Sammy Davis amerikai színész, énekes 100 éve született

Samuel George Davis Jr. a New York-i Harlemben látta meg a napvilágot, csecsemőkorában nagyanyja nevelte, mivel szülei folyamatosan turnéztak, egy varieté társulat tagjai voltak. Miután szülei elváltak, apja magával vitte turnéira, és négyévesen már ő is fellépett vele. Kimagasló énekesi, táncosi és pantomimes tehetsége hamar megmutatkozott, amivel nagy népszerűségre tett szert.

Hétévesen szerepet kapott a Rufus Jones for President című rövidfilmben Ethel Waters énekesnő-színésznő mellett.

A nagy gazdasági válság idején a filmek kezdték visszaszorítani a varieté műfaj népszerűségét, így a társulat három tagúra csökkent, tagjai rajta kívül a névadó Will Mastin és apja, idősebb Davis voltak. A formáció 1944-ig működött, amikor Davist behívták az amerikai hadseregbe, ahol szembesült a faji előítéletek kegyetlen valóságával. Többször összetűzésbe keveredett fehér katonatársaival, az orrát kétszer is eltörték, de előfordult, hogy vizelettel szennyezett sört kínáltak neki, ekkor gyűlölte meg a rasszizmust. Végül áthelyezték a hadsereg speciális, a katonák számára szórakoztatást nyújtó egységéhez.

Leszerelése után folytatódtak a trió fellépései, 1946-ban Frank Sinatra mellett szerepeltek a New York-i Capitol Színházban és játszottak Bob Hope jótékonysági műsorában is.

Sammy a trió sztárja lett, miután hírességek parodizálását is beépítette repertoárjukba. Amit a színpadon művelt, páratlan volt a maga nemében, akár énekelt, akár táncolt, akár valamilyen hangszeren (zongora, dob, trombita, vibrafon) játszott. 1951-ben az Oscar-gála estéjén a híres Ciro’s éjszakai klubban lépett fel a trióval Janis Paige színész-énekesnő mellett, ami után elindult szólókarrierje is.

Az 1954-es esztendő sorsfordító volt számára: súlyos autóbalesetet szenvedett, mely során elvesztette bal szemét.

A hosszúra nyúlt lábadozása alatt kezdte tanulmányozni a judaizmust, majd 1960-ban áttért a zsidó hitre. Még szemkötővel szerepelt első szólóalbuma, a Starring Sammy Davis Jr. (1954) borítóján, amelyet a nagy sikert aratott Just for Lovers (1955) követett. 1956-ban debütált a Broadwayen a Mr. Wonderful című musicalben, amelyben egy kifejezetten neki írt szerepet játszott. 1958-ban drámai alakítást nyújtott az Anna Lucasta című filmben, de a kritikusok által leginkább dicsért filmszerepe a Sportin’ Life volt az 1959-es a Porgy és Bess című Gerschwin-opera filmváltozatában.

Ezt követően Frank Sinatra és Dean Martin mellett szerepelt A dicső tizenegy című filmben, majd hárman megalapították a Rat Pack nevű formációt, amellyel rendszeresen felléptek Las Vegas-i klubokban.

A hollywoodi filmipar egyik legnépszerűbb sztárja lett, sikert sikerre halmozott, tucatnyi filmben szerepelt, ezek közül kiemelkedik a Koldusopera (1963), az Ádámnak hívták (1966) és a Charity, drágám (1969). 1964-ben Tony-díjra jelölték Clifford Odets az Aranyfiú című színdarabjának Broadway-adaptációjában játszott szerepéért, 1965-ben önmagát alakította a The Patty Duke Show című tévésorozatban, majd a Jennie, a háziszellemben. 1965-ben jelent meg a "Yes I Can" című önéletrajza. Tucatnyi zenei albumot adott ki, ontotta a slágereket, az 1972-ben kiadott The Candy Man című kislemeze három hétig vezette a Billboard 100-as listáját, és később pályafutása legemlékezetesebb dala lett. Ezt követően indult el a Sammy and Company (1975-77) című talk showja. Rajongója volt a szappanoperáknak, a nyolcvanas években szerepet kapott a világ egyik leghosszabb ideje futó sorozatában, a General Hospitalban, és feltűnt a One Life to Live-ban is. Míg Davis karrierje szárnyalt, magánélete kevésbé volt sikeres. 1957-ben került kapcsolatba Kim Novak színésznővel, de viszonyukat a faji szegregáció miatt a közvélemény és egész Hollywood rossz szemmel nézte, s ez a Columbia Pictures vezetője szerint nem tett jót a stúdió hírnevének. (A nagy vihart kavart szerelmükről éppen az amerikai Colman Domingo forgat filmet.) Végül Davis elvett egy afroamerikai táncosnőt, akitől azonban hamarosan elvált, majd 1960-ban feleségül vette May Britt svéd születésű színésznőt. A vegyesházasságot ismét nagy botrány övezte, állítólag még John F. Kennedy is elutasította Davis meghívását az 1961-es elnöki beiktatásán való fellépésre.

A párnak egy lánya született és örökbe fogadtak két fiút, azonban nyolc év után elváltak.

1970-től haláláig az afroamerikai táncos, Altovise Gore volt a felesége, egy fiút fogadtak örökbe. Az 1970-es évek közepén súlyos drog- és alkoholfüggőséggel küzdött, ami miatt máj- és veseproblémákkal is kórházba került, 1974-ben szívrohamot kapott. Az erősen láncdohányos Davist 1989-ben torokrákkal diagnosztizálták, azonban a műtétet nem vállalta, mert az beszédképtelenné tette volna. Hatvannégy éves korában, 1990. május 16-án halt meg Beverly Hills-i otthonában, temetésén sztárok és rajongók sokasága búcsúztatta, a hangszórón "Mr. Bojangles" című lemeze szólt. Kaliforniában a glendale-i Forest Lawn Memorial Parkban nyugszik.

Sammy Davis támogatta a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni afroamerikai polgárjogi küzdelmet, bár nem egyszer fenyegették meg nyíltan és burkoltan, népszerűsége segített áttörni a faji szegregáció korlátait.

A Nemzeti Társaság a Színes Bőrű Emberek Előrejutásáért (NAACP) 1968-ban Spingarn-éremmel tüntette ki, emléktáblája 2004 óta látható Atlantában a polgárjogi harcosok sétányán. Többi között 1960-ban kapott csillagot a hollywoodi Hírességek sétányán, 1987-ben a washingtoni Kennedy Központ díjával, 2001-ben posztumusz Grammy életműdíjjal tüntették ki, 2017-ben beiktatták a rhythm and blues hírességek csarnokába.