Patikája kémiai laboratórium is volt
A Szepesség a történelmi Magyarországnak egy különös szeglete volt. Itt szinte minden településen élt legalább egy tudós ember, aki napi teendői mellett, rendszerint szabad idejében a környék növény- és állatvilágát, ásványi kincseit vagy természeti érdekességeit kutatta, és erről rendszeresen cikkezett is a német és a magyar folyóiratokban.
Az sem véletlen, hogy ők is ott voltak azoknak az egyleteknek, társaságoknak az alapítói között, amelyek a Magas-Tátra és a Szepesség szépségeire, érdekességeire hívták fel a közvélemény figyelmét. Nemcsak évkönyveket, tanulmányköteteket jelentettek meg, hanem menedékházakat és múzeumokat is építettek.
A ma már Poprádhoz tartozó Felkán született 1835. április 23-án Scherffel Vilmos Aurél gyógyszerész, flórakutató, ásványvízelemző, múzeumalapító, sőt egy időben szülővárosának a polgármestere. Édesapja, Scherffel Jónát Felkán volt gyógyszerész. Legidősebb gyermeke, Aurél eleve predesztinálva volt arra, hogy idővel ő lép a helyére. Anyai nagybátyja, dr. Maléter Róbert buzdította, hogy a rozsnyói gimnáziumban négy évet elvégezve 14 évesen (!) Bécsbe menjen, ahol fiatal kora miatt hivatalosan még nem tanulhatott az egyetemen, de magánszorgalomból botanikával, kémiával foglalkozott. Közben különböző gyógyszertárakban patikussegédként ügyködött, míg végül 20 éves korában oklevelet is szerzett, és visszatért Felkára.
Atyja épp ekkor lett a kolerajárvány áldozata, és Aurél 21 évesen a családi patika tulajdonosa lett.
Gyógyszerészi munkája mellett, amit a helyiek nagy megelégedésére végzett, időt szakított a botanikai kirándulásokra. Elsősorban a Szepesség és a Magas-Tátra környékének gyógynövényeit kutatta, ezekről cikkeket is közreadott és előadásokat tartott.
A másik szenvedélye a környék ásványvizeinek az elemzése volt. Patikájában korszerű laboratóriumot rendezett be, és rendszeres ásványvízelemzéseket végzett, ezekről összefoglaló tanulmányokban számolt be a magyar és a német szaklapokban.
Szepes vármegye társadalmi életének is egyik örökmozgó alakja volt, az első magyarországi turisztikai szervezet, a Magyar Kárpát Egyesület alapítói között is ott találjuk.
Az ő kezdeményezésére jött létre Felkán a Tátra Múzeum, amely idővel átalakult Kárpát Múzeummá. Az előbbinek élete végéig igazgatója volt. 1866–1868-ban Felka polgármestereként is szolgálta szülővárosát, de a közéleti szerep már túl sok idejét elvonta, ezért nem jelöltette magát újra. A tudományos munka sokkal jobban érdekelte. 1865–1886 között vagy 15 dolgozatot publikált a Szepességben és a Magas-Tátra környékén található gyógyvízforrásokról, részletes vegyelemzéssel kiegészítve.
Az 1884-ben Bécsben rendezett gyógyszerészeti, valamint az 1885-ben Budapesten tartott országos kiállításon nagy sikerrel mutatta be a közönségnek a Szepesség flórájának legértékesebb fajait és a térség gyógyvizeinek lenyűgöző választékát.
Gyógyszerészként is alapos munkát végzett, patikájában vagy tucatnyi fiatalt készített fel leendő hivatására. Egyik fiát is patikusnak szánta, aki sajnos néhány nappal azután hunyt el egy ragályos betegségben, amikor átvehette a gyógyszerészi oklevelét. Másik fia, Scherffel Aladár (1865–1939) botanikus lett, a magyarországi moszatok egyik elismert kutatójaként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Scherffel Vilmos Aurél utolsó hónapjaiban egy nagy képeskönyvön dolgozott, amelynek munkacíme Tátraflóra volt, de ezt már nem tudta befejezni, mert kertjében virágait tanulmányozva megfázott, és néhány nappal később, a hatvanadik születésnapján, 1895. április 23-án tüdőgyulladásban elhunyt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/16. számában.
