Strasbourg, avagy betekintés Elzászba - KÉPEKKEL
Még sok évvel ezelőtt adódott egy lehetőség számomra, hogy belekóstoljak a francia kultúra mindennapjaiba. Ebből a szeletből az elzászi régió székhelye, Strasbourg városa jutott nekem. Mondhatni egy-két napos gyors vizit volt, így aztán pörögtem rendesen, főleg úgy, hogy egy hivatalos program is várt a városban székelő Európai Parlamentben.
Éjjel indultunk Pozsonyból autóbusszal, majd másnap kora délelőtt érkeztünk meg a szállásra. Igyekeztem legalább annyit pihenni odafelé, hogy másnapra teljes mértékben a városra tudjak koncentrálni.
Az ebéd után elsétáltunk Strasbourg főterére, ahol a város mennyei királysága fogadott, pontosabban a strasbourg-i Notre-Dame Katedrális. Ez egy szakrális remekmű a maga nemében. Engem teljesen lenyűgözött, mondhatni elvarázsolt, ami nem csoda, hiszen a gótikus stílusú épületek mindig is tetszettek.
Miután ezt a remekművet láthattam, megörvendeztettem magam egy finom kávéval. Elsőre sikerült egy olyan kávézóba betérnem, ahol a pincérnő szintén magyar volt. Ezen mondjuk már nem is lepődtem meg, mivel mi magyarok mindenhol ott vagyunk. Szikrázó napsütés, hömpölygő embertömeg jellemezte a várost azon a napon, függetlenül attól, hogy pár járőröző katona bezavart az idillbe.
Strasbourg legszebb negyede a Petite France nevet viseli. Itt időztem a legtöbbet. Fekete-fehérben játszó, gerendás házai és csatornái a régmúltba repítenek minket, a középkori, favázas agyagépületek között nem ritkák a 9. századból származó házacskák sem. Maradandó élményt nyújtott, hogy az ódon, gótikus hangulatú óváros utcáit járva a vízparton sétálgathattam.
Alkalmam volt arra is, hogy sétahajón a város csatornarendszerét is jobban megismerjem. Az idő repült, és gyorsan este lett. Az estét finom vacsora, elzászi bor és egy három dimenziós látványanimáció jellemezte a katedrális oldalán. Emlékezetes előadás volt, több százan gyűltünk össze. A fáradtság is megérkezett szépen lassan, így azután az elalvással nem volt probléma.
A következő nap főként az Európai Parlament megismerésével telt. Előtte volt még idő egy kellemes kávét lehörpinteni a Notre-Dame Katedrális előtt elterülő kávézók egyikében. Lazára vettem a figurát: ülő pozíció, napszemüveg, kávé és az emberek figyelése. Egyik kedvenc időtöltésem külföldi tartózkodásaim során.
Kora estére nem maradt más hátra, mint autóbuszra pattanva Szlovákia felé venni az irányt. Természetesen az elzászi régióban Strasbourg-on kívül még van bőven mit megnézni, de így első nekifutásra ez a rövid kiruccanás is nagyon jól sikerült.
