Nem volt hiábavaló
Kellemes meglepetésben volt részem a minap, amikor megszólalt a telefonom, és régi barátom, volt egyetemi évfolyamtársam Asbóth József, a Duna TV egykori bemondója köszöntött.
Felolvasta nekem Bartalos Tóth Iveta az Új Nő márciusi számában megjelent rövid nyilatkozatát arról, mit jelentettek számára középiskolai magyaróráim. Nagyon jóleső érzés járta át a szívemet, egyrészt azért is, hogy Asbóth József elismerő szavai által szerezhettem tudomást arról, nem volt hiábavaló a tanári tevékenykedésem, visszhangra talált.
Iveta már 16 éves korában elkötelezte magát az írásnak, emlékszem zsenge szárnypróbálkozásaira, írásaira.
Őszintén mondhatom, nagyon jó képességű osztályba járt, és nagy öröm volt számomra is, hogy taníthattam őt, őket. Bár egy tanárnak nem szabad kinyilvánítani megkülönböztető érzéseit, de kiváltképp szerettem őket, amit viszonoztak is. Sosem felejtem el, amikor megérezték magánéletem nehéz időszakát, egy osztályként közösséget alkotva, felállva vártak március 15-én és elénekelték a Csallóközi Himnuszt. Igazi meglepetés volt, mai napon is hálát érzek érte.
Felejthetetlen érzés volt, szép emlék maradt, mint amilyen kellemes meglepetés volt Bartalos Tóth Iveta visszalapozása magyaróráimra.
Büszke vagyok, hogy ilyen tehetséges, életében küzdelmet nyert magyar diákom volt. Gratulálok a tavalyi év sikert aratott Élet lejárt szavatossággal című elbeszéléskötetéhez. Azt kívánom, hogy volt középiskolám tanárai hasonló visszajelzéseket kapjanak munkájukért hosszú évek múltával is.
Molnár Ilona
