Pontyozás egy szál bottal
Volt idő, amikor magam is felpakolva jártam pecázni. Féltucatnyi bot a botzsákban, hozzá a tartóvillák, csalik, etetőanyagok, pergetőcuccok (hátha nem eszik a békés hal és váltani kell), és ki tudja, még mi mindent cipeltem. Aztán többnyire előhúztam egy háromméteres pergetőbotot, és azzal töltöttem a napot. Az összes többi kellék fölöslegesnek bizonyult.
Folyóvízen persze ez érthető, hiszen az ember mozgásban van. Keresi a jó haltartó helyeket, az öblöket, sodrásokat, visszaforgókat, akadókat, ahol jó eséllyel halat sejt.
A márnák a sodrásban, a pontyok inkább a part mentén, a pergetés célhalai, a süllők, a csukák s természetesen a harcsák is inkább a partközelben lapulnak, zsákmányra lesve.
Folyóvízen etetni sem kell, hiszen tipikus keresőhorgászatnál nem hajigálunk be többkilónyi anyagot a vízbe, hanem azt keressük, hol „lakik” a hal.
Na de hogyan érvényesül ez a tóparton? Tulajdonképpen ugyanígy.
Az érvényes horgászrend szerint ugye maximum két bottal lehet pecázni. Ezzel csak egy a gond: ha nem eszik a hal, féltucatnyi horgot is bedobálhatunk, mégsem lesz eredménye. Ha meg eszik, kapás kapást követ, a „másik” bot zavaróvá válik.
Megoszlik a figyelem, s a kapás Murphy törvénye szerint éppen akkor érkezik, amikor az „egyik” kapásjelzőre figyelünk (vagy botspiccre, úszóra).
Így aztán egyre gyakrabban kaptam magamat azon, hogy hiába vittem magammal két pálcát, egy úszós szereléket pottyantottam be a maréknyi etetőanyag közelébe, az általában akadós terepen. Néha csak a horgászat végén jöttem rá, hogy a másik botot elő sem vettem.
Persze, más a helyzet, ha az ember messzire dobál, keresve a gödröket, platókat (ahol napszaktól, széltől, melegtől stb. függően tartózkodik a hal), és a két szerelék elég messze van egymástól. A legtöbb horgász ezt praktizálja. Megvan a varázsa ennek is, hiszen az ember pulzusát a kapásjelző lassú emelkedése is felpörgeti.
De mennyivel izgalmasabb akadós terepen megpillantani a felszínre pattanó buborékokat, amelyek arról árulkodnak, hogy előttünk turkál a ponty! Vagy a nagy buborékfürtöket látni, amelyek a habzsoló amur jelenlétét jelzik!
Különösen ha mindez szinte az orrunk előtt három-négy méterre történik.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/34. számában.
