Ott trónol a tavasz
Vannak növények, fák, virágok, cserjék, amelyek sok-sok éve hozzátartoznak tájainkhoz, mindennapi életünkhöz, szeretjük őket. Persze vannak köztük invazív fajok, amelyeket kiirtásra, ritkításra javasolnak, például ilyen az akác, amelyről a következőket olvashatjuk: „Faállománya sok helyen a helyi erdők helyét átveszi, ezért a védett területeken a szakemberek az akác irtásával védekeznek ellene. Magyarországon 2009. január 1. óta hivatalosan is invazív faj.” Sokan „inváziós hungarikumnak” nevezik, amely hozzátartozik tájainkhoz…
A méhészek szívének persze kedves az akác, amelynek virágaiból a dolgos méhek remek mézet varázsolnak, de a mindenkori szerelmesek is szerettek, szeretnek az édes illatú akácosban sétálni. Az akác „Észak-Amerika keleti felén őshonos faj. Napjainkban világszerte az egyik leggyakrabban termesztett lombos fafajként tartják számon. Európán belül elsőként Franciaországba került be, ahol az 1600-as évek elején dísznövényként ültették.
Hazánkban az 1710-es évek óta van jelen, kezdetben parkfaként és utak mellé telepítették, 1750-től erdészeti alkalmazására is sor került. Miután telepítése sikeresnek bizonyult, számos helyre ültették a futóhomok megkötése céljából. A második világháború után az országfásítás egyik meghatározó fajává vált” – olvashatjuk róla, de ha nem is invazív fajként tartjuk számon, de számos más, immáron „hazai” növényt is „kintről”, a világ más tájairól hoztak be Európába, a Kárpát-medencébe. Hosszú lenne a sor, ha mindegyik „történetét” felelevenítenénk. Egynél azonban álljunk meg, mert most hirtelen meglepett.
Miről is van szó voltaképpen? Egy kis, ha úgy tetszik semmiségről, az élet aprónyi csodájáról.
1900. szeptember 27-én írta Ady Endre egyik cikkében:
De honnan is került hozzánk az orgona?
Az orgona számos helyen elterjedt Ázsiától Kelet-Európáig. Sokféle van, az emberek szívesen ültetik díszcserjeként, pedig általában csak egyszer virágzik évente, de bokra, fája, levele tetszetős, ezért hagyják lombosodni. Alakítani is lehet, sőt, jót tesz neki a metszés, mert így tavasszal sok virágot bont. Édes illatával mindenkit elbűvöl. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy télen épp nem dísze a kerteknek.
Az orgona az ókori görög mitológiában is megjelenik. Pan, a kecskelábú isten szerelmes lett egy Szürinksz (Syringa) nevű nimfába, aki nem viszonozta a szerelmét. Egy nap, egy hatalmas erdőn keresztül üldözte a nimfát, aki az utoléréstől való félelmében nádcserjévé változtatta magát, hogy elrejtőzzön. Pan legnagyobb meglepetésére nem találta Syringát, de a cserjét mégis felfedezte. Mivel a nádcserje üreges szárakból áll, levágta a nádat, összeillesztette őket és létrehozta az első pánsípot. Állítólag innen ered az orgona (latin neve Syringa) elnevezése is, ami csövet, sípot jelent. A Virágnyelven szólva netes portálról megtudtam azt is, hogyan lett tájainkon orgona e kedves növény neve.
A földrajzi felfedezések korában az ismeretlen növények utáni kutatás is elindult. Az 1550-es években egy orvos és botanikus ösztönzésére az akkori Habsburg uralkodó arra utasította törökországi követét, hogy különleges növényeket szerezzen be. Ő aztán orgonatöveket hozott és bécsi kertjében ültette el őket, amelyek 1589 májusában virágoztak először. Azt is kevesen tudják, hogy az orgonavirágnak szimbolikája, egyfajta üzenete van, s a színe is sokat mondó. A fehér virága a gyermekkori tisztaságot és ártatlanságot jelképezi.
Tájainkon sokféle orgona terjedt el, a legismertebb a közönséges orgona. S itt térek rá arra a néhány mondatra, amely a szösszenetem elejére került Ady-idézethez kapcsolódik. Szüleim kertjében kétféle orgona van. Az egyik amolyan „póri”, mindennapos. Ő a közönséges orgona. A másik, a szebbik, különleges, telt virágú, ő a Moszkva szépe. Mindkettő fehér. A „közönséges” – nyilván ő is olvasta Ady írását – , úgy döntött, újra virágot bont, október végén. Mint ahogy a költő írja, „a virágok nem olyan teljesek, mint a tavasziak, de elég szépek”. A fának levele alig van, de a kopasz, vézna ágak között ott trónol a „tavasz”. Vajh tudta-e Ady 1900-ban, hogy ennek bizonyára a klímaváltozás lehet az oka, és tudta-e ugyanezt a közönséges orgona, amikor virágba borult? Nem hinném, de 2024-re már biztosan felvilágosították.
