Röpülj csak, Klárikám!
Nincsenek szavak. Alig pár napja még beszéltünk telefonon. Hangod már fáradt, gyenge volt. Ám mikor azt mondtam, meglátogatunk, egyből a régi energiával teli lett… Sajnálom, hogy már nem érkezhettünk meg hozzád. Rosszabbul lettél, lebegni kezdtél föld és ég között. Mi pedig imádkoztunk. Hogy legyen neked könnyű az átmenet. Ama szebb világba. Ahol már nincs semmi fájdalom.
Ugye tudod, hogy annak örülnénk a legjobban, ha itt lennél még közöttünk? Legalább 15-20 évre még voltak terveid. Ha nekünk annyi energiánk lenne, mint neked volt… Olyan genetikával, amilyen neked volt, száz évig is élhettél volna…
De az átkozott betegség, s abból is a legalattomosabb „verzió”, megállásra késztetett. Szent meggyőződésünk volt a szerkesztőségben, hogy ha ennek a kórnak bármelyik más fajtáját „kaptad” volna, nevetve legyőzöd… Borzasztó ez a sok múlt idő…
Klárikám, nem ezt beszéltük meg. Úgy volt, hogy elmegyünk együtt Prágába… Meg nagy utazásokra is készültél. Kalandtúrákra. Olyan helyekre, ahová csak kevesen merészkednek. Hajtott a kíváncsiság és a szabadságvágy. Mindig féltettünk, mikor távol voltál. De aztán örömmel olvastuk úti beszámolóidat. Legutóbb a Párkány környéki dombokon, sűrű erdőben kaptattunk felfelé együtt. Nyár volt, nagy meleg. A sok szúnyogtól nehezebb volt a haladás. De te akkor is csak nevettél, amikor én bosszankodva fújtam magunkra a szúnyogriasztót. Micsoda szép nap volt! A veled való találkozás egy hétre feltöltött életerővel…
Emlékszem, egyszer elmesélted, hogy autóbalesetet szenvedtél. A jeges úton pörögni kezdett a kocsid, aztán egy fának csapódott. Isteni csoda, hogy sérülés nélkül megúsztad.
A legközelebbi hittanórádon az egyik kislány azzal fogadott: Jé, Klári néni, neked meg ott ül az őrangyalod a válladon! Tényleg létezhet valami földön túli, konstatáltuk. S nem gondoltuk volna, hogy hamarosan Te magad is angyallá változol.
Még viccesen mondtad is nekem a telefonba egyik utolsó beszélgetésünkkor, üzenek majd valamit nektek odaföntről. S vigyázok rátok. Mert a humorod még a legnehezebb pillanatokban sem hagyott el.
Klárikám, várjuk az üzeneteidet! S reméljük, jó helyen vagy. Csak az baj, hogy nekünk nagyon hiányzol. A mosolyod, jókedved, derűd, szertelenséged… Az aurád. Amiben olyan jó volt létezni. Belső fényedből nekünk is adtál, ránk sugároztad, fürödhettünk benne. Mindig vágytunk a közelségedre. Tiszta, szép lelked drága kincs.
Egyelőre nemigen tudunk mit kezdeni hiányoddal. Csak azt kívánjuk, röpülj, szárnyalj jó magasra. S ha felérsz a mennyországba, ne feledkezz meg rólunk. Mi sem felejtünk el soha.
Szeretett munkatársunk, Bokor Klára temetése 2026. február 17-én 14:00 órakor lesz a németszőgyéni temetőben.
