Pápay Annamária Anami: Hogy javítsunk a dolgokon, először fel kell ismernünk azt, ami nem működik!

Vannak emberek, akiknek hangulatuk van, Anami szerintem te is ilyen vagy. Tele vagy értékes gondolatokkal, coachként dolgozol. Mesélj kérlek arról, mi történt Londonban az elmúlt hónapokban!

Európa nagy része már javában le volt zárva, amikor Anglia még maga sem tudta, mit akar. Nálunk először a nyájimmunitáson volt a hangsúly, amikor aztán a kormány számára is kiderült, hogy ez mégsem működik, akkor gyorsan-gyorsan igyekeztek felzárkózni. Nekünk úgy tűnik, Anglia nagyon lazán vette és veszi a helyzetet. Miután a kormány erős kritikát kapott a nyájimmunitás elve miatt, nagyon gyorsan koncepciót váltott, és az „Együtt vagyunk ebben” mottót kezdte el a végtelenségig puffogtatni. Ez persze papíron nagyon jól hangzik, a valóságban viszont egy olyan kormánytól, amely anno pártként is éveken keresztül semmibe vette az egész állami egészségügyet és jócskán hozzájárult annak jelenlegi állapotához, elég hatásvadász, szinte PR lépésnek látszott. Pár hete nálunk is érvénybe léptek a lazítások, ami nem feltétlenül a valós helyzetre reflektál, inkább a gazdasági érdekeket tartja szem előtt.

Ti hogyan éltétek meg a kialakult helyzetet?

Mi hivatalosan március 17-től vagyunk itthon, én azóta is innen dolgozom, míg a férjem bejár munkába. Mint mindenki, mi is átéltünk hullámvölgyeket, félelmet, szorongást, bizonytalanságot, gyászt. Még közel három hónap távlatából nézve is szürreálisnak tűnik a helyzet. Persze valamennyire megszoktuk, új szokásokat vettünk fel, adaptálódtunk amennyire csak lehet.

Hogy telt/telik egy napotok?

Introvertált emberként nekem jól esik itthonról dolgozni, naponta két órát spórolok azzal, hogy nem kell munkába utaznom. Ezt az időt jobban is fel tudom használni, ami természetesen a mentális egészségemet is nagymértékben javítja, szinten tartja. Ugyanúgy hatkor kelek, mintha munkába mennék. A nap első órája a jógáról, meditációról és spirituális rituálékról szól. Reggeli után sétálok egyet a parkban (még mindig nehezemre esik maszkban létezni), vagy olvasok. Aztán 9-től 6-ig dolgozom, ami naptól függően vagy coachinggal kapcsolatos, vagy a családterápiás intézményben segítek családoknak terapeutát találni, illetve szociális munkásoknak szisztematikus tréningeket szervezni.

Mostanra szinte mindent átszerveztünk online platformokra, így nagy valószínűséggel továbbra is otthonról dolgozunk majd. Nekünk szerencsénk van ebben a helyzetben, mert mindketten megtarthattuk a munkánkat. 

Számomra ez a pár hónap új felismeréseket hozott, azt, hogy változtatnunk kell, nem csak személyes, de globális szinten is azon, ahogy élünk, ahogy dolgozunk, ahogy fel- és kihasználjuk a bolygót, ahogy önmagunkkal és egymással kapcsolatban vagyunk. Hatalmas és újító energiák vannak most jelen. Persze ahhoz, hogy javítsunk a dolgokon, először fel kell ismernünk azt, ami nem működik, a változás veszteséggel, fájdalommal jár – ez történik most Amerikában, a világban és a CoViD-19 is ezt a lehetőséget nyújtja számunkra.

Mintha csak a saját gondolataimat hallanám. Én Dunaszerdahelyen a családom közelében éltem meg ezt az időszakot. Voltak anyagi okai is annak, hogy úgy döntöttünk, áttesszük a bázisunkat otthonról haza, de bevallom nagyobb volt a lelki része a dolognak. Közel szerettünk volna lenni a családunkhoz. Te hogy vagy ezzel? A honvágy felütötte a fejét?

