Nagyon nagy szükség van a szeretetre - ANKÉT
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2022-es esztendőt, és mit várnak a jövő évtől.
Ha a kérdés korábban érkezik, a válaszomban azt mérlegeltem volna, mit hagyott maga mögött a járvány; de azt, ami követte, a gazdasági válságot, az inflációt, a megnövekedett energiaárakat, még mindig nyögjük. Szlovákia kormánya számára ez túlságosan nagy falat volt, nem is bírt el vele, december 15-én megbukott.
Bár az év vége hektikusra sikeredett, mégis azt kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön megtalálnia a nyugalmat és a meghittséget a karácsonyi ünnepekre. Ne feledjük, ez az időszak elsősorban a családról, a szeretteinkről szól.
Találjunk időt a családi látogatásokra, a beszélgetésekre, az ölelésekre! Élvezzük az ajándékozás örömét, hogy feltöltődve, energiával telve vághassunk neki a 2023-as esztendőnek!
Mit remélek a 2023-as évtől? Ki remélne rosszat? Ki kívánna megpróbáltatást, világjárványt, tönkremenő üzleteket, széthulló családokat? Ki remélne háborút, menekülteket, elértéktelenedő értékeket, drasztikus áremelkedést? Ki remélte mindezeket 2021 decemberében? A 2022-es évre mégis ez volt jellemző.
Nehéz év volt? Mihez képest? Minden relatív. Kérdezzük csak a nagymamáinkat, nagyapáinkat, milyen volt a kitelepítés, a deportálás, milyen volt a szövetkezetesítés! Ennek fényében talán jobban értékelhetjük azt, amink van.
Amivel gazdagodtunk a 2022-es évben, amit magunkkal vihetünk 2023-ba is. Nem biztos, hogy megfogható, nem biztos, hogy számosítható.
Nagy László sorai mindig aktuálisak, de elmagányosodó, több területen elsötétedő, válaszokat nehezen találó korunkban ma az aktuálisnál is aktuálisabb: „Adjon az Isten… árva kezembe parolát, /lámpánkba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem,/ kérdésre választ Ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön,/ adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet…”. Azt remélem, hogy egyre többen megtanulunk kérni Attól, aki mindezt adhatja. 2023-ban is.
Nagy bánatom volt, hogy nem tudtam 2022-ben befejezni az új regényemet, de aztán a napokban mérlegre tettem az idei év termését, és rá kellett jönnöm, hogy nincs miért szégyenkeznem. Megjelent Az utolsó tartományúrig című könyvem harmadik kiadása javított szöveggel és új borítóval; nyolc év után felfrissítettem a Ragnarök című regényemet, ami szintén vadonatúj borítóval jelent meg az Athenaeum Kiadónál; végül pedig napvilágot látott az Ötvenezer lándzsa című könyvem második kiadása.
Májustól októberig tizenkét állomásos könyvturnét bonyolítottam le, és több száz olvasómmal találkoztam.
A HaddelHadd zenekarral egy két és fél éves munkát koronáztunk meg, amikor májusban stúdióba vonultunk, hogy elkészítsük a Hősök vagyunk című nagylemezt; ez szeptember óta CD-n, kazettán és egy csomó streaming-felületen elérhető. Közben adtunk öt telt házas vagy közel telt házas koncertet, az egyiket Budapesten, a P. Mobil előzenekaraként. Jövőre érkezik a Hősök vagyunk bakelitlemezen, és elkezdjük írni egy új album dalait is, úgyhogy már csak az új Anjouk-regény, a Dél pörölye hiányzik – de arra sem kell olyan nagyon sokat várni, 2023-ban érkezik.
Annak örülhetünk, hogy a Covid kifulladóban van, de ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az egészségügy helyzete siralmas. Én mindig azt mondom, csak az menjen orvosnak, aki ezt a munkát ingyen is végezné. Le kalappal azok előtt az orvosok előtt, akik a nehézségek és a Covid ellenére is mindent megtesznek a betegekért.
Tudom, hogy bonyolult a helyzet Ukrajna és Oroszország között, de egy dolog tény: nem az ukránok vonultak be Oroszországba. Ámosz Oz híres izraeli író mondta, hogy az olvasás elhanyagolása infantilizálja a társadalmat. Éppen ezért azt kívánom mindenkinek, hogy az ünnepek alatt üljön le és olvasson. És még valami!
Nagyon nagy szükség van a szeretetre, családi körben, barátok és ismerősök közt. Ha eltérő a véleményünk, akkor vitázzunk, de ne bántsuk egymást!
