Sportolók hirtelen halála
A hirtelen bekövetkezett halál nyilvánvalóan minden életkorban, minden körülmények között hatalmas tragédia. Azok az esetek, amelyek a tudósítók szeme láttára egy sporteseményen történnek, ezenfelül hatalmas visszhangot is kiváltanak. Így volt ez Fehér Miklós labdarúgó esetében is 2004. január 25-én.
Hirtelen szívhalálról akkor beszélünk, ha természetes okból, váratlanul következik be, az első tünetek jelentkezésétől számított egy órán belül. Fennállhat korábbi szívbetegség – vagy bármilyen más kór – ám az stabil állapotban volt, és abból senki sem számított olyan állapotromlásra, ami halált eredményezett volna. Idősebb korban a hirtelen szívhalál vezető oka a szívet ellátó koszorúerek betegségére vezethető vissza. Ezek az erek annyira beszűkülnek vagy elzáródnak, hogy az általuk ellátott szívizom nem kap oxigént és más tápanyagokat, károsodik. Tulajdonképpen ezt hívjuk a köznapi beszédben szívinfarktusnak.
Mindenki tudja, hogy a szívinfarktus kockázatát emeli a mozgásszegény, stresszes életmód, a dohányzás, az elhízás, a cukorbetegség. Ebből arra következtetünk – nem is rosszul – , hogy a hirtelen szívhalál, csakúgy mint a szívinfarktus, az elhízott, dohányos, stresszes életet élőkre jelenti a legnagyobb veszélyt.
A sportoló halála nem fér bele ebbe a képbe. A megfelelő mértékű sportolás, testedzés valóban jótékony hatású egészségesek és betegek számára egyaránt, persze indokolt esetben megfelelő orvosi kontroll mellett. Mégis hogyan fordulhat elő, hogy egy fiatal, edzett sportoló szíve éppen sportolás közben hirtelen megáll?
Egy sportoló rivaldafényben van, tragédiája a média közvetítésével gyorsan eljut sokakhoz. Ennek tudható be, hogy úgy tűnik, a portugáliai Benfica csapatában játszó focista, Fehér Miklós tragédiája után mintha megszaporodott volna a mérkőzés, verseny közben hirtelen elhunyt fiatal sportolók száma. Pedig inkább a médiafigyelem növekedett meg, ezáltal bennünk is jobban tudatosulnak az esetek. Istennek hála, még mindig nagyon ritka a fiatal sportolók körében a hirtelen szívhalál.
A fokozott figyelem azonban nem indokolatlan, hiszen ezeknek a haláleseteknek egy jó része valószínűleg megelőzhető lett volna, ha időben felismerik a fiatal sportolók rejtett veszélyeztetettségét.
Fiatalok körében a hirtelen halál nem feltétlenül a szívvel van összefüggésben. A legfiatalabbak, a csecsemők hirtelen halálának háttere máig nem teljesen tisztázott, ám sok jel utal arra, hogy az agytörzsi légzést szabályozó központok éretlensége, érzéketlensége a felelős. Közvetlenül a szívet érintő csecsemőkori problémák közül a ritmuszavarokat lehetne még megemlíteni. Későbbi életkorban is lehet neurológiai oka a hirtelen halálnak, ilyenek például az egyes epilepsziaformák. Az anafilaxiás sokk is gyakori ok. A szív eredetű okok között viszont nem a koszorúerek plakkjai, meszesedései szerepelnek első helyen, mint az idősebbeknél. A pályán összeeső sportolók halála hátterében sem ilyen folyamatok zajlottak.
A gyermekkori és fiatal felnőttkori hirtelen szívhalál oka ritmuszavar, a szívizomzat elfajulása, esetleg gyulladása, keringésösszeomlást eredményező strukturális szívhibák, nagyon ritka esetben ioncsatorna-mutációk.
A mellkast ért tompa erős ütés is lehet olyan hatással a szívre, hogy megzavarodik a szívizom összehúzódásának ritmusát adó elektromos ingerületek terjedése, és kamrafibrilláció alakul ki. Ennek következménye a keringésösszeomlás, ami miatt a halál beáll. Anyagcserezavarok szintén eredményezhetnek kamrafibrillációt. Mindezek a betegségek a teljes populációra nézve nagyon ritkák, a hirtelen szívhalál által érintett emberek körében azonban gyakoribbak.
A sportolók hirtelen halála hátterében leggyakrabban hipertrófiás kardiomiopátiát, azaz szívizom-elfajulást mutatnak ki. Ez volt Fehér Miklós betegsége is. Ebben a betegségben a szívizomsejtekben az összehúzódásokat támogató valamelyik fehérje hibás. A hibás szerkezet miatt megváltozik a szívizom összehúzódási képessége, ami a sejtek egyfajta burjánzásához, hipertrófiájához vezet. A burjánzott izomszövet tápanyagellátása romlik, az egészséges koszorúerek sem tudnak elegendő utánpótlást szállítani a sejtek számára. Nagyobb az esélye a ritmuszavaroknak is.
A megvastagodott szívizom akadályozhatja a pumpált vér normális kiáramlását a szívből, ami egyre nagyobb terhelést jelent a szívre.
Mindezek együttes eredménye lehet a szívmegállás. Nem minden hipertrófiás kardiomiopátia vezet hirtelen szívmegálláshoz, az érintett fehérjék különböző mutációi esetében más és más annak a kockázata. Emlékezhetünk még Kolonics György kenus tragédiájára is, az ő esetében a kardiomiopátia egy másik, dilatatív formáját állapították meg, amikor a kamarák kitágulnak, így a szív nem képes elegendő vért pumpálni.
Megemlíthetjük még a WPW-szindrómát, az elnevezés a Wolff-Parkinson-White név rövidítése. Ennek a kórképnek számos formáját ismerjük, a lényegük, hogy a pitvar és kamrák közötti normális, fiziológiás elektromos összeköttetésen felül további ingerületvezetésre képes köteg, kötegek is kialakultak.
Gyakori pitvarfibrilláció esetén veszélyesen gyors ritmusokat vezetnek a kamraizomzatba, kamrafibrilláció léphet fel, és ilyenkor beállhat a hirtelen szívhalál.
A fizikai terhelésre jelentkező szédülést, eszméletvesztést mindig vegyük komolyan, vizsgáltassuk ki, mi áll a hátterében. Addig rejtett szívhibák derülhetnek ki, amelyekkel meg lehet tanulni együtt élni, és a nagy tragédiát elkerülhetjük. Mindig jobb megelőzni a bajt, sportolók és nem sportolók esetében egyaránt!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/4. számában.
