Milyen bajokat gyógyítanak őssejtekkel?
Az őssejtek klinikai alkalmazásáról egyre többet hallani. Az efféle kezelések nemegyszer azért jelennek meg a hírekben, mert a kapcsolódó, kétes hátterű magánklinika vezetőit, kuruzslóit letartóztatták. Az őssejtek átültetése azonban a mai orvoslásban tényleges, fontos szereppel bír. Most ezt igyekszem tisztázni.
A mindennapi orvostudományban őssejtek átültetése alatt a csontvelői eredetű őssejtek átültetését értjük. Erre akkor van szükség, ha az illető meglévő csontvelői őssejtjei megbetegszenek, megzavarodnak. Ezek a beavatkozások lényegileg eltérnek attól, amelyekkel a kriminalisztika foglalkozik. A tisztánlátáshoz először is nézzük meg, mit is takar az őssejt fogalma.
Az őssejtek képesek különböző szöveteket felépítő sejtekké alakulni, azaz differenciálódni.
Az emberi szervezet rengeteg sejttípusa két ivarsejtből, vagyis a megtermékenyített petesejtből alakul ki sorozatos osztódás és differenciálódás során. Az embrió fejlődése során osztódásról osztódásra szűkül a lehetőség a sejtek számára, hogy milyen végső sejtek fejlődhetnek ki majd belőlük. Sejtjeink egyre differenciáltabbakká válnak. Az ember felnőtt korára is megőrzi jó néhány sejtünknek azt a képességét, hogy osztódással további, nála differenciáltabb sejteket alakíthasson ki. Ezeket is őssejteknek hívjuk. Ilyenekből újul meg a lehámló bőrünk, vagy például a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyája. Ilyeneket találunk a csontvelőben is. Ezekből, mint rezervoárból folyamatosan, életünk végéig újdonképződnek a vérsejtek.
Tulajdonképpen két nagy betegségcsoport létezik, amelynél szükség lehet a csontvelői őssejtek cseréjére, pótlására. Az egyik a csontvelői elégtelenség speciális esetei: például az immunrendszer veleszületett defektusa, vagy az aplasztikus anémia (egy súlyos vérszegénység).
Ezeknél öröklődő vagy szerzett zavar következtében nem képződhet megfelelő funkciójú vörösvértest, fehérvérsejt vagy vérlemezke. Továbbá, autoimmun betegségeket, például a szarkoidózist is megtaláljuk a csontvelőátültetés javallatai között. A másik csoport a daganatos vérképzőszervi betegségeké. A torz, funkcióképtelen fehérvérsejteket eredményező és már gyógyszeres kezeléssel nem uralható hemofíliák kezelésének legfontosabb eleme a csontvelői őssejtek átültetése. Továbbá myelómában, limfómákban szintén meghatározó e terápia.
A beavatkozás lényege, hogy először a szervezet saját, beteg csontvelői őssejtjeit kiirtják.
Ilyenkor speciálisan védett környezetben kell tartózkodni, hiszen az emberi szervezet saját immunvédekezése lényegében megszűnik, a legbanálisabb kórokozó is óriási veszélyt jelenthet. Az új, egészséges őssejteket a vérátömlesztéshez némileg hasonlóan, a vérkeringésébe kapja meg a beteg. Az őssejtek a csontvelőbe jutnak, ott megtapadnak, és létrehozzák azokat a sejtkolóniákat, amelyek már az egészséges vérsejteket fogják pótolni. Ennek a folyamatnak az időtartama, illetve szövődményei függenek attól, milyen forrásból és kitől származnak a beültetett őssejtek.
Kezdetben kizárólag direkte csontvelőből levett őssejtekkel végeztek kezeléseket. Mára dominánssá vált, hogy az őssejteket a donor keringő véréből nyerik. Ez hasonlatos a véradáshoz: megfelelő sejtstimuláció után könyökvénából végezhető. Ebben a levett forrásban fehérvérsejtek is lesznek. Ezek megtámadhatják a fogadó szervezetet is. Ez talán a legveszélyesebb szövődménye az őssejtkezelésnek. Ennek különösen akkor nagy az esélye, ha immunológiai szempontból kevés egyezés van a beteg és a donor sejtjei között.
A betegek mintegy negyedének nincs olyan testvére, akivel a sejtjei immunológiai szempontból is elegendően hasonlóak (itt a vércsoportegyezésnél bonyolultabb és sokkalta ritkább egyezésre van szükség). Ezért manapság az átültetések jelentős részében ismeretlen önkéntesektől származó őssejteket használnak, a nemzetközi adatbázisokban keresik meg a legjobban egyező donort. Megfelelő terápiával pedig minimalizálják az esélyét, hogy az átültetéssel bekerülő sejtek a fogadó szervezetet károsítsák.
Köldökzsinórból származó őssejtek is használhatóak, ám ezek csupán gyermekek számára adnak elegendő mennyiségű őssejtet. Fontos, hogy itt nem az illető saját születésekor levett őssejtjeit kapja vissza, hanem publikus forrásból, nemrégiben született gyermekek köldökzsinórjából. A saját köldökzsinór eredetű őssejtek tárolása még nem megoldott, jövőbeni felhasználásuknak nem ismert a módja, megbízhatósága. Ez jelenleg a tudományos fantasztikum tárgya, a most levett mintákat nagy valószínűséggel nem lehet majd semmire sem használni. Habár később kidolgozhatnak olyan tárolási technikát, amivel az azután levett őssejtek megbízhatóan felhasználhatóak lesznek egy későbbi szükséghelyzetben.
Az őssejtek izgalmas – de még erőteljesen kutatott – felhasználási területe a cukorbetegek gyógyítása: inzulintermelő szigeteket alakítanának ki a szervezetben.
Ez a próbálkozás ma talán az egyik legelőrehaladottabb, legígéretesebb. Neurodegeneratív betegségeket, epilepsziát, gerincvelői sérülést is próbálnak idegi őssejtekkel kezelni, itt azonban még rengeteg kutatnivaló van. E területen sajnos elég sok kuruzsló is akad, ami rontja a beavatkozás általános hitelét. A szívizom őssejtes helyreállításának kutatása felívelő és leszállópályák között váltakozik, sajnos talán most pont az utóbbi érvényesül.
Ha őssejtekről van szó, röviden megemlíthetjük még a kozmetikumokat is. Itt persze csupán reklámszlogenről van szó. Általában a reklám lényege, hogy viszontagságos körülmények között is megélő növények regenerációra képes őssejtjeiből tartalmaznak kivonatot. Ezek pedig a mi sejtjeinket is fiatalítanák. Ennek ne dőljünk be! Azonban az őssejtek korrekt, felelősségteljes felhasználásának komoly jelene és jövője van.
Aki teheti, jelentkezzen őssejtdonornak, lehet, hogy egy leukémiás kisgyermek életét pont ő fogja megmenteni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/29. számában.
