Sírok digitális világa
Hetekkel nemzeti ünnepünk előtt már sok helyen tervezik, vagy már tudják, hogyan zajlik majd a megemlékezés. Tájainkon is számos településen őrzi a temető egy-egy 48-as honvéd hamvait, vagy „csak” valamilyen más vonatkozásban (szülőhely stb.) emlékeznek meg róla a helybéliek. Kevesen tudják azonban azt, hogy sok sírhely már virtuálisan is elérhető.
Vannak olyan kutatóink, történészeink, helytörténészeink, akik évek óta módszeresen kutatják, térképezik fel azokat a helyeket, temetőket, ahol ezek a hajdanvolt katonák, honvédek nyugszanak. De persze kiterjed a figyelmük másra is, múltunk más területein működött jeles emberek nyughelyére, emlékére és sok minden egyébre, ami a kutatott település múltjával összefügg. Mivel nagyapám és nagyanyám hamvai szülőfalujuk, Pelsőc temetőjében nyugszanak, persze hogy mindjárt az jut eszembe, hogy Kardos László, a település (és a környék) helytörténésze, Derda Sándorral és Ronec Györggyel egészen kitűnő munkát tettek le a község „asztalára” 2014-ben. A szerzőhármas a PELSŐC... Barangolások Pelsőc történelmében című könyvükben az egymást követő évszámok szerint „vezetik” az olvasót, a lapozgató érdeklődőt. Mivel fentebb, közelgő nemzeti ünnepünket említettem, talán érdemes belepillantani a könyvbe, meg-megállni a 19. század negyvenes, ötvenes éveinél, s kiemelni egy-egy mozzanatot a megemlített adatok sorából:
A könyvben a pelsőci nemzetőrök névsora is olvasható. Átfutva a neveket találtam jó néhány olyan vezetéknevet, amely a mi családunkban (nagyanyám révén), szélesebb rokonságunkban is előfordult. De térjünk vissza a dátumokhoz, és ugorjunk egy nagyot:
Vajon a pelsőci nemzetőrök közül hányan nyugszanak a pelsőci temetőben? Kardos László helytörténész persze biztosan tudja…
Mai világunk digitális technikája nagyon sok mindenre alkalmas, mindent gondosan megőrizhetünk általa, keresgélhetünk a világhálón, rábukkanhatunk olyan információkra, amelyek egy-egy kutakodásunk mozaikdarabjait jelenthetik (bármely témában), akár egy családfa megalkotásánál, egy-egy vélt vagy valós elődünk sírjának felkutatásánál stb. De maradjunk most „csak” azoknál, akiknek az emlékét szeretné egy-egy személy, család vagy közösség megőrizni.
Több mint két éve már „megpendítettem” egy hasonló témát, de ott főleg egy-egy sírhely QR-kódos megjelöléséről volt szó, most viszont temetők teljes virtuális adatbázisa lesz a „terítéken”. A minap ugyanis rábukkantam a virtuális Nemzeti sírkertre. Ezzel összefüggésben a következőket olvashatjuk:
S persze ebbe a virtuális sírkertbe mi is „bekukucskálhatunk” nem csak a „kerítés” résein; szabadon sétálhatunk benne. Az egyik jelentős budapesti sírkertben pedig valóban sok mindent megtudhatunk egy-egy sír vonatkozásában:
olvasom.
Persze QR-kódokat más temetőkben is elhelyeztek sírokon. De ilyen vonatkozásban vajon mi a helyzet azoknak a régenvolt hozzátartozóknak a sírjával, akik, ha úgy tetszik, nem voltak kiemelkedően jeles személyiségek, „csak” apák, anyák, testvérek, nagyszülők? Mint ahogy Kosztolányi írja Halotti beszéd című versében:
Ők is helyet kapnak, kaptak a digitális „kozmoszban” ? Persze… Bár nem a Nemzeti sírkertben, hanem a „mindenki” digitális sírkertjében... Ha most nem, akkor később kerül rá sor. Majd... Minden bizonnyal idővel minden településnek meglesz a maga sírkerti digitális nyilvántartása. (Nem tudom, e vonatkozásban meddig „jutott el” a digitalizáció.)
olvasom, meg azt is, hogy:
Van Temető nyilvántartó rendszer Magyarországon; persze Szlovákiában is létezik Virtuálny cintorín, amely magyarul (is) tájékoztatja az érdeklődőt: Virtuális temetők Szlovákiában – a szlovák temetők virtuális portálja címen kereshető, s ekképp tájékoztat:
– írják kissé „elnagyolt” magyarsággal. Megtudtam azt is, hogy a legfrissebb adatok szerint
a Virtuálny cintorín portálon 1 002 607 elhunytat tartanak számon, a sírok száma 587 057 és 1264 temetőről van szó.
Ha az ember egy nagyon régen elhunyt távoli rokonának a sírját (netán egy nemzetőrét) akarja megkeresni, mondjuk egy kis faluban, a honlap eligazít abban a vonatkozásban is, hogy egy térképen bemutatja a digitalizált temetőjű településeket. S ha „helyben” vagyunk, a keresőbe már csak a szóban forgó település nevét, esetleg irányítószámát, a keresett személy pontos nevét kell beírni, s a rendszer adatokat közöl róluk (születési és elhalálozási dátum), de még azt is megtekinthetjük, hogy melyik sírhely van kifizetve és meddig… Nagymad község például a település hivatalos honlapján is hirdeti, hogy a szolgáltatást nyújtó kft. és a helyi községi hivatal együttműködésének köszönhetően a falu temetőjének virtuális adatbázisa felkerült az imént megnevezett honlapra. Hasonló ismertető található Olgya település honlapján is.
S hogy aztán ki-ki mire jut? Nem tudom… Ugyanis például a pelsőci vagy a pozsonypüspöki temető térképe nem szerepel az adatbázisban, viszont a cintoriny.sk adatbázisban igen, azonban ott nem igazán sikeredik rákattintani a sírról készült kép nagyobb verziójára. Egy szó mint száz: Szlovákiában az összes temetőt (és sírt) lefedő teljes adatbázist még sehol sem találtam, pedig az eddig elkészült és feltöltött virtuális temetők adatbázisa a sírhelyek és fejfák tekintetében is egészen részletes képet mutat. Úgy gondolom tehát, hogy csupán idő kérdése a teljes lefedettség, s bármilyen hihetetlenül is hangzik, ezt az állapotot talán előbb érjük majd el, mint a mobilszolgáltatók által már lassan több évtizede unásig mantrázott teljes hálózati illetve mobilnet lefedettséget, ami – 2026 ide vagy oda – , még távolról sincs köszönőviszonyban a valósággal. Mindenesetre elég messze jutottam el gondolatban a 48-as honvédek sírjaitól, de talán aki veszi magának a fáradságot, s mondjuk, éppen egy készülő családfa megalkotásához talál valamely temetőben támpontot, talán megéri a képernyő előtt eltöltött jó néhány óra (miközben talán bosszankodik is az átmeneti sikertelen próbálkozások miatt), de ha végül mégiscsak eredménnyel jár, az önmagáért beszél.
