Révész Sándor rockénekes 70 éves

Zeneszerető szülei zeneiskolába íratták, neki azonban nem volt ínyére a szolfézs, úgyhogy két év múlva más iskolába került, megviselte szülei válása is.

Már általános iskolás korában lenyűgözte a világot akkortájt meghódító rockzene, a Magyarországon csak nyugati adókon és becsempészett lemezeken hallható Rolling Stones, a Troggs, a Beatles.

Édesanyja ismerősei révén 1966-ban három hónapot Angliában töltött, ahol megtanulta a nyelvet és egy életre eljegyezte magát a rockzenével.
Első együttese, a gimnáziumi társakból összeverődött Hearts vokálzenét játszott, de fellépett az Echo és a Szivárvány együttessel is. Amikor a zenehallgatás és a próbák egyre több idejét vitték el, édesanyja választás elé állította: vagy időben hazaér, vagy haza se menjen. Ő az utóbbit választotta, másfél évig Póka Egon megértő szüleinél lakott.

A kőbányai lakásban, ahol mindenütt erősítők, dobfelszerelések, gitártokok hevertek egymás hegyén-hátán, sokan megfordultak az akkor formálódó magyar progresszív zene meghatározó alakjai közül: Charlie, Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, Török Ádám.

Révész 1971-ben lett a Ferm és a ZÉ-GÉ tagjaiból alakult Generál tagja. Az együttesben mindenki szemtelenül fiatal volt, de ő még közülük is kilógott a maga tizennyolc évével, a felszabadultan, egyéni hangon éneklő srácra így ragadt rá a "Kölyök" becenév. Hamarosan csatlakozott hozzájuk három lány, a Mikrolied vokál, s 1972-ben megnyerték a Ki Mit Tud?-ot Lehajtott fejjel című dalukkal, a Táncdalfesztiválon is indultak a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? című dallal. A könnyed, mégis igényes zene sokakat megigézett (Csöngess be hozzám jó barát, Ha ismerném...), 1973-as első nagylemezük, a Staféta csaknem minden dala sláger lett: Kérdés, Kövér nap, Százéves kút, Törökméz.

A Generál turnézott az NDK-ban és Lengyelországban, ahol 1975-ben Rockin' & Rollin' címmel angol nyelvű nagylemezük is megjelent, Hollandiában is ünnepelték őket, egyik daluk listát vezetett, de már a kifáradás jelei is érzékelhetők voltak. A pártállami kultúrpolitika sem szívlelhette őket, egyre több akadályt gördítettek útjukba. 1975-ben még megjelent a Generál II., de a borító, amelyen - a hanglemezgyártó vállalat beavatkozásának köszönhetően - krizantémok virítottak, inkább egy temetkezési vállalkozó hirdetésére emlékeztetett. Megkezdődtek a tagcserék, a szólógitáros-énekes James, azaz Karácsony János Barta Tamás helyére került az LGT-be, Bódy Magdi szólókarrierre vágyott.

Révész 1975 novemberében lépett ki és a basszusgitáros Som Lajos vezette Piramis együtteshez (Gallai Péter billentyűs, Köves Miklós dobos, Závodi János gitáros) csatlakozott. Turnéjukat vidéken kezdték, s mire a fővárosba értek, már mindenki velük énekelte dalaikat. A Ha volna két életem, a Kívánj igazi ünnepet, a Becsület, a Szállj fel magasra!, a Szabadnak születtem, a Kóbor angyal című számaikban egy nemzedék találta meg önazonosságát. A siker elképesztő, rajongótáboruk hatalmas volt, Révészt 1976-ban az év énekesének választották meg. Az iskolákban Piramis-őrsök alakultak, ha a zenészek kimentek az utcára, csődület alakult ki, lemezeik százezres példányszámban fogytak, a Budai Ifjúsági Parkban tízezres közönség előtt léptek fel. Az együttes fénykora 1980-ig tartott, ezután megpróbáltak stílust váltani, de kevés sikerrel, Révész a következő évben NDK-turnéjuk utolsó állomásán, a színpadon jelentette be távozását.

Még sikereinek csúcsán találkozott Szepes Mária írónővel, akivel a szellemiségről, Istenről, a végtelen dimenziókról folytatott beszélgetéseket, s megkezdődött szellemi útkeresése. A Piramis után egy luxushajón zenélt, bejárta a világot, 1983-as hazatérése után idejének nagy részét Budapesttől távol fekvő tanyáján töltötte.

- mondta erről. Első szólólemeze 1985-ben jelent meg Révész címmel, a másodikat, amely szintén vezetéknevét viseli, 1993-ban adták ki, a harmadik, a Változtam - hat új és hat régi dallal - 2003-ban került a boltokba.

Révész Sándor a szó szoros értelmében véve csak az 1971 és 1981 közötti, igaz rendkívül sikeres tíz esztendőt töltötte a pályán.

Szólólemezei anyagával csak néhány koncertet adott, hosszabb turnéra sem indult. A közönség azonban nem felejtette el, ékes bizonyíték erre a Piramis nosztalgiakoncertje 1992-ben és 2006-ban, a Generálé 1999-ben és 2000-ben. 2009-ben a soproni VOLT fesztiválon és Debrecenben, a következő évben a Művészetek Palotájában is nagy sikerrel lépett fel zenekarával.

1992-ben EMeRTon-díjjal tüntették ki. 1994-ben munkásságáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 2017-ben Tolna megye Prima-díjával jutalmazták Magyar Zeneművészet kategóriában. 2019-ben Pro Urbe Budapest Díjat kapott, 2022-ben pedig Fonogram Életműdíjat a Piramis együttes tagjaként.