Rendezetlen számla
Az első tátrai nagyszálló az ótátrafüredi Grand Hotel volt, amely Hoepfner Guidó Kornél budapesti építész tervei alapján épült 1904-ben, szecessziós stílusban, európai színvonalon. A szálloda – a hegyekkel együtt – az ismert történelmi események következtében csakhamar átkerült Csehszlovákiába, majd Szlovákiába. Története során a szálloda vendége volt többek között a Szász Királyság utolsó uralkodója, III. Frigyes Ágost, Harold Wilson brit kormányfő, Fidel Castro kubai elnök, aki ittléte során izgalmas pingpong-meccseket játszott a szálloda fűtőjével. A nevéhez fűződik az utolsó engedélyezett zerge kilövés is 1972-ben, igaz, az egy engedélyezettből, szemet hunyva, két „áldozat” is lett. A híres vendégek sorát gazdagította Alexander Moyzes és Eugen Suchoň zeneszerzők, Toni Sailer világbajnok osztrák sielő, valamint Emil Zátopek olimpiai bajnok cseh atléta is.
Sok neves ember megfordult tehát a Grand Hotelben, de a szálloda auláját díszítő dokumentumok és fotók alapján egyértelműen megállapítható, hogy közülük Edvard Beneš látogatására a legbüszkébbek. Több tabló állít emléket az egykori csehszlovák köztársasági elnök vendégeskedésének. Beneš feleségével és kormánya tagjaival egyenesen Kassáról érkezett 1945 áprilisában Ótátrafüredre, miután sebtében összetákolt kormánya április 5-én, a harag napján jóváhagyta és meghirdette a kassai kormányprogramot, amely formálisan az ország demokratikus működését volt hivatott megalapozni. A kollektív bűnösség (ami kollektív hazugság volt) elve alapján le kívánt számolni a "bomlasztó elemekkel", a németekkel és a magyarokkal, akiket Csehszlovákia szétverésével vádoltak, és nemcsak vagyonuktól és állampolgárságuktól fosztották meg őket, hanem tervbe vették a kiűzésüket az újonnan létrehozott Csehszlovákiából.
A sors keserű fintora, hogy Beneš elnök pont az egykori Magyarország területén épült szállodában pihente ki a magyarokat sújtó, rossz emlékű 1945. április 5-ei kassai kormányülés fáradalmait, a magyarok és németek teljes jogfosztására és kiűzésére irányuló dekrétumok elfogadását, amelynek bizonyos részei a mai napig érvényesek! A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án 120 igennel kinyilvánította a dekrétumok érinthetetlenségét, vagyis magyarán szólva azokat megerősítette. Történt mindez annak a Robert Ficónak a miniszterelnöksége alatt, akivel a Most–Híd később koalícióban együtt vezette az országot, történt mindez annak a magyar apától származó Lucia Žitňanskának a támogató szavazatával, aki a vegyes párt alelnöke, majd igazságügyi miniszter is volt.
Mi lehet a közös az egykori két híres szállóvendégben, a kubai és a csehszlovák elnökben? A gyűlölet mellett talán az, hogy mindketten békésen élő emberek tízezreit hurcolták meg, kényszerítették szülőföldjük elhagyására. Nemzetiségük, illetve politikai nézeteik miatt tettek földönfutóvá ártatlan embert.
Van ezzel kapcsolatban személyes élményem is. Pár éve én is azokon a folyosókon bandukoltam a Grand Hotelben, abban az étteremben étkeztem, ahol a magyargyűlölő Beneš is járt-kelt, miután törvényt alkotott a felvidéki magyarok jogfosztásáról. Amikor az ótátrafüredi tartózkodásom utolsó pillanataiban vártam a számlára, a Grand Hotel aulájában elrévedezve néztem a szálloda állandó kiállításának beneši tablóját. Hirtelen összerezzentem a recepciós hölgy szavaira: „pán Deneš, kész a számla” – mondta szlovákul, mint ahogy szlovák közegben gyakran összetévesztik a keresztnevemet a vezetéknevemmel. Én meg Benešnek hallottam, nyilván amiatt, hogy éppen a volt csehszlovák elnöki látogatást megörökítő tablóba voltam elmerülve, de gyorsan visszarázódtam a jelenbe és fizettem. Viszont Beneš felvidéki számlája máig rendezetlen...
