Nyári hűsölés a Plitvicei-tavak közreműködésével
Elnézve az idei júliusi hónapot, jól kibabrált velünk a nyár. Bezzeg két éve ilyenkor majdnem hőgutát kaptam, nyilván nem itt, hanem délebbre, a mindig frankó Balkánon. Egy bosnyák-dalmát roadshow keretén belül igyekeztünk víz mellett maradni. Természetesen volt tengerben pancsolás, ettől függetlenül magas elvárásokat toltunk a Plitvicei-tavak képébe. Azt mondják, aki egyszer ellátogat ide, annak örökre belevésődik emlékezetébe a türkizkék tavak, zuhogó vízesések és érintetlen erdők varázslatos harmóniája. Mi is ilyen impulzusokra készültünk, de végül más sztori maradt meg bennünk.
A Nemzeti Park, amely 1949 óta élvez védettséget, az UNESCO világörökség része. A tizenhat tóból álló tórendszer lépcsőzetesen kapcsolódik össze, a víz pedig vízeséseken keresztül zúdul le egyikből a másikba. A mészkőből és dolomitból álló karsztos terület sajátos vízformáló ereje miatt a tavak állandóan változnak - nőnek, átalakulnak, új vízesések születnek. Ez a dinamizmus teszi a Plitvicei-tavakat igazán különlegessé. A park jól kiépített túraútvonalain keresztül akár egész napot eltölthetünk. Négy útvonal közül lehet választani és rajtunk múlik, melyiket vállaljuk be.
Mi a belépőket online formában vettük meg és ezt ajánljuk mindenkinek. Végül délutáni időpontra kaptunk jegyet, ami kizárta azt a helyzetet, hogy a leghosszabb útvonalat toljuk le, de legalább a középsőre még jók voltunk. Szépen, komótosan leabszolváltuk a túra nagy részét, miközben a papucsos turisták és a nyugdíj társadalom tagjait előztük. Sőt még hajókázásra is lehetőségünk adódott. Mivel masszív kánikula idején voltunk ott, sajnos az ikonikus vízesései szinte csurdogáltak ahhoz képest, amit képeken mi láttunk. Eltekintve ettől az itteni genius loci hozta a kötelezőt. Napsütésben a víz szinte világított, és a tavak színei az élénk zöldtől az áttetsző kékik terjedtek.
Írhatnám azt, ennyi látványvilág elég mára, de a showt végül nem Plitvice természeti bája adta meg nekünk, hanem mókás emberi faktor. A szenzációs miliő közepette azért figyeltük a népet is. Már a túra vége felé járva, két bombasztikus csaj jött velünk szembe. Én figyelve merre lépek, az egyiknek először jól megbámultam lábfejét, majd szememmel levizsgáztattam. Az előttem bóklászó túratársam is aktívan szemezett velük, csak ő mindezt hátrafelé nézve, jókat mosolyogva közben. A haverom vigyorát soha nem felejtem el, de mire észhez kapott, már arccal belecsapódva hűtötte le magát a tó vizében. Hárman kellettünk hozzá, hogy kihúzzuk a smaragdzöld színben pompázó tóból. Igazat megvallva, az elején megijedtünk, akkorát csattant a vízbe, azt hittük ebből bizony nagy baj lesz. Hirtelen ijedségből aztán kacagás lett a vége, mert hát az ember nem él át ilyen pillanatokat minden nap. A jól megnézett lányok szintén jót derültek ezen.
Már ezért az élményért érdemes volt jegyet váltani, de nyilván közülünk egyikünk sem készült pancsolni Plitvicén, hiszen amúgy tilos. Természetesen az efféle szituációra még a park írott szabályzata sem tud mit kezdeni. Reméljük ezzel nem teremtettünk precedenst, azaz a női tömör gyönyör látványára hűsölj finoman a tavak világában.
Ha a Balkánon vizitálsz és természeti csodákra vágysz, akkor a Plitvicei-tavakat tüstént vedd fel a listádra. Persze nem azért, mert én osztom itt az észt, hanem mert tényleg megéri a pénzét. Világvége nyugalomra azért ne számíts, mert főszezonban tömeg könnyen lehet, de ne búsulj, jó nagy területről van szó, mindenki bőven elfér majd rajta. Szóval nem marad más hátra: túracipőt fel, szendvicset be a hátizsákba és irány Plitvice.
