2022. június 28., 10:14

Öltözzenek melegen a vagonba: a képmutató hatalom és a kitelepítések

A munkaadó egyetért vele, hogy az orvosi lelet alapján mezőgazdasági munkákra képtelen Kajtár József hazatelepüljön. Családtagjait, Kajtár Józsefet és Kajtár Bélát megtartja. A munkaadó kártérítést nem kér.

+2 kép a galériában

Fotó: Wikipedia

Ez nem egy részlet Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című rabszolgaregényből, hanem a Prágai Járási Munkavédelmi Hivatal „felszabadító levele”, melynek alapján az 1898-as születésű Kajtár József, felesége, Borbála és három gyermekük, János, Ilona és Borbála hazaköltözhetett az akkor Párkányi, most Komáromi járáshoz tartozó Bátorkeszi községbe, ahonnan 1947-ben deportálták őket.

Az 1935-ben született Kajtár Jánossal a MAGYAR7 idei, 16. számában elevenítettük fel a deportálást, csehországi tartózkodásukat és viszontagságos hazautazásukat. Bár a deportálások óta hét és fél évtized telt el, úgy tűnik, a történteket az idős férfi lelkében nem sikerült maradéktalanul lezárni.

A bűnös nemzet?

2022. április 26., 08:00

Csak azért, mert magyarok voltunk...

A Csehországba deportált felvidéki magyaroknak paradox módon a kommunista államfordulat hozta meg a szabadságot.

Lánya, Bencsik Henrietta lapunknak elmondta, otthon a témát édesapja ritkán vette elő, csak alkalmanként beszélt róla. Az interjút követően azonban idővel számos emléke visszatért. Illetve megtalálták a kitelepítéssel kapcsolatos dokumentumokat, melyeket a család megőrzött.

Fotó: Családi archívum

Amíg otthon laktam, ezekkel a dokumentumokkal nem találkoztam. Valószínű, hogy ezek édesapám valamelyik bátyjánál lapultak, és a haláluk után hozta el azokat

– mondta. Mivel Kajtár János még életében szeretne találkozni „gazdájuk” leszármazottaival, akikkel gyermekként jó kapcsolatot alakított ki, e sorok írója, és a család is nyomozásba kezdett. Milíčov környékén kerestünk Rach nevű személyeket, illetve Kajtár János lánya a lakosság-nyilvántartónál is próbálkozott.

A dokumentumok előkerülése után kiderült, rossz nyomon indultunk, a gazdát ugyanis Hrachnak hívták, nem Rachnak. A keresztnév sem stimmelt, Jaroslav a fia volt, az apát Josefnek hívták. Így, az új ismeretek birtokában Bencsik Henrietta újfent a lakosság-nyilvántartóhoz fordult, illetve a Csehországba elszármazott bátorkesziek egy csoportja is bekapcsolódott a keresésbe. Ennek során a modern technika is segítségünkre volt. 1947-ben Milíčov egy major volt, mára azonban Prága külső agglomerációs gyűrűjébe került.

Az egykori mezőgazdasági területek beépültek, de a major fő- és melléképületei mai is állnak, köztük az is, amelyben a Kajtár család kényszerű csehországi tartózkodását töltötte. Ezeket Kajtár János a Google utcakép-szolgáltatása alapján felismerte. A keresés folytatódik.

Bizonyosan sokunk rokonságában, környezetében vannak olyan emberek, akiket deportáltak. Az idő nem dolgozik nekünk. Csak rajtunk múlik, hogy engedjük-e félmúltunk e sötét korszakát elsüllyedni.

A dokumentumokat a család engedélyével közöljük.

Lapajánló