Mik lehetnek a raccsolás kiváltó okai?
Mi is a raccsolás? Beszédhiba, amely az r hangzó hibás ejtését, illetve a hangzó hiányát jelenti. Beszédhiba, melynek során az r hangot nem a megfelelő helyen képezzük, és így a végeredmény sem megfelelő.
Hogy mik lehetnek a raccsolás kiváltó okai? Négy fontos szempont szerint állapíthatjuk meg.
Lehet ez:
- az r hang nehezen képezhetősége
- beszédszervi elváltozás (nyelv, túl rövid nyelvfék, száj, fogak)
- gyengébb hallás, illetve rosszabb beszédészlelés
- környezeti hatás, hibás példa a szülők részéről
A mindennapok gyakorlatai a raccsolás többféle külső megnyilvánulását mutatják.
A legismertebb típusok a következők:
- Az egy perdületű r hang. Ez a változat az egyik legkevésbé felismerhető, ugyanis a nyelv jó helyen van, csak nem perdül meg eléggé.
- A laterális (oldali) képzésű r hang, ahol a perdület az oldalsó nyelvperemmel jön létre.
- Az interdentális r hang, amikor is a nyelv a fogak között pereg.
- Az uvuláris (lágyszájpadon képzett) r hang, másként megnevezve hátulképzett r hang. Ezt tartjuk a legjellegzetesebb hibának. Ebben az esetben az r hang úgynevezett nyelvcsapi pergéssel jön létre („franciás” változatnak is nevezik).
- A hangcserélés főleg gyerekekre jellemző, de felnőtteknél is előforduló típusa a raccsolásnak. A raccsoló egyén, leggyakrabban a gyermek, nem fáradozik a helytelen képzéssel, egyszerűen egy másik hangot mond az r hang helyett. Leggyakrabban a j, illetve az l hangok egyikével helyettesíti az r hangzót. Találkozhatunk azonban a v hangzó használatával is.
Kissé humorosan hangzik, bár nagy igazság, hogy az r hang előszobája egy nyelvtorna az l hangzó gyakorlásával.
- Az l gyakorlatok célja az l hang helyes ejtésén kívül a nyelvhegy erősítésére, a hátrahajlított helyzet gyakorlására, és nem utolsósorban a nyelvfék nyújtására is szolgál.
- Az l hang helyesen ejtett pozíciója nagyon hasonló az r hang pozíciójához, viszont lényegesen könnyebb a képzése.
- A helyes képzés során a nyelv hegye a szájpadlást érinti a fogmeder mögötti részen, miközben a két oldalán a levegő kiáramlik. A nyelv formája íves alakot vesz fel.
Miután megtaláltuk a helyes pozíciót, be kell gyakorolni, automatikussá tenni a mozdulatsort. Akkor is, ha a helyes képzés nem okoz gondot, a sokéves rossz gyakorlatot nehéz „átprogramozni”.
- először szótagokban, szótag elején (la, le, li, lo, lö, lu, lü)
- majd a végén (al, el, il, ol, ul, öl, ül)
- két magánhangzó közötti helyzetben (ala, ele, olo, ulu, ela, ili)
- szavakban, szó eleji helyzetben (ló, lő, lép, liget, lap, lukas, lufi, lüktet, lepke, leves, lehet, lehel, levegő, lejtő, lecsó, levél)
- szavakban, szó végi helyzetben (él, áll, ül, fel, kel, emel, levél, beszél, henyél, tél, fél, cél, nyél, beszél, nyíl)
- szavakban, szóközi helyzetben, magánhangzók között (elé, ülő, állat, illan, szelet, édes)
- szavakban, szóközi helyzetben, mássalhangzók mellett (álmos, első, padló, olcsó, ablak)
- mondatokban – Ella és Lili labdázik. Zoli lepkét fog. Eli dalokat énekel.
- szövegekben – Liza és Lali júliusban Losoncon üdültek. Pénteken délelőtt elindultak lepkét fogni. Lali egy hatalmas hálót vitt magával, Liza pedig zöld kalapot vett fel, hogy álcázza magát.
- spontán beszédben, amikor már a mondatok jól mennek, figyelni kell arra, hogy beszéd közben is jól képezzék az l hangot!
Az r hangzó helyes képzésének következő feltétele a helyes hasi légzés.
A raccsolás makacs dolog, nagy munka megszabadulni tőle. Mielőtt a pergetéssel próbálkozunk, előkészítő gyakorlatokra van szükség. Ez olyan, mint a sportolóknál a szezon előtti alapozás. Meg kell erősíteni a nyelvizmot és az artikulációs izmokat – nyelvtornát, arcizom gyakorlatokat, légoszlop erősítést végzünk (erről már írtam az előzőekben).
A nyelvtorna célja általában a nyelv és a nyelvhegyi izom erősítése, a mozgáskoordináció fejlesztése, a szájtér, a nyelv és a nyelvfék lazítása, nyújtása, a nyelv ügyesítése, az r hang képzéséhez szükséges pozíció tanulása. Az r hang nagyon nehezen képezhető, a beszédszervek differenciált, bonyolult és harmonikus működése szükséges hozzá. Az egyes mozzanatokat előbb külön-külön kell megtanulni a nyelvtorna során, ezután sikerül majd összehangolni őket.
Van néhány jól bevált gyakorlatsor, mely előbb-utóbb elvezet a kívánt célhoz.
Ide tartozik:
- a szájsarkak érintése nyelvheggyel,
- alsó és felső ajkak érintése nyelvheggyel nagyobbra nyitott szájjal, négy-négy érintés mindkét oldalon,
- fogak tisztítása nyelvheggyel külső és belső oldalon, alul és felül, négyszer,
- „gombócok” kialakítása a nyelvheggyel, amikor zárt ajkak mellett jobb- és baloldalon is a nyelv hegyével kinyomja egy kicsit az arcát, amely kívülről hasonlít a gombócra, szintén négy-négy, mindkét oldalra,
- a nyelv „pattogtatása”, melynél a nyelvheggyel ritmusosan ütögetjük közvetlenül a felső fogsor mögött az ínyt, ta-ta-ta szótagokkal,
- a nyelv erősítését apró cukorkák segítségével a gyerekek szívesen gyakorolják, melynél a nyelvhegyre helyezzük a kis szemű és laposabb cukorkát (én „lentilkyt” használok) és ezt mozgatjuk jobbra-balra, majd később fel és le úgy, hogy a cukorka végig a nyelven marad. Amennyiben a gyermek megismétli a fel-le mozgatást legalább négyszer, és a cukorka nem esik le, megeheti azt (ez a leginkább bevált „motiváció”). Ezt a gyakorlatot meg lehet ismételni egy rövidebb darab ropival is.
Megjelent a Magyar7 2022/13. számában.
