Mit ajándékoztak az úri hölgyek karácsonyra?

A hölgyek karácsony és újév alkalmával kis emléktárgyakkal igyekeztek meglepni szeretteiket. A vagyonosabbak számára nyilván nem okozott különösebb gondot megvásárolni a boltokban és piacokon a kész termékeket, amelyeket aztán a hordárok haza is szállítottak. Ám a laposabb tárca nem nagyon kínált lehetőséget a nagy költekezésekre. A hölgyek ezért gyakran saját kezűleg készítették el otthon a karácsonyi ajándékokat.

A korabeli sajtóban több ötlettel is találkozunk azzal kapcsolatban, milyen apró ajándéktárggyal kedveskedhetünk szeretteinknek az ünnepek alatt, amelyeket kis kézügyességgel könnyedén elkészíthetünk.

Rögtön elsők között szerepel a tükör, amely egy hölgy toalett felszerelésének elengedhetetlen kelléke. A kisebb és nagyobb tükröket szívesen ajándékozták karácsonykor, sőt, a nagyobb darabok a szoba díszei is lehettek.

A kisebb fali tükröket otthon is el lehetett készíteni, és ez nem került nagy fáradságba. A tükröt egy egyszerű farámába helyezték, amelyet saját ízlésünk szerint díszítettek fel a hölgyek. A keret díszítéséhez fenyőtobozokat, makkokat, dió- vagy mogyoróhéjat, száraz ágakat használtak. Ugyancsak különböző szép mintákat is kirakhattak rá magvakból, babból, borsóból, illetve kukorica és rizsszemekből. Díszítésre felhasználhattak kagylókat, csigaházakat, érméket, kis babalakokat, avagy gyöngyöket is, amelyeket szintén a keretre ragasztottak. A végén az egészet arany vagy bronzfestékkel festették le. Hasonló módon fényképkereteket, vagy korsókat is művészi tárgyakká lehetett alakítani.

A régi időkben előszeretettel látogatták az emberek a színházakat. Az előadások során elengedhetetlen kelléknek számított az elegáns színházi látcső, amellyel akár a hátsó sorokból is kényelmesen láthatták a színdarabot. A látcső nemcsak egy eszköz volt, amely közelebb hozza a képet, hanem divatos kiegészítő is. Éppen ezért egykor ez is egy karácsonyi ajándéktippnek számított, hasonlóképpen ahogy az ehhez tartozó látcsőtartó is.

Az ügyes hölgyek akár saját kezűleg is elkészíthették a látcsőtartót, amihez kemény papír alap volt szükséges, avagy egy régi látcsőtok feneke. Azt behúzták selyemmel, varrtak rá egy széles brokát csíkot, és belsejébe kis selyem zacskót helyeztek. Majd egy színes szalagot is varrtak rá, amellyel be lehetett zárni a látcsőtartót és a karra akasztani.

A korabeli hölgyek közül nagyon sokan szerettek varrni vagy hímezni, így a tű és színes cérnák mellett fontos kelléknek számított a kézimunka olló is. Csodaszép ezüst és arany antik ollók és ollótokok maradtak fenn. Ollótokot azonban otthon is el lehetett készíteni. Ha marad egy kis darab bársony anyag, azt ráragasztották a kemény papírból kivágott ollótokra. A tok hátsó oldalára egy szalagot erősítettek, amely csokorra kötve akasztóként szolgált.

Az újságtartó is nagyon praktikus ajándéknak bizonyult abban az időben, amikor az újság az egyetlen információszolgáltatónak számított, mivel nem voltak televíziós csatornák, sem internet.

Újságtartót vékony deszkából készíthettek, amelyre virágokat, vagy más növényi díszítést festettek, esetleg bevonták mintás szövettel. Két szalagot erősítettek rá, amelyeket cifra részszögekkel rögzítettek. Ez tartotta az újságokat. Ugyancsak kis zsebek is kerülhettek rá a levelek számára.

A pipatartó is egy olyan kellék, amelyet ma már nem nagyon vásárolunk, holott régen praktikus ajándéknak számított. Elkészíthették a hölgyek otthon is keményen bélelt selyemszövetből, amelyre kis zsebeket varrtak a pipák számára. Oldalt ugyancsak került rá még egy kis zseb a gyufának. Majd egy kis szalagot varrtak rá, hogy a falra lehessen akasztani.

A régi időkben minden családban voltak bálozó lányok, nagynénik vagy rokonok, akik számára karácsony alkalmával kedves ajándéknak bizonyult egy szép cipőtáska. Ebben a rendkívül hasznos kiegészítőben a lányok és asszonyok a tánccipőjüket vihették magukkal. A bálokat ugyanis sok esetben a téli időszakokban rendezték, amikor az úton a kocsikban melegebb cipőt kellet viselni a hölgyeknek, hogy meg ne fázzanak. A cipőtáska elkészítése roppant egyszerű. Csak egy szép szövet kell hozzá, amelyet zsinórral szegtek be, és a zsinórból két erős fület készítettek a hordásra.  

„Eme egyszerű és gyors munkák, melyeket jóformán néhány óra alatt, kevés költséggel elő lehet állítani, mint gondoskodásunk és fáradozásunk tárgyai, az illetőknek, kiket megajándékozunk vele, mégis kedvesek” –  olvasható a Vasárnapi Újság 1890-es decemberi számába.

Forrás: Vasárnapi Újság (1890. december 21.)