Persze, a honvágy pandémia nélkül is megjelenik. Nyáron készültünk volna haza, ez most már elmarad. Tizenhárom év után nekem London is otthon, persze másképp, mint Csallóköz, ahova a családom köt, a gyerekkori emlékek és a Dunát ölelő csodás természet Vajkán. A vajkai nyárnak hangulata van, erre nagyon vágytam idén is, most mégsem lesz része a nyarunknak. 

Fotó:  Archívum

Mesélj kérlek kicsit a munkádról.

Coaching mellett Anglia egyik vezető szisztematikus intézményében dolgozom, ahol a mentális egészségügyben dolgozóknak szervezünk tréningeket, workshopokat. Ezen kjvül széthullóban lévő családokat, párokat kötök össze családterapeutákkal. Egyrészt gyakran lelkileg megterhelő a munkám ezen része, egyes családoknak végtelenül szomorú történetük van, másrészt tudom, hogy célja és értelme van annak, amit csinálok. A coaching során pedig könnyedebb sztorikkal találkozom, teljesen más rezgésszintje van a munkám ezen részének. Kreatív női vállalkozóknak segítek újra felfedezni önmagukat, kilépni a túlterheltség ördögi köréből és egészséges határokat húzni nőként és üzletasszonyként is. 

Mit takar pontosan a coaching fogalma és kinek ajánlod? Akár Dunaszerdahelyről is kereshetnek?

A coaching önmagunk felfedezésének egy nagyszerű formája. Csodás lehetőség őszinte és feltáró beszélgetésekre, mely során felismerjük félelmeinket, kik is vagyunk és merre tartunk. Én konkrétan nőkkel dolgozom együtt, nagy hangsúlyt fektetve az egészséges határokra, a gondolkodásmódra és a harmóniát hozó szokások kialakítására. Ezen kívül szerepet kap a női mivoltunk is, hogyan tudjuk a női és férfi energiákat összhangba hozni, ezt a vállalkozásunk során autentikusan megvalósítani. Szinte csak online dolgoztam a CV19 előtt is, így a világ minden tájáról várok klienseket. A coachingot azoknak ajánlom, akik pozitív változást szeretnének teremteni az életükben és ezért hajlandóak is tenni. Energiát és időt igényel a fejlődés, de abszolút megéri ezt magunkba fektetni, hiszen csakis mi magunk tudjuk az életünket jobbá tenni.

A reggeli meditáción és jógán kívül miként lazítasz?

Amikor nem dolgozom, akkor olvasok, biciklizem, a férjemmel csinálunk valamit. A pandémia előtt péntek esténként énekelni jártam egy bisztróba. Nekem az igazi lazítás a csend, amiben a testem és a lelkem harmóniába kerül, megvárják egymást, ha az egyik vagy a másik túlságosan elszaladt, vagy lemaradt.

A párkapcsolatodra milyen hatással volt ez az időszak?

Még közelebb hozott minket egymáshoz, még türelmesebbek lettünk egymással. Mint ahogy már említettem, a férjem továbbra is járt munkába, így ez annyira nem változtatott a mindennapokon. Ami viszont újdonság volt a dinamikánkban, az abból fakadt, hogy ő is és én is olykor másképp éljük meg a karantént és annak hozadékait. Mivel én itthon vagyok már három hónapja, ő pedig ugyanúgy bejár, utazik, más a reakciónk a kormányrendeletekre, érzelmileg is másképp éljük meg. Természetesen mindketten odafigyelünk a higiéniára, de néha észreveszem, hogy el-elfelejt egyes ezzel kapcsolatod dolgokat. Neki most is természetes a városközpontban lenni, metrózni, engem ez a gondolat jelenleg szorongással tölt el. Mélypont az első hét végén volt, amikor rámtört egy enyhe pánikroham. Ez már évek óta nem történt meg. Túl sok volt a félelem, a bizonytalanság, az információ. Az idegrendszerem nem bírta olyan sebességgel ezt feldolgozni, mint ahogy az áradt felém. Nekem a karantén ideje alatt (is) nagy segítséget jelent a terapeutám Ágh Dávid, aki abban is segít, hogy folyamatosan fejlődjek mint coach.