Robert G. Edwards Nobel-díjas brit orvos 100 éve született
Száz éve, 1925. szeptember 27-én, ezen a napon született Sir Robert Geoffrey Edwards Nobel-díjas brit orvos, a mesterséges megtermékenyítés módszerének kidolgozója.
A közép-angliai Batley-ben jött a világra. Manchesteri középiskolai tanulmányai után a brit hadseregben szolgált, majd a walesi Bangor Egyetemen biológia szakos alapdiplomát szerzett, 1955-ben az Edinburgh-i Egyetemen Conrad Waddington fejlődésbiológus tanítványaként doktorált. A Kaliforniai Műszaki Egyetemen, a londoni Nemzeti Orvosi Kutatóintézetben és a Glasgow-i Egyetemen eltöltött évek után 1963-ban került a Cambridge-i Egyetemre, ahol 1969-ben az élettan docensévé nevezték ki.
Edwardsot 1960 körül kezdte foglalkoztatni a humán fertilizáció kérdése, s 1968-ban sikerült kémcsőben megtermékenyítenie egy emberi petesejtet.
Patrick Steptoe, az oldhami kórház szülész-nőgyógyász orvosa, aki szintén megoldást keresett a minden hatodik házaspárt érintő meddőség kezelésére, felismerte a laparoszkópia nőgyógyászatban való hasznosíthatóságát (a kis bemetszésekkel járó sebészeti technika kulcsfontosságú a petesejtek nagyobb műtét nélküli kinyeréséhez). Edwards humán táptalajokat fejlesztett ki a megtermékenyítés és a korai embriótenyésztés lehetővé tételére, míg Steptoe petesejteket nyert ki a petevezeték-meddőségben szenvedő betegekből. Harmadik társuk, Jean Purdy ápolónő és embriológus aprólékosan feljegyezte minden eset részleteit, az endokrin monitorozás eredményeit - azt csak később ismerték el, hogy szisztematikus munkája milyen nagy mértékben járult hozzá a vállalkozás sikeréhez.
Kutatásaikat kezdetben a hivatalos és szakmai körök is ellenségesen fogadták, etikai és szakmai okokból támadták, a finanszírozást elutasították, pereket indítottak ellenük. 1974-ben Edwards depressziós lett a sikertelenség és a sok akadály miatt, de végül sikerült talpraállnia. Hosszú évek küzdelmével sikerült elérniük, hogy a Manchesterhez közeli Oldham kórháza helyet és lehetőséget biztosítson kutatásaik számára.
Edwards és Steptoe elsősorban a méhkürt elzáródását vizsgálta, mert a meddő nők egyötödénél ez tehető felelőssé a terméketlenségért.
Kidolgozták a peteérés előidézésének módját, az érett petesejtek kivételét a petefészekből és a lombikba tett petesejtek női testen kívüli (in vitro) megtermékenyítését, de az egyre tökéletesített folyamat végén az anyaméhbe visszahelyezett petesejtek csak néhány hétig maradtak életben. Több mint egy évtizede próbálkoztak már sikertelenül, amikor 1977-ben egy bristoli házaspár kereste fel őket. A saját gyermekre vágyó Lesley és John Brown a feleség méhkürtelzáródás okozta meddősége miatt egyik orvostól a másikig járt, és utolsó reménységként döntött úgy, hogy alávetik magukat a kísérleti módszernek. A beavatkozás 1977. november 10-én történt meg az oldhami kórházban:
a Steptoe által az asszony szervezetéből kivett petesejtre Edwards egy Petri-csészében a férfi hímivarsejtjeit cseppentette, a megtermékenyült petesejt ezután a sejtosztódás bekövetkeztéig egy speciális oldatban nevelkedett.
Az orvosok ezúttal változtattak addigi gyakorlatukon: korábbi kísérleteik során a méhbe való visszahelyezéssel négy-öt napig, a petesejt 64 sejtre osztódásáig vártak, most viszont a megtermékenyült petesejtet két és fél nap után helyezték vissza, ahol az sikeresen beágyazódott a méh üregében. Purdy volt az első, aki látta egy megtermékenyített petesejt osztódását, ő azonosította és írta le elsőként az emberi blasztociták (hólyagcsíra) kialakulását. Az ezt követő hónapok problémamentesen, de súlyos aggodalmakkal teltek: nem tudhatták, hogy nem csúszott-e hiba a beavatkozásba, ami miatt a születendő gyermek károsodást szenvedhet. Mivel a kismamánál 1978. július 25-én, kilenc nappal a szülés várható időpontja előtt vérmérgezés tünetei mutatkoztak, Steptoe a császármetszéses szülés megindítása mellett döntött.
Aznap éjjel 11 óra 47 perckor megtörtént a csoda, világra jött az "évszázad gyermeke", egy 2608 grammos egészséges kislány, Louise Joy (Öröm) Brown. (A Brown család négy évvel később egy újabb kislánnyal gyarapodott, aki megszületésekor már a negyvenedik lombikbébi volt. Natalie Brown maga is bekerült az orvostudomány történetébe, mert 1999 májusában, tizenhét évesen - a lombikbébik közül elsőként - természetes úton fogant babának adott életet.) Louise Brown megszületésével megtört a jég, a korábban vitatott módszer iránt óriási érdeklődés mutatkozott, a gyermeket akaró terméketlen párok valós esélyt kaptak a családalapításra.
A lombikbébi-eljárást (IVF, in vitro fertilizáció - szó szerint üvegben történt megtermékenyítés) kidolgozó Edwards, Steptoe és Purdy 1980-ban megalapította a Bourn Hall Klinikát, a mesterséges megtermékenyítés első központját. Purdy 1985-ben, Steptoe 1988-ban meghalt, Edwards kutatóként és orvosi folyóiratok szerkesztőjeként folytatta pályafutását. A
Munkáspárt támogatójaként a politizálásba is belekóstolt, két cikluson át képviselte kerületét a Cambridge-i Városi Tanácsban. Edwards az IVF-módszer kidolgozásáért nyolcvanöt éves korában, 2010-ben orvosi Nobel-díjat kapott, 2011-ben lovaggá ütötték.
A kitüntetések idején már időskori demenciában szenvedett, nem élhette át az elismeréssel járó örömöt, a Nobel-díjat felesége, a genetikus Ruth Fowler Edwards, a Nobel-díjas fizikus Ernest Rutherford unokája vette át helyette. Edwards 2013. április 10-én Cambridge közeli otthonában halt meg, ekkorra már négymillióra nőtt a lombikbébi-eljárással születettek száma. A mesterséges megtermékenyítés mára rutinbeavatkozássá vált, az első hazai lombikbaba 1988-ban született meg.
