Orientalisztikus ízjegyek Budapesten
Anno megadatott nekem, hogy járhattam a Közel-Keleten. Teljesen más kultúrkör az övéké, de mégis, van egyfajta vonzódás feléjük, még akkor is, ha tudom, én speciel hosszútávon egyik országukban sem tudnék élni. Az embert mindig vonzotta a napfénytől átitatott mesés Kelet. A kultúrájukkal, vallásukkal, történelmükkel foglalkozó területet szimplán orientalisztikának hívják. Ezen írásom tartalmában igyekezni fogom belecsempészni az oszmán félhold fakó fényét és a libanoni konyha kulináris élvezeteit.
Nem szükséges rögtön kirepülni a forrongó közel-keleti régióba ahhoz, hogy rögtön magunkba pakoljuk a kulturális gyönyöreit. Félő, kultúrsokk lenne ebből, így javaslom, apránként adagoljuk ezeket magunkba. A magyar főváros tökéletes terep, ha éppen orientalisztikára szeretnénk jegyet váltani. Az oszmán hódoltságnak százötven éve alatt akadt bőven lehetősége, hogy itt hagyja lenyomatát. Az arab gasztronómia repertoárjából pedig szinte minden náció képviselteti magát. Rajtunk múlik, miképpen pakoljuk tele bendőnket.
Lábtangózzunk fel a tikkasztó hőségben a fővárosunk budai oldalán található Gül Baba türbéjéhez, és oltsuk kultúrszomjunkat első körben nála. Az oszmán hódoltság korának egyik legjelentősebb és legépebben fennmaradt emléke az anyaországunk mai területén.
Szükségesnek éreztem eladni a helyszínt a páromnak, mert ő nem az a lépcsőzős fajta. Nyilván én tudtam mire vállalkozom, jártam már ott, biztos voltam abban, neki szintén tetszeni fog. A történelmi helyszín központi eleme a türbe, ami mohamedán síremlék, nyolcszögletű alaprajzú, kupolával fedett épület. Körülötte temető is volt, de mára maga a mauzóleum maradt fenn. A környező teraszok és a rózsás kertek pompásan színesítik a műemlék auráját. Nevét Gül Baba után kapta, aki a bektasi dervisrend tagjaként szerzett magának hírnevet. A hagyomány szerint az 1541-es budai bevonuláskor érkezett a török sereggel, ám röviddel később egy vallási szertartás közben meghalt. A “rózsa apó” nevet onnan kapta, hogy mindig rózsát hordott turbánján, de a név szimbolikus jelentést is hordoz: a rózsa az iszlám misztikában a szépség és a hit jelképe.
A muszlim közösség számára szakrális - és zarándokhely, de ne számítsunk a türbénél nettó invázióra. A helyiek rendszerint látogatják, mert kellemes nyugodtságot sugároz és a kilátás sem csúnya itt. Innen a Rózsadombról lefelé sétálva másik oszmán kori emlékben akadhatunk meg. Még mindig Budán grasszálunk és koptassuk a flasztert, majd szembe jön velünk a Király fürdő, amely már a 16. századtól ékesíti a környéket. Ráférne jókora ráncfelvarrás, ez végett csukva van, legfeljebb vezetett bejáráson nyerhetünk betekintést a nyolcszögletű, kupolával fedett medencetérbe.
A fürdő egyedisége, nem közvetlenül a forrásnál épült, hanem távolabb, a Várnegyed közelében. A termálvizet fa vezetékekkel szállították ide a Lukács-fürdő forrásaiból. Ennek oka, a törökök szerettek volna olyan fürdőt, melyet tudnak használni ostrom vagy hadi esemény esetén. Ha utálatos szeretnék lenni, azt mondanám, a törökök tanították meg a magyarokat fürdeni. Bizony, a fürdőkultúrát a törökök terjesztették el, ami aztán úgy terjedt el, mint nemi betegség a háremben.
Ennyi kulturális impulzus után szerintem a kultúrszomj kis időre csillapítva lett. Idejét érzem, lakmározzunk egy kiadósat. Budáról ki, avagy Pestre be, onnan pedig egyenesen az Andrássy út felé vegyük az irányt. Libanoni-szír gasztronómiai finomságokat javaslok az olvasónak. Higgyék el, nem árulok ezzel zsákbamacskát.
Még tavaly a ciprusi Larnakán adódott lehetőségünk kipróbálni a libanoni konyhát. Ott eldöntöttük, ha úgy adódik, akkor Budapesten keresünk egyet és folytatjuk a kajálást. Nyilván fővárosunkban akad pár ilyen étterem, de az Andrássy úton található Zenobia nevet viselő étteremmel nem lehet mellényúlni. A patinás történelmi környezet fuzionált az arab konyha szeletével. Bőséges, minőségi adagok, fancy miliő vár téged ott, nekünk abszolút elnyerte tetszésünket.
Csak remélni tudom, a tisztelt olvasónak sikerült felcsillantani a szemét egy kellemes fővárosi orientalisztikus ízjegyekkel megspékelt programra. Innen aztán lehet a határ a csillagos ég, mondjuk izgalmas túra valahol a belső anatóliai vagy libanoni berkekben, de az már legyen a jövő zenéje.
