Miért kirándulunk ilyen keveset?
A nyár a kikapcsolódás, a feltöltődés és az utazás időszaka, legalábbis sokak számára. Miközben a cseh vagy lengyel lakosok egyre gyakrabban indulnak belföldi vagy külföldi kiruccanásokra, Szlovákiában továbbra is jelentős azok aránya, akiknek a nyári kirándulás csupán elérhetetlen álom. A gazdasági valóság, az inflációs nyomás és a bérkülönbségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre többen kényszerülnek otthon maradni, miközben a szomszédoknál már készülnek a hegyekbe, vagy épp a tengerpartra.
Egy friss Eurostat-felmérés szerint a szlovákiai lakosok mintegy 60 százaléka nem engedheti meg magának a legalább egyhetes nyaralást évente. Ez az arány jóval magasabb, mint Csehországban (kb. 40%) vagy Lengyelországban (kb. 35%). Csak hogy érezzük a különbséget, ez azt jelenti, hogy míg Prágában vagy Krakkóban a családok már májusban a nyári szállásfoglalásokkal foglalkoznak, addig Pozsonyban sokan inkább azt számolják ki, hogy miből lesz iskolakezdési felszerelés szeptemberre.
A probléma azonban nem csupán pénzügyi dolgokban keresendő. A szlovákiai lakosság jelentős része úgy érzi, hogy a pihenés, az utazás nem az „ő világuk”, a kirándulás mint társadalmi szokás nem vált általánossá. Sokan továbbra is úgy vélik, nyaralni csak a gazdagok járnak.
A különbségek részben a nettó bérek különbségeiben gyökereznek. Bár Szlovákia gazdaságilag fejlett ország, az átlagfizetések még mindig elmaradnak a nyugati, de gyakran még a közép-európai szomszédokétól is. 2024-ben a szlovákiai nettó átlagbér nagyjából 1100 euró körül mozgott, míg Csehországban ez közelítette az 1300 eurót, Lengyelországban pedig már elérte vagy meghaladta a 1200-at.
Eközben az alapvető kiadások, mint az élelmiszer, rezsi vagy közlekedés, Szlovákiában nem feltétlenül alacsonyabbak. Sőt, sok esetben a kis- és középvárosokban élők arról számolnak be, hogy a boltok árai az utóbbi két évben drasztikusan emelkedtek, miközben a jövedelmük stagnál. Ez a nyomás egyre kevesebb mozgásteret hagy a családoknak, és a nyaralásra szánt „luxuskeret” egyre inkább eltűnik.
Szakértők szerint Szlovákiának jelentős, még kiaknázatlan potenciálja lenne a belföldi turizmusban. Az ország természeti szépségei — a Magas-Tátra, a Szlovák Paradicsom, a Liptói-tó vagy a Kis-Kárpátok — ideális célpontok lehetnének rövidebb nyári kikapcsolódásra.
A probléma azonban, hogy a belföldi szálláshelyek árai sok esetben nem állnak arányban a lakosság fizetőképességével. A szállásdíjak gyakran a külföldi turisták pénztárcájához igazodnak, így a hazai vendégek kiszorulnak.
Emellett az állami támogatások — például üdülési hozzájárulások — nem minden társadalmi réteg számára elérhetőek. A kisjövedelmű munkavállalók, nyugdíjasok vagy részmunkaidős dolgozók például gyakran kimaradnak ezekből a programokból.
A megoldás természetesen nem egyszerű. A bérek emelése, az infláció megfékezése és a szociális programok kiterjesztése hosszú távú célok. Rövid távon viszont sokat segítene, ha a belföldi turizmust a szlovák lakosság számára is vonzóbbá és elérhetőbbé tennék. Erre vannak kezdeményezések, például kedvezményes belépők múzeumokba, fürdőkbe vagy állami támogatású gyermeküdültetés, de ezek jelenleg még nincsenek túlságosan elterjedve.
Az Európai Unió ajánlásai szerint a rendszeres nyaralás nem csupán gazdasági kérdés, hanem mentális egészségügyi és szociális szempontból is alapvető emberi szükséglet. A pihenés, a környezetváltozás, a közös családi élmények hiánya hosszú távon kihat a lakosság életminőségére, munkateljesítményére és pszichés állapotára is.
Szlovákiának tehát nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és kulturális kihívásként is kellene kezelnie azt a tényt, hogy lakosainak többsége nem engedheti meg magának azt, amit más országokban már természetesnek vesznek.
