Polgári luxus Bécsből
Azt mondják, az osztrákok fővárosa kék bolygónk egyik legélhetőbb városa. Bár engem a milliós nagyságú városokba való költözés sosem vonzott, Bécsnek mégis megvan az a bizonyos aurája, mely magával ragad. Kevés olyan embert ismerek, aki ne látta volna a várost, ettől függetlenül igyekszem úgy bemutatni, hogyha netán odapottyanna nagy véletlenül az olvasó, akkor eme sorok amolyan útikalauzként jó kiindulópontnak mutatkozhassanak.
Miből áll egy közép-európai ízjegyekkel megáldott Bécs? Nála elég lesz vegyíteni a barokkos klasszikust a birodalmi eleganciával. Szapuljuk eleget őket, a mellényt is többször újra kellett gombolni miattuk, de ezeknek a Habsburgoknak volt stílusérzékük.
Bécs mára igazi multikulturális várossá nőtte ki magát, de a múlt szelleme továbbra is ott szállingózik az ódon városfalai között.
Még jó, hogy itt van a szomszédban. Általában nálam úgy működik a dolog, hogy reggel hatkor Érsekújvárból bezakatolok Pozsonyba, majd kábé harminc perces átszállási idővel a Bécsbe tartó vonatra pattanok fel. Durván reggel kilenc előtt már a Hauptbahnhofon találja így az emberfia magát. Jórészt egy napra tervezek, így fizikai képtelenség lenne bejárni az összes bécsi nevezetességet.
Még mielőtt beütne a tömegnyomor, érdemes kora délelőttre rakni a Schönbrunn kastély meglátogatását. A barokk stílusban pompázó császári rezidencia még most is menő. Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy a kertje hatalmas, így akár egy komplett ázsiai turistahadtest megszállása is elviselhetővé válik.
Fenn a Gloriettben kávéház van. Ha már felsétálunk oda, akkor kijár egy finom kávé is, melléje az aktuális olvasmányunkkal. Többnyire mindig akad nálam egy Rubicon magazin, amit éppen olvasok. A helyszín kilátóként sem vall szégyent. Be lehet látni az egész környéket.
Közel három órás császári vizit után metróval visszarepesztés a belvárosba. Következzen egy újabb mesés helyszín. A Múzeumi Negyed tele van látnivalóval.
Ebben a sétában a Természettudományi Múzeumot választottuk ki terepszemlére. Aki szereti a geológiát, földrajzot, etnológiát és az ásványi kincseket, annak a múzeum a mennyek országa lesz. Én úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki visszarepült az időben.
Ilyenkor már jócskán benne vagyunk a napban, így adott, hogy az eddig lekilométerezett távot kávéval hörpintsük le. Két kedvencem van: a Centrál és a Schwarzenberg. Polgári luxus a javából! Ettől függetlenül azt vallom, a “csóró” ember is megengedhet magának néhanapján egy kis kényeztetést. Elsőosztályú kiszolgálás, mennyei sütemények, nyugodt, intelligens, civilizált miliő.
Levezető séta a Hofburg vonzáskörzetében, avagy a mindig nyüzsgő Graben és a Stephansdom most sem okozott csalódást. A bécsi városi forgatag itt csúcsosodik ki. A Szent-István székesegyház gótikus formájával méltóságteljes attitűddel feszít a barokkos összképen, a Hofburg körül lovashintókkal viszik körbe a tehetősebb turistákat.
Esetleg záróakkordként még beiktatható a Belvedere, ami formájában sem piskóta. Bár nálam a gótika az etalon, a barokk jegyekkel megáldott épületegyüttes sem ma kezdte pályafutását.
Először is kellett hozzá korszakának két szupersztárja - Savoyai Jenő herceg, korának legünnepeltebb és legsikeresebb hadvezére, aki felbérelte a briliáns sztárépítészt, Lukas von Hildebrandtot, hogy dobjon össze neki egy kis nyári rezidenciát. Természetesen nekünk Ferenc Ferdinánd ottani tevékenységéről lehet ismerős. A Belvedere-kör radikálisan robbantotta volna szét a Monarchia dualista berendezkedést, ami aztán füstbe ment. Az okokat nyilván mindenki tudja. Belvedere-től aztán tényleg nincs messze a vasútállomás.
Nyilván ez csak a jéghegy csúcsa. Különféle tematikus sétákat is simán összehozhat az ember. Ráadásul Bécs környéke hemzseg a látnivalóktól. Ha az idei ősz nem hoz valami váratlant, azaz nem nyomják meg a piros gombot vagy rohannak le keletről vagy akár nyugatról, akkor én ismét nekimegyek a városnak.
Apropó, ki tart velem?....
