Petőfi vetélkedő: Losonc (II.)
Folytatódik a középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőre felkészítő sorozatunk.
Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt… egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködtem; mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves leányka van. Azt is híresztelték – alig értem oda –, hogy házasodom, s hogy kit veszek el, mi rám nézve igen is hizelgő volt; de mindazonáltal e hírt csak mende-mondának vagyok kénytelen nyilatkoztatni… megnyugtatására mindazon hölgyeinek, kik érettem tán titkon epednek, viszontszerelemből várva földi boldogságukat.
Losonc igen mulatságos kis város… a deákság gyakran verekedik. Hős fiúk! az idén is agyonvertek egy csizmadia-legényt! Béke hamvaira!… és borostyán a ti homlokaitokra, hazámnak ifjú bajnokai!
Losoncról Balassa-Gyarmatra mentemben semmi baj sem ért, kivévén, hogy a köpönyegemet Losoncon felejtvén, érte a kocsist vissza kellett küldenem majd félórányi járásról; – a kocsis visszafutott, s elhozta a köpönyeget, de nem az enyémet, hanem a másét, s így magamnak kelle visszalódulnom. Végre útnak indultunk, s mentünk most már csakugyan minden szerencsétlenség nélkül.
Úti jegyzeteiben ugyan nem említi, de Stellertől tudjuk, hogy a losonci református líceumban meglátogatta az általa nagyra becsült Homokay Pál tanárt, aki az önképzőkör tanárelnöke is volt. Ennek a látogatásnak a történetét is megírta az 1800-as évek végén egy verses nekrológban Bulcsú Kálmán, a líceum igazgatója:
Nagy költőnk, egykor lakába fordultan
Megszorítá kezét, így rázva meg:
„Uram! könyvéből én sokat tanultam.”
Losoncon leggyakrabban azonban Steller Antal és barátainak társaságában időzött a költő. Különösen kedvelte Steller jegyesének, a művelt Plachy Vilmának a társaságát, aki nemcsak rajongott a költészetért, de maga is írogatott. Az „ábrándos serdülő lány” megnyerte Petőfi rokonszenvét, sokat beszélgetett vele, sőt verset is írt hozzá „P….Y Vilma kisasszonyhoz” címen.
Volt egy másik múzsa is, egy „szép s mívelt… szegény létére is erényes varróleány”, akit Petőfi, miután megismerkedett vele, minden nap meglátogatott és – Steller szerint – „…formaliter beleszeretett. Egy kissé bántotta ugyan, hogy a kedves leány, nem volt olyan gyúlékony, mint ő, s hirtelen fellobbant érzéseit nem viszonozta, de azért emlékül írt egy szép verset, a szép varróleányhoz.”
A varróleányt Weisz Rózának hívták, zsidó volt, és anyja korai halála után varrással szerzett keresetéből tartotta el magát és vak édesapját.
Petőfi emléke Losoncon, különösen a líceumban mindig is élő maradt. Halálának 50. évfordulóján, 1899-ben egy emléktáblával jelölték meg a házat, ahol Petőfi 1845-ben lakott.
Az emléktáblára akkor ezt írták:
ITT IDŐZÖTT
PETŐFI SÁNDOR
1845. ÉVBEN
Petőfi Losoncról Balassagyarmaton és Vácon keresztül utazott vissza Pestre, ahova 1845. június 24-én érkezett meg.
Megjelent a Magyar7 2022/46. számában.
