2020. január 4., 20:00

Nomen est omen

A szülőknek általában igazi fejtörést okoz, milyen nevet adjanak gyermekeiknek: komoly jelentéssel bírót, vagy indentitást sugallót, esetleg ismert emberek neveit?  De kiről szól valójában a névadás? A szülőről, a gyerekről, vagy arról, akiről a gyerek a nevét kapja?

 

Dr. Raátz Judit, a MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa ezzel kapcsolatosan érdekes tényeket árult el a minap a Vendég a háznál c. műsorban. Íme:

Az ember, amióta csak létezik, jellemzően mindent elnevez. Nem jelentettek ez alól kivételt az újszülött babák sem. Őseink először ún. tejneveket adtak csemetéiknek, amelyek valójában „óvónevek „voltak, pl. Nemél, Halál stb. A 7-10 éves kor körüli gyerekeket már  személyre szabottan, tulajdonságaik alapján próbálták megnevezni. Ezekből alakultak ki idővel a családnevek, pl. Fehér, Fekete, Vörös, Balog, Csorba…

Évszázadokon át az embereknek csupán egy nevük volt, ezzel jelölték meg őket. Ám a XIII. században megtartott budai zsinat azt a döntést hozta, hogy csak a pap adhat nevet a megszületett apróságoknak, ekkortól datálódik az egyházi nevek megjelenése a névadásban. Ezek egyrészt a Bibliából származó nevek, másrészt szentek nevei voltak. Még a XVII. században is előfordult, hogy valakinek csak egy neve volt, a kételemű név kialakulásának elsősorban gazdasági okai voltak. Az kapott először két nevet, aki egy vagyonos ember javait megörökölte. Ha pl. egy településen sok volt a János, azt, akinek vagyona volt, meg kellett a többitől származás, lakhely, egy-egy jellemző tulajdonság vagy foglalkozás alapján különböztetniük.

A névadásnál két hagyomány dominált: egyrészt az  a gyerek, amely nemében is azonos szent névnapján született, általában annak nevét kapta. (Ezért volt sok Mária, mert neki évi 33 ünnepnapja van.) Ha viszont hiányzott a nembeli egyezés, akkor a születésnapjához közeli szent nevével ajándékozták meg. A másik hagyomány a névátörökítés volt. Még a múlt században is igaz volt az, hogy a kisfiúknak előszeretettel adták édesapjuk nevét,  míg a kislányok főleg a nagymama vagy a keresztanya nevét vitték tovább.

Érdekes: a XIV. századig nem volt gyakori a Mária név, mert nagyon tisztelték Szűz Máriát, ahogyan Európában még ma sem választják -- a spanyolok kivételével –  a kisfiúknak a Jézus nevet.

Elődeink még nem a névnapjukat, hanem a szentek ünnepnapjait ünnepelték. Ilyenkor mulatságokat tartottak, kiürítették a szente poharát, megsütötték a szente bélesét. Felköszöntötték a földesurat, aki megvendégelte a köszöntőket.

Hogyan választanak a mai szülők nevet gyermekeiknek?

A névadást az adott kor szellemisége jelentősen befolyásolja. A mai trend az, hogy a szülők igyekeznek egyedi nevet keresni gyerekeiknek. Sokan kérvényeznek a névkincsben még meg nem található neveket. Ahogyan csökken a születések száma, úgy nő a választható nevek mennyisége, ez ma már meghaladja 4000-et, és havonta bővül. Magyarországon az elfogadott nevek a Nyelvtudományi Intézet oldalán olvashatóak. Aki  egészen új név bejegyzését kéri, annak a Miniszterelnökség honlapján letölthető űrlapon kell azt kérvényeznie. Ezt a Miniszterelnökség továbbküldi a Nyelvtudományi Intézetnek, ahol az utónévbizottság  dönt bejegyezhetőségéről.

2019. január 1-jén a fiúknál a Bence és a Máté név bizonyult a legnépszerűbbnek, őket a  Dominik, a Marcell, a Levente, a Dániel, a Milán és a Dávid követte. Lányoknál a Hanna név választása a leggyakoribb, megelőzve a Zoé, az Anna, a Luca, a Léna, a Zsófia, a Boglárka, a Jázmin és a Lili neveket.

Nem ritkák manapság az extremitások sem, kérvényezték már a Vackor, a Királylány, a Szivárvány, a Szöcske felvételét is a névtárba. Ezekben az esetekben a szülők aligha gondolták végig, hogy ha gyerekük felnő,  az ilyen névválasztás roppant kényelmetlen lenne számára.         

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.