Mikor kell szólni, ha szabadságot szeretnénk?
Mintegy két hét van hátra a nyári szünetből. Számos munkavállaló idén is a „last minute” taktikára épít, és az utazási irodák legkedvezőbb, néhány napon belüli indulást kínáló ajánlataira vár. Éppen itt ütközhetnek azonban a munka törvénykönyvének valóságába. A jogszabály ugyanis nem igazán számol a napról napra történő bőröndcsomagolással. Épp ellenkezőleg, a szabadság kivételét megfelelő időben, főszabályként legalább 14 nappal előre be kell jelenteni és meg kell tervezni. Ez az időtartam csak abban az esetben rövidíthető le, ha abba a munkáltató is beleegyezik.
„A Munka Törvénykönyve olyan keretet teremt, amely mind a munkavállalót, mind a munkáltatót védi. A gyakorlatban azonban azok a cégek működnek a legjobban, amelyek a szabadságok tervezésekor mindkét fél igényeit figyelembe tudják venni. A munkavállalók ma már a rugalmasságot és a bizalmat a munkakörnyezet fontos részének tekintik” – magyarázta Lívia Bachratá, az Edenred szakértője.
Tény, hogy a szabadság kiadását a törvény szerint a munkáltató határozza meg, természetesen a munkavállalóval való egyeztetést követően és annak jogos érdekeit figyelembe véve. Ha egy hirtelen jött szabadságolás veszélyeztetné a cég működését, a vezetőségnek joga van nemet mondani.
A gyakorlatban ugyanakkor a munkáltatók többsége törekszik a rugalmasságra, és ha a helyzet engedi, a nem tervezett szabadnapok esetében is igyekeznek a kollégák kedvében járni. Az emberek szükségleteit figyelmen kívül hagyó, szigorú utasítgatás ugyanis Bachratá szerint „a pokolba vezető út” lenne. Hozzátette: ez frusztrációhoz, kiégéshez vagy magasabb fluktuációhoz vezethet, míg a nyílt párbeszédet folytató és kompromisszumokat kereső vállalatok motiváltabb és elégedettebb munkavállalókat nyernek.
A kéthetes határidő fordítva is érvényes, vagyis abban a helyzetben, amikor a munkáltató rendeli el a kötelező szabadságolást. Ez a határidő is lerövidíthető, de kizárólag a munkavállaló beleegyezésével. A dolgozók ezzel leggyakrabban a céges leállások során találkoznak, amikor a vállalat egy bizonyos időre korlátozza vagy teljesen felfüggeszti a működést.
Tipikus példái ennek a termelőüzemek nyári leállásai, vagy a karácsonyi ünnepek és az újév közötti időszak. A munkáltatónak azonban ilyen esetekben is be kell tartania a törvényi előírásokat, és megfelelő időben előre be kell jelentenie a szabadság kiadását.
Számolni kell azzal a törvényes lehetőséggel is, amikor a munkáltató visszahívja a dolgozót a már megkezdett szabadságáról. Lívia Bachratá rámutatott, hogy ennek oka lehet egy előre nem látható válsághelyzet, például egy súlyos gyártási üzemzavar, kulcsfontosságú technológiák leállása vagy egy csapat váratlan összeomlása. A törvény azonban ebben az esetben a munkavállaló oldalán áll: ha a cég megszakítja a pihenést, meg kell térítenie minden igazolható költséget, beleértve a stornódíjakat, az elbukott repülőjegyeket vagy a szállás árát.
