Mozgalmasan alakult a harmadik legnagyobb kisbolygó sorsa

A Pallas Athéné görög istennőről elnevezett égitestet – több, a 19. században felfedezett aszteroidához hasonlóan – először bolygónak hitték. Az idő és a technológiai fejlődés előrehaladtával később azonban a kisbolygók közé sorolták. Ma 512 km átlagos átmérőjével a Naprendszer harmadik legnagyobb aszteroidájaként ismert. A legnagyobb a Ceres, a sorban a második a Vesta és ők így hárman külön csoportot is alkotnak.

Az első két kisbolygót már felkereste űrszonda, a Pallast azonban még nem, aminek a pályája az oka, mivel síkja szokatlanul nagy szöget zár be a Föld pályasíkjával (ekliptika) – ez pedig nagyon megnehezítené egy űreszköz közelébe juttatását és leszállítását a felszínére.

A kisbolygóról készített új felvételek szerint a Pallas felszínének nagyon érdekes topográfiája heves, ütközésekkel tarkított múltra utal.

Mindkét féltekén számos nagy kráter található, amelyek golflabdára emlékeztető arculatot rajzolnak ki. A felszín két nagy, elkülönülő becsapódási medencéjét olyan ütközéssorozat hozhatta létre, amelynek bombázó „repeszei" egy nagyobb, korábban szétszakadt égitest törmelékdarabjai lehettek. A Pallas déli féltekéjén feltűnő fényes folt (jobb oldali kép) is nagyon hasonlít a Ceres sóban gazdag területeire.