Mit tud(ott) Magyarországról a CIA?
Vajon ki nyerte meg évtizedekkel ezelőtt a Ki tud többet a Szovjetunióról című vetélkedőt? A régi poén szerint ugye a CIA. Azt azonban elmondhatjuk, hogy ami Magyarországot illeti, már cseppet sem működött olyan acélosan az USA központi hírszerző ügynöksége, bár az is lehet, hogy az igazán bizalmas információkat a mai napig nem osztják meg az illetékesek a nyilvánossággal. Legalábbis ez derült ki abból a beszélgetéses prezentációból, amelyet Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese és Stephen Sholl, a MCC Nemzetközi Kommunikációs Igazgatóságának csoportvezetője részvételével tartottak meg a dunaszerdahelyi MCC képzési központjában a tegnapi nap folyamán.
Az előadás elején megtudhattuk, hogy Stephen Sholl az úgymond földi halandók számára is elérhető CIA online levéltárában kutatta a hidegháború idején Magyarországról készített fellelhető dokumentumokat, de természetesen a kutatások során egyéb forrásanyagból is merített. A MCC csoportvezetője elmondta, hogy bizonyos dokumentumokhoz hozzá lehet férni, de vannak olyan titkos információk is, amelyeket kitakartak a dokumentumokból illetve az online adatbázisba be sem kerültek. Hogy miért, azt nem tudhatjuk, csupán sejthetjük. Ami Európát illeti, a CIA-nek nincsenek olyan dokumentumai, amelyek teljesen lefednének egy adott kérdéskört. A CIA sok esetben el sem döntötte, hogy egy adott dokumentumnak van-e valós értéke vagy sem.
Felettébb érdekes, hogy a 40-es években a magyar kommunistákat a fasisztákhoz hasonlították.
Ezenkívül a CIA a magyar nép körében feljegyzett „anticsehszlovák” és „antiromán” magatartásformákat is. Az egyik jelentés a szovjet szatellitállamokat veszi górcső alá, és leírja, hogy az összes ország közül ideológiailag a magyarok állnak a legtávolabb a szovjet modelltől. A CIA értelmezésében például a magyarok „jobb keresztények”, mint az oroszok.
A magyar nacionalizmust és az 56-os forradalmat Máthé Áron szerint a Nyugat és az USA próbálta kihasználni annak érdekében, hogy elrettentő példaként demonstrálja a kommunizmust. Mivel a forradalom az USA és a nyugati blokk számára hirtelen jött, és Magyarország nyugatról katonailag hermetikusan teljesen zárt volt, továbbá Eisenhower félt az atomhámorú kirobbanásától, így nem történhetett meg az amerikai vagy a nyugati katonai beavatkozás Magyarország mellett.
Máthé szerint a magyarok voltak az egyetlenek, akik az állam szintjén a szovjet ideológiával szemben ellenálltak, azonban a földrajzi körülmények (sok síkság, kevés erdő) sem voltak ideálisak a gerillaharcokhoz. A 90-es évek óta az orosz levéltári adatokból tudjuk, hogy 680 ezer magyar egyén adatait rögzítették, s mennyien lehetnek azok, akikét nem illetve akik a Gulagon végezték. Ebből az következik, hogy a magyar férfiak rendkívül nagy részének közvetlen kapcsolata volt a szovjet erőszakkal, ami a nemzetben rejlő kollektív antikommunista tudatot táplálhatta.
A CIA eleinte a Kádár-rezsimről sem mondott jókat, azonban a hatvanas évek elején, a párt XX. kongresszusa után megváltozik ez a vélemény, mert Kádárt sikeres, pragmatikus reformerként próbálták beállítani. A blokkon belül is voltak különutasok, pl. Tito egy olyan nemzeti kommunizmust próbált felépíteni, amiből teljesen kizárta Moszkvát, Dubček regnálása alatt Csehszlovákia az ún, „emberarcú” szocializmust próbálta megvalósítani, Ceaușescu pedig még az USA-t is becsapta a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, hogy aztán egy kegyetlen, soviniszta, személyi kultuszba torkolló baloldali rezsimet építsen ki.
A 70-es évek közepén kevésbé utálták a kommunizmust a magyarok az amerikaiak szerint, derül ki a jelentésekből, persze ennek is volt ára, a hatalmas eladósodás. Akkor már a magyarokat pesszimistaként jellemezték nyugaton.
