Muszlimnak nevezzük, bosnyákként élnek
Most van az, hogy szükséges lesz jól megválogatni a szavakat és ezen írás terjedelmét, mert olyan témát fogunk most megkörnyékezni, ami máig a Balkán egyik tyúkszemének lehetne nevezni. Akár külön tanulmányt tudnánk ebből összerittyenteni eme közösség identitás struktúrájából, amely így is annyira kusza, hogy huszárvágással sem lehetne fellazítani. Elsődleges célom, az olvasót alap információkkal vértezzem fel, ami a bosnyák nemzetfogalom mibenlétét illeti. Nem lesz könnyű olvasmány a mostani, de hiszem azt, kellő szintre fogom felhozni érdeklődésüket, remélve, valamikor Boszniában kötnek ki, persze ha még létezni fog az ország, elnézve jelenkorunk geopolitikai helyzeteit.
A bevezetésből sejteni lehetett, a bosnyák nemzetfogalom speciális eset a Balkánon. A félszigeten található nemzeti identitások közül az egyik legösszetettebb és természetesen a legvitatottabb. Míg a legtöbb balkáni nemzetépítési projekt a 19. századi romantikus nacionalizmus jegyében született meg - hangsúlyozva a nyelvi, etnikai és vallási homogenitást -, addig a bosnyák identitás a kezdetektől fogva vallási alapú különállásra épült és a mai napig dinamikusan változó, hibrid konstrukciónak tekinthető.
A bosnyák nép történelmi értelemben a Balkán középső részén, főként Bosznia területén élő, muszlim vallású szlávok közösségét jelöli. A középkori boszniai királyság etnikai szempontból vegyes volt és a lakosság identitását sokkal inkább a vallási és helyi lojalitások, mintsem etnikai öntudat határozták meg.
Az Oszmán Birodalom idején jelentős számú lakos tért át az iszlámra, amely az évszázadok során egy külön réteg kialakulásához vezetett - ez a közösség lett később a modern értelemben vett bosnyák népcsoport magja. Végül az iszlám vallás nem pusztán hitrendszerként, hanem kulturális markerként működött. Bosnyák közösségekben a szellemi hovatartozás mellett a mindennapi gyakorlatok, szokások, nyelvhasználat és testkultúra hordozója lett. A ramadán, a mecset, a török eredetű kifejezések, a család és a nemi szerepek mind hozzájárultak ahhoz, ez a közösség egyfajta “kulturális másságként” éljen a keresztény többségű térségekben.
A 19. és 20. századi nemzetépítő folyamatok során a bosnyák identitás hosszú ideig alárendelt szerepben volt. A szerb és horvát nemzeti szemszögből a muszlim lakosságot gyakran saját “elhorvátosodott” vagy “elszerbesedett” részként kezelték, tagadva annak önálló nemzeti karakterét. A jugoszláv korszakban a boszniai muszlimok először, mint “muszlim nemzetiség” (Muslimani) jelennek meg, majd csak 1993-ban, a boszniai háború idején nyer hivatalos elismerést a “bosnyák” (Bošnjak) nemzetnév, ami a középkori elnevezést rehabilitálva igyekezett politikai és kulturális önállóságot biztosítani a közösségnek.
A modern bosnyák nemzetépítés fordulópontja az 1990-es évek eleje volt, különösen a boszniai háború (1992 - 1995) idején. Ezalatt a bosnyák identitás politikai dimenziója rendkívül felértékelődött: a háborús narratívák, etnikai tisztogatások, valamint a nemzetközi közösség felé történő önmeghatározás kényszere mind hozzájárultak egy erőteljesebb nemzeti öntudat megszilárdulásához. Fontos azonban kiemelni, a bosnyák nemzetfogalom nem kizárólag vallási alapon nyugszik, jóllehet az iszlám továbbra is központi eleme maradt. Igyekszik nyitni a szekuláris világ felé, ugyanakkor kulturálisan és történelmileg a kötődés továbbra is megmarad az iszlámhoz. Ez a kettősség különösen élesen jelenik meg a boszniai politikai diskurzusban, ahol a vallási és nemzeti értelmezések gyakran keverednek.
A nyelvi kérdés szintén árnyalja a bosnyák nemzetépítés sajátosságait. A bosnyák nyelvet - amely gyakorlatilag a szerb és horvát nyelv egy változata, de saját standardizációval és török, arab, perzsa eredetű jövevényszavak hangsúlyozásával - a bosnyák függetlenség szimbólumaként használják. A nyelvi különállás deklarálása nem pusztán nyelvészeti, hanem politikai aktus is, a bosnyák identitás elhatárolását szolgálja a szerbektől és horvátoktól.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a bosnyák identitás regionális és diaszpóra változatait sem. A Szandzsák régióban - a mai Szerbia és Montenegró határvidékén terül el - élő bosnyák közösségek sajátos identitáskezelést folytatnak. Bár történelmileg és vallásilag kötődnek Boszniához, gyakran ki vannak téve a többségi nemzetek asszimilációs nyomásának. Ennek ellenére a bosnyák öntudat itt is erősödött az elmúlt évtizedekben, részben a boszniai háború hatására.
A diaszpórában - különösen Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában - élő bosnyák közösségek körében az identitás gyakran a vallás, a nyelv, valamint a háborús emlékezet háromszögében formálódik. A háború után kivándorlók generációja kollektív trauma és erős nemzeti öntudat mentén őrzi a bosnyák identitást.
Az identitás sosem lezárt, végleges állapot, hanem folyamatosan újratárgyalt és újraértelmezett kulturális folyamat. Ezt a bosnyákok tudják a legjobban. Vallás, nyelv, trauma, földrajz - mind csak részletei egy sokkal mélyebb emberi küzdelemnek: annak, hogy megnevezzük önmagunkat a mások által ránk ragasztott nevek között. A bosnyákok története emlékeztető arra, a nemzet, mint fogalom, mindig több annál, mint amit a zászló vagy egy hivatalos nyelv képes kifejezni. Az identitás végső soron nem a térképeken, hanem az emberek testében, nyelvében, emlékezetében dől el, és ezt a Balkánon a lehető legjobban csinálják. Hiszen tudják ott is, mint mindig, Csak a Balkán!
