látnivalója a Károlyiak saroktornyos várkastélya, amelynek elődje már a középkorban állt. A volt piarista templom a partiumi késő barokk egyházi építészet jelentős alkotása. A református templom mellett találjuk a város szülöttje, Károli Gáspár bibliafordító szobrát.
Szintén a város szülöttje Kaffka Margit író, de a nagykárolyiak büszkék Kölcseyre is, aki itt volt vármegyei jegyző. És persze büszkék egy itt szárba szökkent szerelemre, ami Nagykároly nevét az irodalomtörténetbe is bevéste, és amiért a Hazajáró 2017 tavaszán erre a vidékre látogatott.
1846 augusztusában Petőfi Obernyik Károllyal erdélyi körútra indult, melynek célja az erdélyi országgyűlés meglátogatása lett volna Kolozsváron. Aztán a szerelem úgy hozta, hogy végül Szatmárnál keletebbre ezúttal nem is jutott.
Augusztus végét és szeptember elejét Pap Endre és Riskó Ignác meghívására Szatmárnémetiben töltötte. Itt szoros kapcsolatba került a reformkori politikát és az irodalmat lelkesen támogató szatmári ifjúsággal, akik nemcsak elismerték őt, mint költőt, hanem barátai is lettek. Ezeket a barátokat aztán lóháton látogatja végig. Gyakran megfordult Luby Zsigmondnál Fülpösdaróczon vagy éppen Csaba Ignácznál Szamoskóródon is. A Falu végén kurta kocsma című vers bár Szatmárnémetin íródott, de a mű valóságos kocsmáját Tunyogmatolcs és Fülpösdarócz is magáénak vallja, és lám, mindkét faluban valóban a Szamosra rúgott ki a kocsma. Szatmárcsekén meglátogatják a „szent sírt”, Kölcsey nyughelyét, de a szomszédos Nagyarra is sokszor átrándultak a csekei Kende Lajossal. A nagyari-csekei táj nyár végi hangulata ihleti az 1847 februárjában Pesten keltezett A Tisza című verset is.
1846. szeptember 6-án gyanútlanul utazott át Szatmárnémetiből Nagykárolyba Riskó Ignáccal és Pap Endrével, hogy jelen legyenek Szerdahelyi Pál helyettes főispán beiktatásán. Ekkor ismerte meg a „vadgrófot”, egyetlen arisztokrata barátját, Teleki Sándort is. Az Arany Szarvas fogadóban szállt meg, amellyel
A szemközti ház a Térey családé volt, ahonnan a két jó barátnő, Szendrey Júlia és Térey Mari is „kiszúrta” a fogadó híres vendégét, amint egy pénzérmével játszadozott. Aznap este éppen megyei bált tartottak az Arany Szarvasban, ahol Riskó Ignác bemutatta egymásnak a fiatalokat. Petőfi gyorsan leszögezte, hogy a tánc nem az erőssége, ellenben a „poétikában nagyobb tálentummal bír”, így a hosszú beszélgetés témája az irodalom volt. A bál utáni napokban Téreyéknél találkozgattak, miközben megszülettek az első Júliához írt versek is.
Mikor Júlia hazautazott apjával Erdődre, Petőfi ott is meglátogatta. Októberben Júlia úgy intézte, hogy elkísérje apját Nagykárolyba a tisztújításra, ahol ismét találkozhattak; ekkor tavaszra ígért végleges választ Petőfinek.
Fél esztendő múltán, 1847 májusában érkezett meg Petőfi a válaszért, ekkor a „kietlen, prózai” Nagykárolyban nosztalgiázik, mielőtt Erdődre indulna.
Petőfi először levélben kérte meg Szendrey Ignáctól lánya kezét. A lánykérést aztán Erdődön személyesen többször is megismételte, de Szendrey Ignác minden áldott nap kitért a válasz elől, sőt minden eszközzel próbálta távolt tartani a költőt Júliától. Ám Petőfi és Júlia az erdődi vár kertjében újra és újra találkoztak, örök hűséget esküdtek egymásnak, sőt még a lányszöktetés lehetősége is felmerült. Az apa végül kijelentette, hogy Júliára bízza sorsát, de választania kell közte és Petőfi között. Júlia a költőt választotta: augusztus 5-én Petőfi eljegyezte Júliát, megismerkedésük egyéves évfordulóján pedig megtörtént az esküvő is az erdődi vár kápolnájában.
A fiatal házasok 1848 őszén tértek vissza Erdődre: az immár a szabadságharcra készülő költő áldott állapotban lévő feleségét hozta Júlia szüleihez.
Petőfi innen Székelyföldre indult, de a románok lázadása miatt Nagybányánál tovább nem jutott, így Debrecenbe ment zászlóaljához. Novemberben tért vissza Erdődre, hogy családját a románok elől Debrecenbe vigye.
Petőfi hálás volt Erdődnek; legszebb költeményei között foglalnak helyet azok, melyeket a vár alatt, a szomorúfűz melletti sziklánál írt. Az idők árjai elmosták már a dicső korokat, de a kő és körötte a költő szabadságharcos szelleme itt maradt mementóul mindörökre.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/7. számában.
