Milyen néphagyományok kötődnek a zöldcsütörtökhöz?

A zöldcsütörtök eredete

• Jézus ezen a napon hívta össze tanítványait az utolsó vacsorára. A vacsorát követően kimentek az Olajfák hegyére – az egyik tanítvány: Júdás kivételével, aki 30 ezüstpénzért elárulta a Jézust kereső katonáknak, hogy hol találják meg őt. Az Olajfák hegyén a Gecsemáné kertben Jézus virrasztott, az apostolok pedig aludtak, amikor a katonák Jézust elfogták.
• A templomokban ezen a napon az oltárokat megfosztják díszeiktől és csak egyetlen gyertya maradhat égve. A harangok “Rómába mennek”, ezért nincs harangozás egészen szombat estig.
• Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangja: "a harangok Rómába mennek" -népies kifejezéssel: megsüketülnek. Legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra.
• A közismert szólásnak mondai eredete van. ^"Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba."
• A keresztény vallást követők ezen a héten szigorú böjtöt tartanak.

• a harangokat kereplőkkel helyettesítik, amelyek egyúttal a gonosz elűzésére is szolgálnak
• a nagytakarítást és mosást szerdán be kell fejezni, mert ahány csepp vizet kiöntenek csütörtökön, annyi bolha lesz a házban
• kincslátó hiedelem is kapcsolódik ehhez a naphoz
• zöld ételeket esznek friss zöld félékből  (feltehetően a 12. századig használt zöld miseruha vagy a vétkesek bűnbánata emlékére)

A nagycsütörtöki liturgikus oltárfosztás, nyitranagykéri nevén oltárrablás. Ekkor megfosztják az oltárt is a díszektől, és kioltják a gyertyákat  egy kivételével. Húsvétkor díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát.

A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történt, amelyet régen a gyermekek végeztek a harangozó irányításával. Kisebb csoportokba szerveződve felosztották egymás között a falut és kerepelve végigszaladtak az utcákon.  Ez egyszerre szertartás és játék a gyereknép számára. Szolgálatukért tojást kaptak. A kereplés szokásában a gonoszűző zaj keltés nyomait lehet felfedezni.

Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás, "annak emlékezetére, hogy a Krisztus megmosta a tizenkét tanítványok lábaikat". 

Ez a szertartás évszázadokon át szerepelt az egyházi rendben is. Általában magas rangú egyházi méltóságok, sőt királyok mosták meg ilyenkor tizenkét szegény sorsú ember, például koldus lábát, hogy Krisztus példáján alázatot tanuljanak. A Habsburg-uralkodók is elvégeztek, tizenkét szegény öregnek megmosták a lábát.  Érdekes változat, hogy Gyergyószentmiklóson a pap tizenkét gyermek lábát mossa és csókolja meg.

Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli kereszteknél imádkoztak.

A nagycsütörtöki virrasztás  nagypéntek hajnaláig tart. Egy másik  néphagyomány az apostolok aluszékonyságából ered  - nem virrasztottak Jézussal-: nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk. 

Általánosan ismert szólás: Verik, mint a Pilátust. A gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, na ez az irgalmatlan zaj a pilátusverés.

A legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a magukkal vitt Pilátust :a rosszat jelképező szalmabábut. Elégetése összefügg a téltemető hagyománnyal, ott is igyekeztek megszabadulni a régitől, rossztól. Sokszor egész éjjel  kinn voltak folyton táplálván a lángokat. Úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet.

Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust.

A palóc lányok kimentek a határba, ahol keresztjárást végeztek, majd „rózsavizet” vettek a környékbeli folyókból és nagypénteken abban mosakodtak meg. Nagy edényekkel vissza is tértek a patakhoz, hogy azoknak is vigyenek rózsavizet, akik otthon maradtak.

Ez a víz egészséget, szépséget biztosít.

Ekkor kell a férgeket kiűzni a házból.

A féregűzés szótlanul, olykor meztelenül történik, hogy a gonosz szellemet, amely a paradicsomi kígyó módjára csúszómászó férgekben lappang,  teljes bizonyossággal  el lehessen riasztani.  Néhol közben ezt mondják: Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!

Ez a mondás azt a hagyományt tükrözi, hogy nagypénteken a tűz Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt. Aki azonban vakmerőségében ezt megszegi és begyújt, megérdemli, hogy a férgek ellepjék.

Ezt nem tudni pontosan. Az elnevezés  talán a XIII. századik e napon használt, zöld színű miseruhára utal.  Mások szerint az elnevezés  a "Getsemáni  kerttől származott. melyben a mi váltságunk zöldülni és csírázni kezdett"A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. A csirkék ételébe is vagdalt csalánt kevertek.

Néhol a szombati feltámadásig  igen szigorú böjtöt tartottak. A háztartásokban eloltották a tüzet és az ünnep beköszöntéig csak hideg ételeket fogyasztottak.

Ezeket a hagyományokat tartják is Székelyföldön.