Ohrid, ahol a tó visszanéz rád
Ha azt írtam előző írásomban, jó pár köb víz lefolyt a montenegrói Zetán, amióta a derék crnagorácok földjén jártunk, akkor mit mondjanak a szerencsétlen macedónok. Idén lesz nyolc éve, mikor utoljára jártunk náluk. Azóta az ország nevén is csináltak kisebb módosítást, de ezt ne zavarjon meg senkit. Természeti és épített látnivalóit ezt cseppet sem dühítette, láttak ők már a történelem folyamán több országhatár meghúzását, népek jövését-menését.
Ha ezen látnivalók közül, ha egyet is kiemelhetnék, akkor a választásom abszolúte a csodálatos Ohrid lenne. Eme topkategóriás balkáni helyszín nem tegnap óta van a térképen. Egykor az ortodox kereszténység egyik legfontosabb központja volt - “annyi templom van a városban, hogy állítólag minden év napjára jutott egy”. Ez persze túlzás, de a balkániak imádják a legendákat. A híres Szent Naum kolostor vagy a hegyoldalra ragasztott Szent János templom nemcsak építészetileg pazar, de spirituálisan is egészen más dimenzióba emel, még ha nem is vagy vallásos.
Természetesen itt van a fenséges tava. Ohrid egy pazar tó szélén székel és számolja az időt. Ha ránézel a tóra és ezt tedd meg majd a Szent János templom Kaneónál (az a kis sziklára épült templom, amit mindenki lefotóz és te is lefogod), akkor bizony érezni fogod az időtlenséget, hogy emberként tényleg porszem vagy az idő vaskerekén. Bezzeg a tó, ő már több mint kétmillió éves és ezt valahogy érezni lehet rajta. A víz tükörsima mozdulatlanságában van valami súlyos nyugalom, ami nem az adott évszak lustaságából fakad, hanem abból, ez a tó bizony mindent látott. A víz tisztasága egészen megdöbbentő. Vannak helyek, ahol akár húsz méter mélyre is lelátni. A sekély részeken szinte szikrázik a kavicsos aljzat és olyan színei vannak - türkiz, mélyzöld, kékesszürke - amiket az ember legfeljebb tengerpartokon láthat.
Ohrid városi magja és azon belül a régi bazársora kész időcsapda. Nem az a turista gyalázó, műanyag vackos fajta. Mi annó októberi hónapban jártunk ott, ekkora már szellősebb a hely, de azt mondják, nyár közepén a legtöbb itt az ember, de még így is élhetőbb, mint mondjuk Santorini vagy éppen Dubrovnik. A szűk utcácskák, a fűszeres ajvárillat benne a macedón konyha minden grillezett, shopszkás és rakijás bájával elringatnak téged az igazi balkáni dolce vitába. Ha van nálad elég lóvé, akkor szerezz be párat az ohridi gyöngyökből. Nem olcsó szuvenír, de legalább nem gagyi bazári bizsut sóznak rád.
Ha az időd kiadja, akkor hajózz vagy gurulj le négykerekű brutáliáddal a tó déli csücskébe, ahol a Szent Naum kolostor bújik meg. Amennyiben erős hangszállal rendelkezel, átkiabálhatsz az albánokhoz, mivel itt húzódik a jelenlegi macedón-albán határ.
Ohridban és környéken az a jó, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Nincs benne máz, meg csicsa. Oké, ha nyáron jutsz el oda, akkor pofán csaphat a papucs turisták látványa, de ez nem Ohrid hibája. Mindenkori kisugárzása adja magát és tényleg rajtad múlik, mi mindent fogsz meglátni ott, legyen szó a tó tükrének vagy éppen az albán hegyek mögé lebukó napocska bámulásáról. Emberléptékű és balkáni, ez Ohrid. Nos, tessék repjegyet venni és szállást foglalni, indulhat a macedón móka.
