Schlik kutyaszorítóban
Az 1849. február 5-i branyiszkói bravúr után fordult a kocka és Görgei Artúr vezérőrnagy feldunai hadteste üldözöttből üldözővé vált. Gróf Franz Schlik altábornagy kritikus helyzetbe került: északról Görgei, délről Klapka György ezredes felső-tiszai hadteste szoríthatta kelepcébe. Merész terv született a „félszemű róka” bekerítésére, ám az új magyar fővezér kijelentette: „semmit se fogok kockáztatni”, így Schlik megmenekült.
Gróf Franz von Schlik zu Bassano und Weisskirchen altábornagy, a „császári tábornokok legügyesbike” kutyaszorítóba került Branyiszkó után. Pár nappal korábban Klapka megállította Tokajnál, s a fiatal táborkari ezredes – miután megtudta, hogy Görgei a Szepességből Kassa felé tart – ki akarta használni a helyzetet. Napokon át hiába várta, hogy az új magyar fővezér beérkezzen a „Központi Mozgó Seregtől” elvont hadosztállyal, így Schlik előnyhöz jutott. Amikor gróf Henryk Dembiński altábornagy végül megérkezett, Klapka szemerei Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztossal együtt megpróbálta a fővezér támogatását elnyerni.
A rendkívül bizalmatlan és a demencia jegyeit mutató Dembiński görcsösen ragaszkodott azon tervéhez, hogy a magyar fősereg Mezőkövesd és Eger között vívjon döntő csatát, így csak „meglehetős heves szóváltás” után adott arra engedélyt, hogy Klapka hadtestének egy részével eredjen Schlik nyomába, a rendelkezésére álló seregtesteket pedig Miskolc tájékán olyannyira szétszórta, hogy nem tudta a retirálókat feltartóztatni.
Klapka Jerzy Bułharyn ezredes hadosztályával indult meg és február 8-án Hidasnémeti alatt érte be a Joseph Fiedler vezérőrnagy parancsnoksága alatti császári utóvéd dandárt. A Tadeusz Idzikowski őrnagy vezette magyar elővéd kapta feladatul a Hernádon átívelő híd elfoglalását.
A parancs vételének előzményeiről Antoni Jeziorański számolt be: „Idzikowski utasította az elöl haladókat, hogy álljanak meg, s a légió rakja gúlákba a fegyverét, majd osszanak kenyeret, szalonnát, vagyis élelmiszereket, amelyeket mindig bőségesen szállítottak a légió nyomában. – Maga járt jó példával elöl, s miután befalt egy darab szalonnát, így szólt:
– Nincs tintátok? (Így hívta a vörösbort.)
És egy jót húzott a feléje nyújtott kulacsból.
Ott álltunk vagy egy órát. A magyar csapatok még mindig nem tűntek fel; a fázós katona türelmetlen volt, már-már zúgolódott, mikor pedig már a második óra is elmúlott, küldöttséget menesztettek az őrnagyhoz, s kijelentették, ha a magyarok nem jönnek, ők maguk is boldogulnak, s ha engedik, egykettőre elűzik az ellenséget.
– Ezt parancs nélkül nem tehetem. Megkérdem Klapka tábornokot [sic!] …
Amikor a futárként elküldött tiszt közölte Klapka tábornokkal, hogy a légió engedélyt kér a város elfoglalására, ő vállat vont és így szólt:
– Csináljatok, amit akartok. Biztos vagyok benne, ha meglátják a piros csapkákat, átengedik nektek a kvártélyukat.”
Egy másik visszaemlékezés szerint „a lengyelek (…) lelkes türelmetlenségükben nem akarták az éjszakát a szabad ég alatt tölteni, követelték, hogy rögvest rátörhessenek az ellenségre. Az osztrákok erejét 10 gyalogszázad, 4 lovasszázad és 4 ágyú alkotta.
A lengyelek kívánsága teljesült. (Antoni) Wieruski (százados) elsőnek rohanta meg (az 1. lengyel zászlóalj 5.) századával a már lángoló hidat, majd pedig betört a faluba, amelyet az ellenség kénytelen volt kiüríteni.” A rohamban a lengyelek négy halottat és három sebesültet vesztettek.
