Őshüllő vagy turistacsalogató legenda?
A Loch Ness-i szörny, vagy ahogy a helyiek családiasan hívják, „Nessie” Skócia második legnagyobb tavának állítólagos lakója, a rejtélyes legendás lények talán legismertebbike. Bár a „szörny” legendája mintegy másfél ezer évre nyúlik vissza, „sikertörténete” igazából a huszadik században kezdődött, amikor az – állítólagosan a lényt ábrázoló – első fényképek révén világszerte ismertté vált. Azóta gyakorlatilag folyamatos a vita arról, hogy vajon mi is Nessie, egy saját korát túlélt őshüllő, egy rossz látásviszonyok és érzéki csalódás szülte legenda, vagy egyszerűen csak egy jó bevételt biztosító turistacsalogató mese?
Az első írásos beszámoló 565-ből származik a tóban élő szörnyről. Szent Adomnán arról ír a Szent Kolumba élete című művében, hogy Szent Kolumba apát imájának hatalmával űzte el az állítólag emberhússal is táplálkozó víziszörnyet. A lényt a későbbi korokban többször is látni vélték, a huszadik századot leszámítva a leggyakrabban a viktoriánus időkben. A múlt század elején a leghitelesebbnek tartott leírások egy skót természettudóstól, bizonyos Gavin Maxvelltől származnak, aki önkéntes száműzetésben töltött huzamosabb időt a tó környékén.
A „szörny” észlelések első kutatója, Rupert Gould hadnagy 42 megfigyelést írt le az 1923 és 1933 közötti időszakból, a világhírnevet mégis az az 1933 májusában leírt megfigyelés hozta el Nessie-nek, ami George Spicer és felesége megfigyeléséhez fűződik.
A tó környékén sétálva egy hosszú nyakú lényt láttak kimászni a tóból és átballagni az úton, nem messze az autójuktól. Az eset nagy médiafigyelmet kapott, világszenzáció lett és hozzájárult a tónál végzett megfigyelések megsokszorozódásához.
Az állítólagos Loch Ness-i szörnyről az első felvételt 1933-ban Hugh Gray készítette a tó keleti partján, de mégsem ez a viszonylag elmosódott fénykép lett Nessie leghíresebb portréja, hanem egy 1934-es keltezésű felvétel, amelyen egy vízből kiemelkedő hosszú nyakú lény látszik felsejleni. A képet Robert Kenneth Wilson sebészorvos készítette, s a Loch Ness-i szörny mindmáig legismertebb ábrázolásának számít, holott 1994-ben kiderítették róla, hogy hamisítvány.
A megfigyelések a következő évtizedekben is folytatódtak, és a modernebb technológiáknak köszönhetően több „eredményt” is hoztak. 1954-ben például egy Rival nevű halászhajó legénysége számolt be arról, hogy halradarjuk másfél száz méteres mélységben észlelt egy nagy méretű mozgó tárgyat, amiről nem tudták eldönteni, hogy mi az. A huszadik század hatvanas éveiben már állítólag a „szörnyet” ábrázoló videófelvételek is készültek, legalább kettőről azt állítják, hogy hiteles lehet. Az egyiket 1960. április 23-án Tim Dinsdale készítette a Foyers folyó torkolatánál. Ezen egy vízben úszó púphoz hasonlító valami látható, amely kifelé haladva a kamera látóteréből alámerül. A másikat az 1967-es Loch Ness expedíció során készítette Richard Raynor, s a jó minőségű felvételen feltételezhetően egy állat látható, ahogy lebeg a hullámon, majd később alámerül.
A Nessie-jelenség valószínűleg a hatvanas-hetvenes években kapta a legnagyobb figyelmet, amit az is bizonyít, hogy ezekben az években legalább hat komoly, részben felsőoktatási intézmények által jegyzett expedíciót is indítottak a „szörny” felkutatására több-kevesebb sikerrel.
1962 és 1972 között még egy Loch Ness kutató iroda is működött, sőt 1979-ben még a brit kormány is „beszállt” a legenda felkutatásába, azt tervezve, hogy idomított delfineket vetnek be a lény felkutatására, de erre végül nem került sor.
A Loch Ness-i szörny persze az utóbbi néhány évtizedben sem adott okot a csalódásra és számos alkalommal „láttatta magát.” Ezekben az években legtöbbször, szám szerint nyolc alkalommal 2017-ben látták az állítólagos lényt. Az egyik legrészletesebben leírt eset 1993-ban történt, amikor egy Invernessből származó párnak mintegy tíz percen keresztül mutatta magát Nessie. A megfigyelés szerint egy barna színű, zsiráfnyakú, körülbelül 12 méter hosszú lény, amely úszkált a tavon, így a pár le is fényképezte. Csakhogy a Nessie-ről készült többi fotóhoz hasonlóan ennek a felvételnek a minősége is inkább kérdéseket vet fel, mintsem válaszokat ad.
A Loch Ness-i szörnyet látott vagy látni vélt személyek rendszerint egy sötét, hosszú nyakú, időnként púposnak tetsző, úszó, de végtagokkal is rendelkező lényként írják le, amelynek hosszát 5 és 12 méter közöttire becsülik. A megfigyelések nagy hányadára a nyári hónapokban, jelentős részt folyók torkolatánál került sor. Bár mára számos fénykép és videófelvétel is létezik ezekről a megfigyelésekről, egyikük minősége sem olyan, hogy bizonyítékként szolgálhatna a lény létezését illetően.
Mint minden rejtélyes jelenség kapcsán, így a Nessie megfigyelésekre is számos feltevés született. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk annak lehetőségét, hogy a Loch Ness-i szörny valóban egy, a kelta mitológiában leírt víziszellem megtestesülése lenne, akkor talán a legnépszerűbb magyarázat az az elmélet, amely szerint Nessie egy saját korát valamiféleképpen túlélt ősi tengeri hüllő, például a több, mint hatvanmillió éve kihalt plezioszaurusznak egy vagy több példánya lehet.
Ezt az elméletet tudományos szempontból aligha lehet alátámasztani, mert szinte elképzelhetetlen, hogy egy faj elszigetelve megmaradjon ennyi évig. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott megállapítás szerint a tóban fellelhető halpopuláció egyszerűen nem lenne elegendő egy leírt méretű lény táplálékigényének kielégítésére.
Egy másik elmélet szerint a megfigyelt lény egy óriásharcsa is lehetne, ez a felvetés viszont ellentétes a lény leírt nagyságával és azzal is, hogy volt eset, amikor a parton látták. Más elméletek szerint a megfigyeléseknek inkább vízbe került farönkök vagy hasonló tárgyak adhattak alapot. Nessie létére vagy nem létére tehát cáfolhatatlan bizonyíték nincs, az azonban szinte biztos, hogy legendája a továbbiakban is foglalkoztatni fogja az embereket és nem utolsósorban a helyieket. A turistacsalogató Nessie évi 50 millió euró körüli összeggel gazdagítja Skóciát.
Megjelent a Magyar7 2025/34. számában.
