Sanyi, Pipi és a többiek
Emil, a jávorszarvas életútja nem kevés érdekességet és humoros pillanatot tartogatott. Akkor arra gondoltam, hogy lehet-e ezt még fokozni? És jött Sanyi... Na nem az a macska, akit vulgáris kommenttel becézgetnek és már másfél millió megtekintésnél jár az ominózus videó... Nem! Sanyi ugyanis egy kakas!
Sanyiról egy Lotte Salomons nevű holland fiatal hölgy dokumentumfilmet készített, mellyel elnyerte a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját rövidfilm kategóriában. Ezzel az is jár, hogy bekerült az Oscar-jelölés első fordulójába, azaz esélyt kapott arra, hogy Oscar-díjra jelöljék a kisfilmet. Ez már magában is különleges, de első „blikkre” azt gondolhatnánk, bizonyára valamilyen Alexanderről, vagy Sanderről lehet szó, ha már holland a filmrendező. Pedig dehogy!
Sanyi kakas ízig-vérig magyar, s Békéscsabán állítólag alig volt olyan ember, aki nem ismerte volna. Kakasunk a város Munkácsy terén élt, s a járókelők válogatott magvakkal, finomságokkal táplálták. Sanyi tehát jómódban élt, s ha kedve szottyant, felszállt a park valamelyik fájára. Jelenlétével színesítette, mondhatni „emelte” a városképet. Hogy hajnalonként kukorékolt-e, arról nem írtak. Az viszont kiderült, hogy Sanyi valószínűleg a levágása elől szökhetett meg a piacról, legalábbis ez hírlett róla. Mindig volt étele, friss vize, és mindig akadt valaki, aki gondoskodott róla.
írja a behir.hu. Hogy a holland filmesek miként szereztek tudomást Sanyi létezéséről, arról nem szól a híradás, az viszont kiderült, hogy tiszteletbeli gazdája is van (volt).
A kedvelői Békéscsaba Munkácsy tér Sanyi kakas néven egy Facebook-csoportot is létrehoztak a számára. A „közösségi kakas”, szökése után, 2020 karácsonya előtt tűnt fel, majd letelepedett a város központjában. Állítólag Sanyi japán–magyar fajtájú kakas, „aki” városlakóként vált legendává. Mígnem... 2024 májusában gyengélkedni nem kezdett. Próbálták őt megmenteni, orvosnál is járt, de mégis... Május 21-én kilehelte lelkét.
Sanyi története azonban itt nem ért véget! Halála után jött az ötlet, hogy állítsanak szobrot az emlékére. Erre gyűjtés is indult. A jó hír pedig, hogy Sanyi a film révén talán kilép a helyi legenda „szerepéből”, s lehet, hogy világhíresség lesz belőle.
Persze nem mindenkinek tetszett a Sanyi körül kialakult kultusz, de a film sikere révén talán a keményebb szívek is megenyhülnek. Különben is, a filmről érkező híreket nagyon sok médium felkapta, s így tudható, hogy „a filmet a Békés vármegyei Békéscsabán forgatták, a hollandokból álló filmes stáb ennek okán több alkalommal látogatott el Magyarországra. A tavalyi évben elhunyt békéscsabai kakas emlékhelyénél is megfordultak”, hisz Sanyi, a békéscsabai kakas nem mindennapi baromfi volt: „a helyiek közösségi gondozásba vették, magkeverékeket állítottak össze neki és gyakran beszéltek a különleges városi kedvenchez. Sanyit 2024 májusában támadták meg, a gondos ápolás ellenére sem sikerült megmenteni az életét.”
Tisztelői emlékhelyet alakítottak ki virágokból, fényképekből, plüsskakasból, „kakasos fejfából”, mécsesekből. S most, olvasom, folyik a gyűjtés, közadakozás a szoborra. S ez még nem minden... Bár Sanyi elhunyt, mégis kialakulni látszik egy virtuális kakasviadal, amelynek másik „szereplője” egy híres szegedi panelkakas, Gáspár Pipi, „akinek” pazar élete van, s a net révén többet is megtudhatnak róla az érdeklődők.
Nekem meg eszembe jutott egy másik történet, amely azonban nem a szárnyas(ok) halálával, hanem az őket idomító és szerető gazdájuk halálával ért véget. M. Nagy László fotóriporter (a fotóművész titulust „élből” utasította vissza, pedig mestere volt hivatásának), miután Pozsonyból Helembára költözött, a háza körül baromfit is tartott, s a Facebookon gyakran pózolt kakasokkal, tyúkokkal.
Közben a környékbelieket mulattatta, mert mókamesternek, komikusnak sem volt utolsó, s egyszer meg egy általa készített grafikát mutatott, amelyen rigók a kottavonalakra szállva éneklik a Himnusz első sorát (igaz, kissé „falsul”, de Laci nem igazán értett a kottához). Lám-lám, megint a madarak...
Kisvártatva egy meglepő kéréssel fordult hozzám, mivel tudta, hogy sok felvidéki muzsikust ismerek:
Nem kis „keresgélés” után végül Balla Igor egészítette ki és „oltotta” zenébe Laci dalszövegét, amelynek a szerző roppant módon örült. Íme, a végeredmény:
