Pénztárosokká válunk?
Míg a szupermarketekben nagyjából tíz évvel ezelőtt még azt a kérdést hallhattuk a kasszásoktól, hogy “Gyűjti a pontokat?”, addig napjainkban egy képernyőn felvillanó felirat tájékoztat minket arról, hogy elkezdhetjük beolvasni a termékeket.
Az üzletláncok világszerte sorra állnak át az önkiszolgáló kasszákra, és könnyen lehet, hogy néhány éven belül a hagyományos elárusító – legalábbis a pénztárnál – ritka jelenséggé válik.
Az önkiszolgáló rendszer nem újkeletű találmány. Az Egyesült Államokban már az 1980-as években elterjedt, az olyan üzletláncokban, mint mondjuk a Walmart a 2000-es évek elejére teljesen általánossá vált. Európában csak a 2010-es évek második felében kezdett megjelenni, majd valódi terjeszkedésnek a koronavírus-járvány időszaka után kezdett. Az elmúlt években a technológia olcsóbbá, megbízhatóbbá és gyorsabbá vált, a vásárlók pedig – különösen a fiatalabb generációk – hozzászoktak az érintőképernyős ügyintézéshez.
A járvány időszaka külön lendületet adott az automatizációnak. Ekkortájt kerülni kellett a kontaktust, így ez pont kapóra jött. Ekkor még csupán ideiglenes megoldásként tekintettek rá, végül azonban tartósan is megmaradtak, és manapság több önkiszolgáló kassza található az üzletekben, mint valódi eladó. A vásárlók egy része (főleg a fiatalok) megszerette a gyorsaságot és az önállóság érzését, a társadalom egy másik része (elsősorban az idősebb generáció) azonban negatívan viszonyul az újításhoz, sokszor meggyűlik a bajuk a technológiával, és nehezményezik, hogy azok után, hogy egy csomó pénzt elköltöttek az üzletben, még a kasszálást is nekik kell csinálniuk.
Az átalakulásnak emellett társadalmi hatásai is vannak. A pénztárosi munka sokak számára jelent biztos megélhetést, különösen alacsonyabb végzettséggel rendelkezők, idősebb munkavállalók vagy részmunkaidős dolgozók számára. Ha ezek az állások tömegesen megszűnnek, az feszültséget válthat ki a munkaerőpiacon. Bár erre az üzletek azt mondják, hogy az alkalmazottakat más munkakörbe helyezik át, gyakran nincsenek szabad pozíciók, így könnyen munka nélkül maradhatnak.
A vásárló szemszögéből a bevásárlás egyre inkább önkiszolgáló folyamattá válik, mi választjuk ki az árut, mi olvassuk be, mi fizetünk, sőt sokszor mi csomagolunk. Lassan már ott tartunk, hogy szupermarketi alkalmazottakká válunk. Az önkiszolgáló komputerek használata nem nehéz, olykor azonban ezzel is akadhatnak problémák, mely kellemetlen pillanatokat tud okozni.
Arról se feledkezzünk meg, hogy ezzel lényegében az emberi kapcsolatok is megszűnnek. A pénztárral együtt eltűnhetnek a rövid beszélgetések, az ismerős arcok, az apró momentumok. Az automatizáció mondhatni ridegebbé teszi az egész bevásárlást.
Ugyanakkor az innováció nem feltétlenül jelent teljes eltűnést, sokkal inkább átalakulásról van szó. A szakértők szerint a jövőben valóban kevesebb pénztáros lehet a boltokban, ezzel párhuzamosan viszont növekedhet az ügyfélszolgálati munkatársak száma, akik segítenek, tanácsot adnak, problémát oldanak meg. Az emberi munka tehát nem tűnik el, csak átalakul.
Az üzletláncok ezzel a költségeiken szeretnének faragni, az viszont egy másik kérdés, hogy vajon ezzel nem esik e vissza a forgalmuk. Az eddigiek alapján nem tapasztalhatunk nagyobb visszaesést, még annak ellenére sem, hogy a téma rendkívül megosztja a társadalmat. A fiatalok már a pörgős világhoz, és az automatizációhoz szoktak hozzá, így ők még talán örülnek is az újításnak, az idősebb generáció azonban továbbra is szkeptikusan áll a dologhoz.
