Miért lett vonzó a korkedvezményes nyugdíj?
Ha ez az én időmben is így lett volna! Sóhajt fel nyugdíjas ismerősöm, aki néhány éve döntött úgy, hogy korkedvezményes nyugdíjba vonul. Anyagilag rosszul járt, de mint mondja, neki még így is megérte. Legalább nem kellett folyton kiíratnia magát az orvossal, ha egyre szaporodó betegségei miatt képtelen volt azt a nehéz fizikai munkát végezni, ami neki jutott. Főnöke és fiatalabb munkatársai rosszalló tekintete helyett manapság már tündéri kisunokái mosolya jut neki. Hát nem jobb ez így? Nagymami mindig kéznél van, ha kell.
Szlovákiában, akárcsak Európa minden országában egyre feljebb srófolják a nyugdíjkorhatárt. Miközben országunkban átlagosan 57 éves korig élünk relatíve egészségesen, lassan, de biztosan közelítünk a 65 éves nyugdíjkorhatárhoz. A nők, gyermekeik számának függvényében, valamivel előbb mehetnek nyugdíjba, mint a férfiak, de nagyon úgy fest, ezt a kedvezményt a jövőben akár el is törölhetik.
Valószínűleg ennek lett a következménye, hogy 2023 első kilenc hónapjában rekordszámú, 15 ezer ember kérte idő előtti nyugdíjazását. Ez ötven százalékkal több, mint a tavalyi év azonos időszakában. Az Adatok Pátosz Nélkül (Dáta bez pátosu) elemzéseket készítő társaság hívta fel a figyelmet arra, hogy most, amikor a rendes nyugdíjakra sincs pénz, a görög útra vezethet bennünket ez a módosítás. Ráadásul a tavalyi átlagos 550 eurós korkedvezményes nyugdíj mostanra 750 eurósra nőtt, ami 200 eurós növekedést jelent! Miközben egy átlagnyugdíjas 644 eurót kap.
Azt még a szemük előtt csak excel táblázatokat látó elemzők, közgazdászok is elismerik, mindenkit megillet a tisztességes nyugdíj, a szociális biztonság, a gyógykezelés vagy éppen a szabadság. De azt is hozzáteszik, ennek az árát valakinek meg kell fizenie. Csak úgy lehet adni, ha valahonnan elveszünk. A populista vagy arra hajazó intézkedéseknek valaki mindig megissza a levét.
A korkedvezményes nyugdíj jól jöhet azoknak is, akiknek idős hozzátartozójuk van, aki már gondoskodást igényel, vagy nem lehet egész napra egyedül hagyni. Mi tagadás, még mindig jóval költséghatékonyabb, ha egy hatvanas nő otthon gondozza nyolcvanas éveiben járó szülőjét, mintha idősotthonba kerülne.
Külön fejezet, hogy milyen nagy segítség lehet az idő előtt nyugdíjba vonuló nagymama vagy éppen nagypapa, ha a kisunokára kell vigyázni, ha a pici beteges és emiatt sokszor ki kellene maradniuk a szülőknek a munkából. Ilyenkor a még jó karban lévő nagyik boldogan segítenek.
Ha jól belegondolunk, volt abban ráció, hogy az átkosban és a rendszerváltozást követő években is még jó darabig előbb mehettek a nők nyugdíjba, mint a férfiak. Ötvenes éveik közepén jártak, amikor nyugdíjba mentek, s még viszonylag jó karban voltak. Hasznossá tudták tenni magukat szüleik vagy éppen unokáik gondozásában. A hátulütője viszont az volt, hogy a nyugdíjuk jóval kevesebb lett, mint a férfiaké, hiszen eleve jóval kevesebb ledolgozott évet tudhattak maguk mögött.
A Focus közvélemény-kutató intézet nemrég végzett felmérése is arra mutat rá, hogy a gazdaságilag aktív emberek több mint fele akar korkedvezménnyel, vagy idő előtt nyugdíjba vonulni. Ezek csaknem fele az unokáival, kedvteléseivel kívánja tölteni nyugdíjas éveit. Sokan a kertészkedést, a ház körüli munkát és az utazást említették még meg időtöltésként. Egy szó, mint száz, egy kicsit még élvezni akarják az életet, az úgynevezett negyedik negyedet. Addig, amíg még viszonylag jó erőnek és egészségnek örvendenek.
A nyugdíj mindig érzékeny téma, és ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk. Vannak, akik addig szeretnének dolgozni, ameddig bírják, akár még jóval a nyugdíjkorhatáron is túl. Mások, és ők vannak többen, pedig alig várják, hogy betöltsék a korhatárt. S ahogy a fentiekből is kitűnik, szép számmal akadnak olyanok is, akik idő előtt szeretnének pihenőre vonulni. A kérdés csak az, ilyen rossz demográfiai és gazdasági mutatók mellett meddig és milyen áron bírja a nyugdíjrendszer. Merthogy idős emberből egyre több lesz, aktív keresőből pedig folyton folyvást kevesebb, az biztos.
Megjelent a Magyar7 2023/44. számában.