Szentkirályszabadjai Karsa Ferenc hadnagy – akkor a kassai 20. honvédzászlóalj őrmestere – így írt:
Február 9-én Szemere hirdetményben vette sorra az elmúlt napok magyar győzelmeit, s tudósított arról, hogy „Hidasnémetinél a múlt éjjel volt csata. Seregünk az égő, a lángoló hídon át rohant az ellenség után, mely Kassára nyakra-főre szaladt, Klapka vezérlete alatt itt is diadalmasan megy hadunk előre.” Görgei ekkor Eperjesen, míg Schlik Kassa és Budamér között állt.
Klapka szintén hírt kapott a branyiszkói áttörésről és Eperjes elfoglalásáról. Dembiński levélben tudatta vele, hogy erősítéseket küld számára, és értesítse, ha Schlik nem térne ki Görgei elől. Az is tudomására jutott, hogy a császáriak kiürítették Kassát és Torna felé vonultak.
Négyezer honvéddel Szina mellett vett állást Klapka, vele szemben Enyickénél csatarendbe álltak a császáriak. Ekkor kapott újabb levelet, amelyben a fővezér az erősítés megérkezéséig óvatosságra intette, ezért arra várt, hogy Görgei tüzérsége működésbe lépjen Kassa alatt, majd támadásba lendüljön.
Erről azonban Görgei semmit sem tudott, ráadásul az eperjes–kassai úton Lemesnél elakadt, ahol az ellenség lebontotta a Tarca-hidat. Végül február 10-én ért a kiürített Kassára. Schlik sebesen hátrált, azonban nem Miskolc, hanem a Szepsi–Tornalja–Rimaszombat menetvonalon.
Február 10-én délelőtt Klapka egyik huszársvadronja birtokba vette Kassát, ahová a feldunai hadtest elővédje is beérkezett. Klapka emlékirataiban olvashatjuk: „Néhány huszárt magamhoz véve, biztos úton Kassára lovagoltam, s oda (…) este meg is érkeztem. Görgeyvel való beszélgetésem főtárgyát természetesen Dembińskinek a tiszai hadsereg főparancsnokává való kineveztetése képezte. Görgey (…) egyes elejtett nyilatkozataiból már ekkor is kivettem, hogy a kormánynak ez a határozata, hogy a magyar főhadsereg élére idegent állít, legmagasabb fokú rosszallásával találkozott.” Találkozójukról Görgei is említést tett:
Tervük szerint Klapkának Schliket kellett utolérnie, hogy február 12–13. táján megtámadhassa, míg Görgeire hárult a feladat, hogy Christian Götz és Felix Jablonowski vezérőrnagy dandárjait elvágja Schliktől. Ám ebből nem lett semmi. Idézzünk ismét Klapkától: „Kassai tartózkodásom alig tartott néhány óráig, mire ismét visszatértem csapataimhoz. 11-én érkezett hozzám Dembiński parancsa, hogy seregemmel mielőbb Miskolcra siessek, ahol további rendeleteit veendem.
Ily módon elmenekült előlünk Schlik, hála hadtestem kétharmadrésze tétlenségének, melyet a főparancsnok a döntő pillanatban Miskolc megszállására – ahol nem is volt ellenség – s más célokra használni látott üdvösnek.”
Görgei egyedül folytatta az üldözést, így mérki és pilléri Piller János ezredes hadosztálya február 13-án hajnalban Szinnél meglepte Schlik utóvédjét. Franz Deym vezérőrnagy katonái ingben-gatyában futottak, és a foglyok mellett „a tisztek podgyásza és a csapatok összes tábori szerelékei szintén a magyarok kezébe estek.” Az üldözést végül Görgei beszüntette, nehogy előre küldött csapatait felmorzsolják. Eközben Dembiński csapataival február 11-én Putnokra ért – így a Tornalján lévő Schlik közelébe került – és bevárta Kassa felől Klapka hadosztályát. Addigra Schlik magához vonta csapatait, s február 14-én könnyedén visszaverte Dembińskit, és Rimaszombatba érve, felvette az összeköttetést a császári fősereggel.
A kudarcért Dembiński Klapkát okolta, így informálta Kossuthot és Szemerét, amivel magára haragította alvezéreit.
A Kassa alatti események hatására a császári fősereg is megindult a Tisza vonalára. Bár mindkét fél kereste az „epedve várt” csata lehetőségét, mégis meglepetésként hatott rájuk, amikor seregeik február 26-án Kápolnánál találkoztak.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/7. számában.
